Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

210 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1950. évi november hó 3-án, szerdán. dacára is egyszerűen elbocsátják. Akik onnan elkerültek, meg tudják mondani, hogy egész törvényszékeket, egész járásbíróságokat meg sem kínáltak a hűségeskü letevésével, hanem egyszerűen tűrték ókét egy darabig és mikor aztán akadtak facér fiskálisok és nem tudom miféle segédjegyzők, azokat beültették a birói székbe és a kirakat onnan szépen elkergették. En különben ezeket a nyilatkozatokat a mai helyzetben bizonyos fokig nemzeti szerencsétlenségnek is tartom, mert elkeseríti azokat az embereket, akik idekényszerülnek mindenféle felfogás dacára is és akiknek mi itt, legrettenetesebb helyzetükben azt vetjük a szemükre, hogy miután mi nehezen élünk, hát ti ne egyétek el előlünk az élelmet. Ezek a vagonlakók tehát szaporodni fognak és ezeket a vagonlakókat vagonlakóknak meghagyni istentelenség. Rassay Károly : De Budapestre sem szabad koncentrálni ! Tasnádi Kovács József : Ez helyes, ez megint a kormány kötelessége. Tessék őket szépen széthelyezni, van elég hely. En vidéken vagyok, tudom, hogy akárhány parasztházban négy-öt szoba van és kettőt foglalnak el, a többi u. n. tiszta szoba, hát ott is el lehet őket helyezni. De fogadok rá, hogy itt Budapesten is el lehet őket helyezni, csak tessék a lakásfelkntatásokat megcsinálni, mert az nem- járja, hogy 8—10 szobában lakjék egy szál agglegény, a ki ott állitólagos műgyüjtemenyeit tartja, mint múzeumában, amely műgyüjtemény pedig csak a lóversenyen nyert cigarettatárcákból áll. Ezeket a dolgokat kívántam inditványom által bizonyos tekintetben előbbrevinni. Időközben azonban az történt, hogy az igazságügyminister ur velem szóba állott és azt mondotta nekem először, hogy ő kénytelen volna ez ellen felszólalni és akkor bizonyos vagyok benne, hogy az igen t. kormánypárt le fogja szavazni az indítványt. Szilágyi Lajos : Ez nem biztos. Orbók Attila : Tévedett a minister ur. Megszavazzuk. Tasnádi Kovács József : Ez kevésbé inditana arra, amit cselekedni kivánok, hanem igenis az indit rá, hogy meg akarom akadályozni egy inditvány tárgyalásával azt, hogy az igazságügyminister a most már velem szemben is és az indítvány folytán a nemzetgyűléssel szemben is magára vett felelősséget és esetleges ódiumot is ne viselje, még pedig nem azért, mert nem vagyok bizalommal a kormány iránt, hanem meit azt kivánom, hogy a kérdés sürgősen és helyesen oldassék meg. Az igazságügyminister ur nekem azt mondotta, hogy ő most el fogja küldeni azokat az embereket, akikre most a gyanú irányul, sőt a közigazgatás segítségét is igénybe fogja venni abból a célból, hogy a lakások felkutattassanak és a túlságos nagy lakásokból elrekviráltassék, elvétessék a vaggonlákók részére. Nem akarom tehát megakadályozni, hogy ez minél gyorsabban menjen. De meg különösen tapasztaltam magam is, nem magamon^ hanem utánajártam és megnéztem, hogy most már gyorsabban . . . Pető Sándor : A nyomozás volna a legrosszabb. Ebben van a legtöbb visszaélés. Tasnádi Kovács József : A visszaélés az más, ha tetszik, mindjárt megmondom azt is. Most már a lakáshivatal tényleg erélyesen hozzáfogott, annyira, hogy maguk a birói tagjaik mennek ki a helyszínére egy-egy ilyen nagyobb épület felvételére, mikor kiürítik a hivatalokat és most kezdik gyorsabban kiüríttetni ezeket a hivatalokat, mert eddig ez is csigalassúsággal ment, ugy látom, hogy bizonyos javulás állott be, amit épen annak tulaj donitok, hogy maga az igazságügyminister ur végre erélyesen beleszólt ebbe a dologba. Ebben tehát nem akarok zavarni, hanem arra kérem az igazságügyminister urat, — hiszen majd tudomására is hozom — hogy tényleg csapja el azokat a visszaélőket, akik ott vannak. Tessék a budapesti ügyvédekhez fordulni, azok majd megmondják. Azután siettesse a lakásfelkutatásokat és ne várja meg a népszámlálást. A kiüritett hivataloknak pedig nézzen jól utána, mert már két ilyen kiüritett hivatalhelyiségről már tudom, hogy ott már megint spekulálnak és protekción dolgoznak. Az egyik a vizrajzi osztály a Sziget-utcában, ahol azt akarták az idevaló tisztviselők, hogy ott szerencsétlen menekült vagonlakó kollégáik helyeztessenek el, de itt valaki, nem tudom ki, már beleszólott a dologba és a leghelytelenebb intézkedéseket akarta, ugy hogy magának Térffynek kellett beavatkoznia, hogy oda igenis vagonlakókat tegyenek. Budán pedig szintén kiüritett a belügyminisíerium egy ilyen helyiséget, oda betettek egypár vagonlakót, a többi mind protekciós egyén. Nagyon kérem az igazságügyminister urat, hogy méltóztassék ezeket a visszásságokat nemcsak megszüntetni, de erélyesen meg is torolni már az első esetben, mert szerintem a háborús visszaéléseknek is az volt az inditó oka, hogy az első bakancstalpcsalót fel nem akasztották. (Ugy van I Ugy van!) Nem akarván akadályozni az esetleges ódiumot is teljes felelősséggel magára vevő igazságügyminister urat megkezdett és most már erélyesen folytatott munkájában : avval, hogy folyton figyelemmel fogom kisérni a lakáshivatal működését ezentúl is, indítványomat most már, mint ezek folytán feleslegeset, tisztelettel visszavonom. Elnök: Az indítvány visszavonatván, határozathozatalnak helye nincsen. Következik Pallavicini György őrgróf képviselő ur indítványának indokolása. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! A következő indítványt jegyeztem be az indítványkönyvbe (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a nemzet gyászának jeléül mindaddig félárbocra ereszti az országház épületén lévő magyar lobogót, míg a magyar szent korona birodalma a maga teljes épségében vissza nincs állitva. A Nemzetgyűlés elvárja egyúttal, hogy mindazon testű-