Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

A Nemzetgyűlés 120. ülése 1920 Texasban és főleg Louisíánában, ahol a farmok 60°/o-a épeií ebből az okból bérbe van adva. Hiába védjük meg azonban a családi ott­hon intézményével a földbirtokot az egészség­telen feldarabolástól az élők között való forga­lomban, ha nem akadályozzuk meg ezt a föl­darabolást örökség révén, akkor két-három nemzedék mulva beállnak az elforgácsolóclás bajai : a kereset céljából egymástól elszakított családtagok között a családi kötelék meglazu­lása, a csekély tőkével folytatott alacsony szín­vonalú gazdálkodás, a parcellák árának hihetet­len magasra felverése. De meg a sok parcella­birtok mellett a határbarázdák, amelyekről tudjuk, hogy mindenféle kártékony rovarnak és növényi betegségnek fészkei, mint senki földje, igen nagy területet fognak elfoglalni. Épen ezért a javaslat igen helyesen gondoskodik arról, hogy a törzsöröklés, agrárjogunkban idáig szintén ismeretlen intézmények, meghono­sításával mód legyen arra, hogy a birtok egy tagban örököltessék át. (Élénk helyeslés.) A törzsöröklés intézménye az agrárpoliti­kának szintén nagy vitakérdése. A világért sem akarok itt a kérdés részleteibe belebocsátkozni, de méltóztassék megengedni, hogy csak a leg­rövidebben jelezzem, — mert itt egy elvi újításról van szó — az e kérdéssel szemben elfoglalható álláspontokat. (Halljuk ! Halljuk !) A törzsöröklés kétségkívül hasznos eszköz arra, hogy megóvja a földbirtokot az egészség­telen elforgácsolódásnak imént ismertetett kö­vetkezményeitől. Elforgácsolódás esetén, — na­gyon jól lehetett ezt látni a mult század negy­venes éveiben Württemberg nyugati tájain — a gazdálkodás színvonala mélyen alászáll. Sering professzor gyűjteményében igen érdekes adatokat olvashatunk arra nézve, hogy az u. n. Ileal­teihmg, a természetben való osztály vidékein mint csökkent meg a szarvasmarha és lóállomány és mint szaporodtak el az alacsony színvonalú gazdálkodást jellemző jármos tehenek és a kecskék. Vannak, akik ezzel szemben arra hivatkoz­nak, hogy hiszen Franciaországban a paraszt­birtok nem forgácsolódott el túlságosan, pedig ott nem volt meg a törzsöröklés intézménye, azonban ezek ne felejtsék el azt, hogy ennek Franciaországban nagy ára volt, a nemzetsor­vasztó egy- és kétgyermekrendszer lábrakapása, (Igaz! Ugy van!) és ne felejtsék el azt sem, hogy a túlságosan elforgácsolódott, életképtelen parcellák könnyű zsákmányai az üzéreknek és még latifundiumok keletkezésének is forrásai lehetnek. Franciaországban 1882—1920-ig a 300 hektárnál nagyobb birtokok területe megkét­szereződött. Ezzel szemben a német törzsöröklés klasszikus földjén, Vesztfáliában, a törzsöröklés által egy tagban megóvott életerős parasztgazda­ságok sűrű előfordulása felettébb egészséges színezetet ad az ottani földbirtokmegoszlás ké­pének. K évi nov. hó 4-én, csütörtökön. 247 Hogy vájjon a törzsöröklésnek kedvezőtlen hatása van-e a népszaporodásra és a kivándor­lásra, arra tudásunk mai állapotában határozott igennel vagy nemmel felelni nem lehet. Sering professzor, aki a kérdés egyik legalaposabb ismerője, kétségbe vonja a kivándorlásra való hatását. Ami pedig a népszaporodást illeti, én ugy gondolom, hogy a kisbirtoku emberben ki­fejlődhetik a hajlandóság a gyermekáldástól való tartózkodásra, akár van törzsöröklés, akár nincs. (Felkiáltások a jobboldalon : Már eddig is kifejlődött !) Ha van törzsöröklés, a birtok­ból kiszoruló örököstársak sorsán és azon való aggodalom folytán, hogy a törzsörököst majd agyon fogja nyomni az örököstársak kielégíté­sének terhe, ha pedig nincs törzsöröklés, a bir­tok elforgácsolódásától és az ivadékok elszegé­nyedésétől való félelem miatt. A magam részéről egyéb tényezők mellett hajlandó vagyok a franciaországi népesség dekandenciájának egyik legfőbb okát épen ebben a tényben keresni. (Helyeslés.) De ezek szerint a kérdés mégis csak a törzsöröklés javára dől el, mert nélküle mi következik be ? Vagy szaporátlanság, vagy túl­ságos elforgácsolódás. Ellenben a törzsöröklés intézményét meg lehet honosítani olyan módon, amely véget vet ugy a törzsörökös, mint az öröklésből és az ősi birtokból kiszorult örökös­társak sorsáért való aggodalomnak és ez : a járadékelv alkalmazásával földhöz juttatása a kisgazda földből kiszoruló gyermekeinek, amire hiszem, hogy a földbirtokreform javaslata módot is nyújt. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Ez a három uj intéz­mény, a járadéktelek, családibirtok és a törzs­öröklés bizonyára nagy lendülettel fogja előbbre vinni a földbirtokpolitika célját, a nemzeti tár­sadalom biztos alapját alkotó gazdaosztály meg­újhodását, megerősödését és fenmaradását. Az ő érdekeit, de egyúttal az egész nemzet érdekeit, méltatlan, hozzájuk nem illő elemektől meg­tisztítását célozzák, továbbá a föld jobb kihasz­nálását, a sokat emlegetett többtermelés elő­mozdítását, a föld és megművelője között fenn­álló kapcsolatnak társadalmi és gazdasági szem­pontból egyaránt fontos bensőbbé, mélyebbé tételét szolgálják a javaslatnak azok az intéz­kedései, amelyek a földtörvény előnyeiből az arra nem való elemeket, az iszákosokat, rendbontó­kat, dologkerülőket, aljas bűncselekmények el­követőit kizárják, amelyek a megváltással első­sorban a földjüktől hosszabb ideig távollevő abszentisták és a hanyagul gazdálkodók föld­birtokainak igénybevételét rendelik el. A javaslat, főcélja szerint, a falu társadal­mának békéjét, rendjét és felvirágzását szolgálja, de azért, amennyire a javaslat keretében lehet, igyekszik a_ városi lakosságnak is segítségére sietni két fontos problémának, a tejellátásnak és a lakáskérdésnek. — amennyire e javaslatban lehet, ismétlem — kielégítő, megnyugtató meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom