Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

232 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi november hó 3-án, szerdán. sággal, keresztény erkölcsi kötelességgel istápolnák egyes hivatalos helyeken az alájuk rendelt embereknek sorsát és bürokrácia nélkül gyorsabban intéznék el az ilyen dolgokat. Lesz majd módomban a gödöllői koronauradalom gazdálkodásáról és annak rentabilitásáról beszélni, ezúttal csak megemlítem, hogy ebben a keresztény irányzatban megtörténik az, hogy vezető állásban lévő olyan hivatalnokok kezén, akik felett nem intézkedik senki . , . Tasnádi Kovács József: Ennek nem a keresztény irányzat az oka ! Kálmán István : . . . amikor az alantas tisztviselők érdekében sürgősséggel jelzett kérvényt viutem be a ministeriumba, hogy azoknak sorsán segítsünk, egyszerűen eltűnt a kérvény a ministeriumban. (Zaj és mozgás.) Ebben én bizonyos célzatosságot látok. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy milyen célzatosságot, alkalomadtán majd ezt is el fogom mondani, de most kötelességszerűen sürgősen ide hoztam ezt az ügyet, hogy ha a helyszínén nem segítenek a reászoruló emberek sorsán, legalább segítsen lehetőség szerint gyorsan a földmivelésügyi minister ur. Épen ezért a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a valkói erdőgondnokságnak a tüzifakiutalások körüli eljárását megvizsgálni, a vizsgálatot arra is kiterjesztem, hogy a fakitermelő munkások milyen díjakat kapnak, a háború előtti munkabérhez viszonyítva ? Hajlandó-e vagy módjában van-e a minister urnák sürgősen intézkedni, hogy a valkói tömött fadepóból a szomszédos községek hivatalai, iskolái és a tüzelőanyaghiányban szenvedők minden bürokrácia mellőzésével fát kapjanak ?« (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Következik ? Gerencsér István jegyző : Balla Aladár ! Balla Aladár: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk/ Halljuk.') Épen az előttem szólott Dvorcsák t. képviselőtársam emiitette meg elég elégikus hangon, hogy bizony nemsokára a magyai nemzet legsötéoebb lapját fogjuk teleírni, mert azt a békét kell ratifikálni, amely a mi ezeréves hazánkat — annak területéből négyötödrészt kihasítva — tönkre silányitotta oS megcsúfítja. Ez nem lesz könnyű feladat egy magya

1 hazafinak ! Azt mondják, hogy kényszerítenek a körülmények arra, hogy a magyar Nemzetgyűlés ezt a rettenete" békeszei'ződést mo.it már ratifikálja, mert a győztesek ezt ugy kívánják, a legyőzöttnek pedig az erőviszonyok mérlegelése mellett nincs más módja, mint aláírni, ratifikálni. De képzeljék el, hogy amikor ezt az indokolást valakivel még el is tudják hitetni, hogy a győző a legyőzöttel szemben ilyen krudélis lehet, micsoda érzést vált ki minden becsületes magyar ember lelkéből, szivéből az a tudat, hogy nemcsak a velünk szemben háborút viselt nemzetek képviselői követelik, hogy^ e

gy-egy országrészt szakítsanak ki erőszakkal, békeszerződés formájával, hanem ebből a békeszerződésből azt is látjuk, hogy olyan nemzetek is rá akarják tenni kezüket ezeréves magyar történetünk dicsőségét hirdető egy-egy országrészre, amelyek nemcsak nem álltak velünk szemben a négy és féléves háború alatt, hanem amelyekért mi véreztünk . . . (Ugy van ! Ugy van !) Kerekes Mihály: Négyszáz éven át bennünket szipolyoztak ! Balla Aladár : ... és akikért 400 év óta mindig csak szenvedtünk. Amidőn azt olvastam néhány nap előtt, hogy az osztrák választások során a választásból a keresztény szocialista párt került ki többségben, azt hittem, hogy ezek talán jobb indulattal fogják kezelni a nyugatmagyarországi kérdést, (Zaj.) és akkor kezembe jutott hivatalos lapjuknak, a Reichspostnak október 30-iki száma, amelyben tiltakoznak az ellen, mintha dr. Weisskirchner azért jött volna Magyarországra, hogy talán valami megértést találjon a magyarországi kérdésben. Huber János: Bűn ezt igy tárgyalni! Elnök : Kérem Huber képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Huber János : Árt az ügynek ! Balla Aladár: Tessék azt rámbizni. én már levizsgáztam. (Zaj és felkiáltások haljelöl ; Látjuk !) Huber t. képviselőtársam, kinek politikai diszszertációit mindeddig nem volt szerencsém, a múltban olvasni, meg fogja engedni, hogy legalább gondolatomat befejezzem és akkor méltóztassék véleményét megmondani. Nem tudom azonban, miért fáj önnek, ha rá akarok mutatni arra, hogy a Keichspost, mint az osztrák keresztények hivatalos lapja, mit ír. Azt hiszem, képviselői kötelességem, ha látok olyant a túlsó oldalról, ami nem felel meg egészen a mi magyar felfogásunknak, hogy ezt szóvá tegyem. (Helyeslés jobbfelől.) Engedjék meg, hogy németül olvassam fel. Majd aztán lefordítom. Azt mondja (olvassa) : »Es ist bereits festgestellt worden, dass die Verhandlungen Dr. Weisskirchners in Budapest lediglich die Lebensmittel-Versorgung Oesterreichs, namentlich Wiens betrafen, und die Westungarische Frage hiemit nichts zu tun hat.« Itt azt mondja, hogy dr. Weisskirebner csakis élelmiszerek vásárlása céljából és nem a nyugaomagyarországi kérdés békés elintézése céljából fordult meg Magyarországon. Hivatkozik különben ezen kérdés elbírálása szempontjából pártjuknak, az oeztrák keresztényszocialista párt elnökének, Kunschaknak a hernalsi népgyűlésen most csütörtökön elmondott beszédére. Kunschak ott a következőket mondta (olvassa) : »Wir haben unseren Abgeordneten, Dr. Weisskirchner, nach Ungarn hinuntergeschickt, u. zw. nicht zur ungarischen Regierung, sondern als Vertreter der Christlichsczialen Partei zu den Vertretern der Christlichsozialen Partei.« Vagyis : leküldtük dr. Weisskirchnert, de nem a