Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
234 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi november hó 3-án, szerdán. Bleyer Jakab a nemzetiségi kisebbségek ministere : Itt vagyok ! Balla Aladár : Bleyer igen t, minister úrtól nem kivánhatok ebben a kérdésben választ, mert ez a legkényesebb ügy a ministerelnökre tartozik. Kérem a kormányelnök urat, hogy annak idején, ha majd jónak látja, szíveskedjék interpellációmra válaszolni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Későn lesz ! Addigra uj kormány lesz !) Interpellációm a következő (olvassa) : »Megfelel-e a valóságnak, hogy dr. Weisskirchner osztrák nemzetgyűlési képviselővel a t. kormány vagy annak tudomásával valamelyik tagja Ausztriának élelmicikkekkel való ellátása ügyében tárgyalt ? Ha ez a valóságnak megfelel, — különösen ha igaz, hogy máris 400 vagon főzőlisztnek Ausztriának való azonnali átengedése elhatároztatott, — kérdem, hajlandó-e a t. kormány ezen tárgyalások menetéről és eredményéről a t. Házat informálni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik ? Gerencsér István jegyző : Mikovínyi Jenő ! Mikovínyi Jenő: T. Nemzetgyűlési Csak egy-két percre veszem igénybe a t. Nemzetgyűlés türelmét, mert az a kérdés, amelyről beszélni akarok, roppant egyszerű és könnyen teljesíthető. A. nyugdíjas közalkalmazottakról van szó, akik épugy, mint ahogyan az én interpellációm utolsónak maradt, eléggé utolsó helyet foglalnak el a társadalomban, különösen a megélhetési képességüket tekintve, és azokat a körülményeket, amelyek között vergődnek, a nehéz viszonyok zavaros hullámai közepette. Fájdalom, az ország pénzügyi helyzete olyan, hogy rajtuk anyagilag segiteni nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen. Talán később lesz idő, amikor ez lehetségessé válik és akkor lesz majd indítvány is erre vonatkozólag. Most csak arra akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét ráirányítani, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak fizetése, illetménye milyen borzasztóan komplikált módon folyösitbatik és jut a kezükbe. A nyugdíjasok legnagyobb része olyan kevés illetményt kap, hogy abból igazán lehetetlenség megélni, és ehhez az illetményhez is csak sok-sok küzdelem és fáradság után tud minden hónap elsején hozzájutni. Példával illusztrálom a dolgot, abból megérthető nagyon könnyen az egész helyzet. A budapesti tisztviselőket veszem például, bár a vidéken is elég nehéz a helyzet. A budapesti n} r ugdíjas tisztviselő először is köteles az illetékes házfelügyelő utján ottlakását igazolni, ha ez megvan, elmegy a kerületi elöljárósághoz igazolni az életbenlétét. Ha ez is megvan, akkor elmegy az illetékes állampénztárhoz, hogy a nyugtáját számfejtse, ha ez is megvan, ismét megy, hogy a nyugtáját most már számfejtve naplózzák, ami megint máshol történik, és ha ez is megvan, végül elmegy az illetékes állampénztárhoz, ahol megkapja azt a 260, vagy 180 koronát, ami havonkint jár neki. Mindenhol sorfalat kell nekik állani. Tessék elképzelni, — hogy egy példát vegyek — egy igazságügyi tisztviselőt, aki a Fehérvári-ut külső íészén lakik. Ennek igazolja a házmester az ottlakását, azután felmegy az elöljárósághoz Budái a, a Várba, igazoltatni azt, hogy életben van, azután át kell jönnie az igazságügyministeriumba, hogy az ottani számvevőségnél számfejtsék a nyugtáját, azután elmehet vele vagy a vámházba az állampénztárhoz, vagy pedig fel Budára az ottani állampénztárhoz, felvenni a fizetését. Mindenhol 50—60-an állnak és várnak. Különösen terhes ez a téli hideg időben a beteg öreg embereknek. Én abszolúte semmi nehézséget nem látok abban, t. Nemzetgyűlés, és erről volt már több izben szó, sőt keresztül is van vive egyes kategóriáknál, hogy ezeket a csekély összegeket kitevő nyugdíjakat postatakarékpénztár vagy postai kézbesítés utján adják ki a szerencsétlen embereknek. Ha az a postai kézbesítő alkalmas és megbizható arra, hogy utalványon ezreket kézbesítsen, amikor pedig csak önmaga állapítja meg az illetőnek személyazonosságát, akkor azt a 230 koronás nyugdíjat is kézbesítheti minden nagyobb rizikó és veszedelem nélkül. Karafiáth Jenő : És vizsgáljuk meg egy évben egyszer, hogy életben van-e S Mikovínyi Jenő: Én tehát a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni az igen t. összkormányhoz ((olvassa) : »Van-e tudomása az igen t. kormánynak arról, hogy a nyugdíjas köztisztviselők nyugdíj illetményeiket igen nehezen, sok felesleges fáradság és utánjárás mellett kapják meg és hogy az e téren fennálló rendszer nemcsak az illetményekre jogosított közalkalmazottaknak, hanem a számfejtést és a kifizetést teljesítő hivataloknak olyan felesleges megterhelésével jár, mely a gyakorlat megváltoztatása mellett könnyen elhárítható volna ? Hajlandó-e az igen t. kormány a mai állapoton segiteni azáltal, hogy az összes nyugdíjas közalkalmazottak illetményeit a postatakarékpénztár, esetleg postai kézbesítés utján fizetteti ki, illetőleg folyósittatja ?« Igen egyszerű a kérdés, t. Nemzetgyűlés, nagyon kevés jóakarat kell hozzá. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az ősszkormánynak. Több tárgy nem lévén, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik 3 óra 20 perckor.) Hitelesítették Szent-Imrey Ákos s. le. Gunda Jenő s. k. naplóbiráló-bizottsági tagok.
