Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
221 A Nemzet gyïdés 119, ütése 1920. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur politikája — és én tényekre hivatkozom és be fogom bizonyítani — nem felel meg a mi földbirtokos és agrárius politikánknak. Rá fogok mutatni a tényekre, hogy miért. Méltóztatnak emlékezni, hogy amikor az 1920. évi IV. törvénycikket meghoztuk, akkor abban az indokolásban benne volt, hogy a pénzügyminister ur 1500 millió koronát akar adni a nagy vállalatoknak, amelyek a hadseregszállitásokban részt vettek. Erre méltóztatnak valamennyien emlékezni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor mi ezt nem fogadtuk el, de jóváhagytuk az eddig kiutalt 5—600 millió korona kifizetését. A második dolog a pénz lebélyegzésénél történt, — ami szintén igazolásul szolgál — hogy a falu népe odaadta kényszerkölcsönben a pénzének felerészét, ellenben a bankok semmit sem adtak oda. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Tasnádi Kovács József: A bankok előre értesitve lettek! (Zaj.) Ereky Károly: A harmadik dolog: hogy itt tulajdonképen a nagytőke érdekében folyik a pénzügyi politika; ezt az igazolja, hogy márciusban fel lett szabadítva az összes pénzintézeteknél elhelyezett ingó vagyon és azt szabadon hordták ki a külföldre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert, igen tisztelt Nemzetgyűlés, én véletlenül megint kaptam egy olyan levelet, amelyben egy ministeri tisztviselő megírta — nem irta oda a nevét, hanem odaírta, hogy : Horvát Sándor — de megírta a tényeket, és azt, hogy melyik okmányban kell keresnem azok igazolását, nézzem meg ezekben, hogy a pénzügyminister ur igenis támogatta a valutakivitelt, azon a címen,, mert ezt magasabb célok kívánták. Hát, hogy az értékek innen történt kivitelét a pénzügyminister ur tényleg támogatta, erre vonatkozólag a következőket írja ez az ur abban a levélben (olvassa) : »Mikor az év tavaszán a Magyar Bank valutacsempészeit : Kálmán Henrik és Fried Pál urakat elcsípte a határrendőrség, a pénzügyminister ur közbelépett, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Benne volt a lapokban !) — ez benne volt a lapokban is — tessék megnézni a 18.041/YII. 1920. számú iratokat a pénzügyministeriumban és ezekből meglátja, mi at. pénzügyminister urnák véleménye a valutacsempészetről akkor, amikor a bankok viszik ki és akkor, amikor a kisemberek viszik ki.« (Zaj.) Dinich Vidor : A kisembert lecsukják ! Ereky Károly: Méltóztatnak látni, itt van egy levél, alá van írva egy név, amelyet én nem ismerek és ez a levél megírja nekem a tényállást ugy, hogy módomban áll nekem elmenni a ministeriumba, kivenni az' aktát és megnézni, hogy igaz-e a dolog. évi november hó 3-án, szerdán. Méltóztatnak látni, hogy nem is olyan veszedelmes dolog, amint azt a múltkori ülésen felhozták, hogy a tisztviselők elárulnak valamit. Nem tudom, hogy itt ki árult el* valamit, mert kaptam egy levelet, amelyen alá van írva egy név, amelyet nem ismerek. Akkor nekem meg van könnyítve a kormányellenőrző munkám, mert jogom van megnézni az aktát és én meg is nézem. S ha tényleg olyan dolgok történnek, amelyek az ország érdeke ellen valók és ezeket egy képviselő itt felemlíti, ez nem olyan rettenetes katasztrófa a képviselők szempontjából, hanem ez katasztrófa az ország szempontjából. (Ugy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur politikájára vonatkozólag, abszolúte kikapcsolva az ő nagyrabecsült és tisztelt személyét, még csak azt akarom megemlíteni, hogy az a princípium, amelyet itt a pénzügyminister a napokban kifejtett, hogy a cukorgyáraknak semmi körülmények között nem szabad az üzemre ráfizetniük és az államnak, tehát az adózó közönségnek kell a hátát tartania, hogy a cukorgyárosok rá ne fizessenek, nem állhatja meg a helyét, mert akkor Magyarország minden üzemének, Pityipalkó falusi gazdának meg van a joga ahhoz, hogy az állam tartsa a hátát, ha ráfizet az üzemére ; ha megdöglik a disznaja vagy a marhája, akkor joggal mehet a kormányhoz azzal, hogy tessék fizetni. Ez nem lehet az ország pénzügyi politikájának a princípiuma. Tasnádi Kovács József : Cukorgyári princípium ! Ereky Károly: Még egy fontos kérdésre lii vom fel figyelmüket. Hogy mennyire szerencsétlen a mi pénzügyi politikánk, mutatja az, hogy ma állítólag — nem tudom teljes pozitivitással, hogy igy van-e — több ezer vagon lisztet visznek ki Magyarországból ugyanakkor, amikor a napokban hallottam, hogy ha kell, szuronyok hegyével rekvirálnak. (Zaj a jobboldalon.) Egy rendkívül nagy tévedés van a pénzügyi politikában. Vagy nincs kivihető gabona és őrlemény Magyarországból vagy van ; ha nincs, akkor semmi körülmén3 r ek között nem szabad innen kivinni, ha pedig van kivirmivaló, akkor tessék szabaddá tenni a forgalmat, mert akkor lehetetlenség, hogy ha exportcikkünk van, abból itt rekviráljunk és azt szuronyheggyel szedjük el. Én ebben a kérdésben néhány nap múlva teljes felkészültséggel fel fogok állani és okmányokkal a kezemben ki fogom jelenteni azt, hogy igenis Magyarország teljesen megérett arra, hogy a gabonakereskedelemben szabadforgalom legyen, de kell hozzá becsületes, igazi keresztény magyar pénzügyi politika. (Altalános helyeslés.) Nagy örömmel veszem tudomásul, hogy már a Ház túlsó oldala, a gazdapárt is teljesen mellettem van ebben a kérdésben, szóval ebben a kérdésben osztatlanul egy nézeten vagyunk. Orbók Attila : Ott vagyunk, ahol az igazság.
