Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

À Nemzet g if ülés 120. ülése 1920. Szó sincs róla benne magában is volt a hiba ( Ugy van !) de nem oly mértékben, mint sokan hangoztatják, túlságos rikitó színekkel torzképet festve a pipás, kártyás, korhely és préda gentryről. Nem, t. Nemzetgyűlés 1 Él kell ismernünk, hogy voltak hibák és ezek között magam is a tanulni nem szeretést az nrhatnámságot, a tétlenséget sorolnám elsősorban elő (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások : A politika !) De igazság szerint azt is be kell ismernünk, hogy ezt az osztályt viselték meg a legsúlyosabban a közéleti kötelességek teljesítésével járó áldozatok és terhek. (Ugy van ! Ugy van !) Ennek az osztálynak a létalapjára súlyos csapást mért az urbériség megszüntetése és az is, hogy az abszolutizmus idejébsn végbement kártalanítási eljárás épenséggel nem a magyar középbirtokos osztály érdekeinek kedvezett. Hozzájárult ehhez az, hogy a múlt század utolsó évtizedeinek pusztító, sok szálból szövődő agrárválsága legerősebben épen a munkaerőben a kisgazdánál, tőkeerőben pedig a nagybirtokosnál rosszabbul álló középbirtokost fojtogatta. A középbirtokos osztálynak gyengesége és erőtlensége okozta azután azt, hogy az egész magyar középosztályunk nem tudott jóravaló magyar elemekkel felfrissülni. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Csak zsidókkal !) Ez idézte elő a széles és mély szakadásokat a város és a vidék között és egyéb okok között ez idézte elő azt is, hogy a városok értelmiségében a vezetőszerep kieesett a magyar géniusz kezéből, ami katasztrófára vezetett. (Ugy van !) örülnünk kell tehát mindenképen, t. Nemzetgyűlés, hogy a javaslat módot ád a középbirtokos osztály terjeszkedéséhez de nem ítéli halálra a nagybirtokost sem. Hiszen ez bevált. . . (Egy hang a baloldalon : Túlzás ne legyen !) A túlzásokra is ki fogok térni mindjárt. Tartózkodom a túlzásoktól, minden irányban kellő objektivitással kezelem ezt a nehéz kérdést. (Halljuk h Halljuk !) Gr. Széchenyi Viktor : Szívesen hallgatjuk ! Kenéz Béla előadó : Kétségtelen, hogy a bevált újításokra példát adó a nemesitett vetőmagot és tenyészállatot produkáló, a gazdálkodást a kezdetleges, ósdi módon való berozsdásodástól és^megmentő, a mezőgazdasági ipar fentartására fejlesztésére, kivitelünk biztosítására hivatott, vagyoni függetlenségénél, átöröklött kormányzóképességénél fogva a nobile officiumok ellátására kiválóan alkalmas nagybirtokos osztálynak is fontos hivatása van. Hiszen Ammon, Gobinean, Laponge és mások egyes nemzetek hanyatlását egyenesen a felső osztályok hiányával magyarázzák meg, s valóban ugy is van, t. Nemzetgyűlés, hogy agrárius társadalomban nagybirtok nélkül nem is jöhetne létre az állami funkciók tagolódásához a szükséges közjogi és katonai szervezet kiképződéséhez kívánt osztály alakulás, a társadalmi, a nemzeti öntudat kikristályosodása, az államalkotó benső erő, amint ezt a felsőbb osztályokat nélkülöző u. n. történelem-nélküli nemzetek példája mutatja. Az is kétévi nov. hó 4-én, csütörtökön. 243 ségtelen azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy a túlságbamenés végzetes hatásokkal jár. (Ugy ma Ugy van ! jobbfelől.) Amint emiitettem, a föld nagy darabjának kevés kezekben összehalmoz ódása kiélesiti és állandósítja az osztályok ellentétjét, nyomorúságba kergeti, kivándorlásba hajtja a nép nagy részét, (Ugy van !) mindenesetre elhomályosítja a közszabadságok eszméjét, (Ugy van !) lehetetlenné teszi az önkormányzati szervek megfelelő szabad kialakulását. Épen ezért csak természetes, — ha mai birtokstruktúránkat figyelembe vesszük — hogy a javaslat ezeket a túlzásokat le akarja nyesegetni. Kimondja tehát a megváltás jogát, de ezt a célhoz mért mérséklettel gyakorolja. (Mozgás.) Ez a mérséklet s egyúttal a tősgyökeres magyarság kímélete nyilvánul meg abban, hogy a megváltás jogát mindenekelőtt a háborús szerzésű ingatlanokra, azután pedig a legutolsó 50 év alatt nem családbeliek között gazdát cserélt ingatlanokra terjeszti ki. (Ugy van ! balfélől.) Gondolom, a háborús ingatlanok megváltási jogát bővebben indokolnom felesleges. Míg a falu népe a földet védte odakint, azalatt idebent nagy darabjai cseréltek gazdát és jutottak csupán tőkeelhelyezést kereső üzérek kezére, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) akiket sem a szakértelem, sem az ősöktől átöröklött érzelem szálai nem fűznek a földhöz. Ennek, a tisztán üzleti kapocsnak kártalanítás ellenében való megszüntetése, azt hiszem, sem a közérdeket, sem az igazságérzetünket nem sérti. (Ugy van f Ugy van !) A másik, említett kategóriára : az utolsó 50 évben gazdát cserélt földbirtokokra úgyis csak akkor kerül sor, ha az állam a földbirtokreform céljaira szükséges ingatlanokat sem szabad kézből, sem elővásárlás jogán, sem a háborús ingatlanok megváltási jogán nem tudta megszerezni. Ebben az esetben sor kerül az ősi nagybirtokra is, de ebből a javaslat szerint csak annyit váltanak meg, amennyi azon a birtokon a mezőgazdasági üzem okszerű továbbfolytatását nem zavarja. És a javaslat szerint az állam a megváltás jogával — ez, gondolom — enyhíteni fogja a birtokmegoszlás aránytalanságait, olyan községekben fog élni elsősorban, amelyek határában a nagybirtok a mezőgazdasági területnek több mint egyharmad részét foglalja el. Végül pedig kiveszi a megváltás alól a mezőgazdasági iparüzem céljait szolgáló és kivételes kultúrájú területeket, A nagybirtok sorsáért aggódóknak nem kell tehát félteniök ezt a birtokformát sem a javaslattól : annál kevésbé, mert —• amint említettem — az állam elsősorban a szabadforgalomba kerülő ingatlanok megvásárlásával akarja megszerezni a földbirtokreform céljaira szükséges ingatlanokat. Az állam eddig is gyakorolt hasznos eredményű elővásárlási jogának törvénybe iktatásával. Ha arra gondolunk, hogy a háború előtti években átlag évenkint 600.000 birtokváltozási eset fordult elő, sőt 1914-ben is megközelítette 31*