Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Már azért is szükséges ezeknek a vádaknak igen alapos megvizsgálása, mert annak idején a Károlyikormány ellenem indított vádaskodásaiból kifolyólag ugy a közélelmezési ministerium, mint a burgonyairoda több igen érdemes és kitűnő tisztviselőjét elfogták, elzárták és üldözéseknek tették ki őket. Azóta természetesen már régen szabadlábon vannak. Hiszen ma nincs senki, aki a Károlyi-kormány által felhozott vádakat vállalná. De épen ezek a tisztviselők, akik a legnehezebb időkben kitűnő szolgálatokat tettek az ország érdekében, még a mai napig sem kapták meg az őket megillető szatiszfakciót, Ami pedig a burgonyairodának pénzkezelését illeti, leszögezni kivánom azt, hogy az irodának minden egyes üzlete, minden egyes ténykedése tisztán és egyedül az én rendeleteim alapján kifogástalanul hajtatott végre, ha tehát a burgonyairodában hiba történt, ezt a hibát én követtem volna el; ha a burgonyairodában lopás, vagy sikkasztás történt volna, akkor én loptam és sikkasztottam volna. Legyen szabad az ellenem emelt vád lényegének történetét elmondani. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) De annak idején, 1918 tavaszán megtudtam, hogy az 1917. évi burgonyatermés az elkésett rendelkezések következtében részben elfagyott és — ha jól emlékszem — 500—600 vagon fagyott burgonya állott a közélelmezési ministerium rendelkezésére. A múltban az elfagyott burgonyát a Dunába szokták dobni. Barla-Szabó József : Szeszre szokták felhasználni ! Sohasem dobták a Dunába ! Hg. Windisch-Graetz Lajos : A közélelmezési ministerium burgonyaosztályában felmerült az a terv, hogy ezt a fagyott burgonyát burgonyadarává lehet feldolgozni és ezt, tekintettel arra, hogy Magyarországon burgonyadarát nem igen fogyasztottak, Ausztriába lehetne igen nagy haszonnal értékesiteni. Minthogy közélelmezési politika, amelyet annak idején folytattam, arra irányult, hogy a határon kivül való szállítások a ministerium hozzájárulása nélkül egyáltalában nem történhettek meg : ez az üzlet, mint állami üzlet volt kezelendő s ennek következtében elrendeltem az üzlet megkötését, még pedig a burgonyairoda által. 1918 május hónapnak valamelyik napján a ministertanácsőn bejelentettem ezt az üzletet, és ugyanakkor beterjesztettem azt a kalkulációt, amely szerint ez az üzlet tiz millió tiszta hasznot eredményezett volna a ministerium részére, amely tiz milliót én a tisztviselői élelmezés félj a vitására szándékoztam felhasználni. Az üzlet lebonyolítása folyamán ez a tiz millió be is fizettetett, és — ha jól tudom — mikor átadtam a ministeriumot, akkor még ott is volt. Tudomásom szerint Károlyiék ezt az összeget politikai célokra használták fel. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang jobbfelől : írás mellett adta át ?) Erre vonatkozólag : évi november hó 3-án, szerdán. 20 minden irás mellett történik, mindenről kell, hogy akta legyen, ez egészen természetes. Én persze nem hordom a noteszemben az elszámolásokat. Fábián István : Akkor mit exkuzálja magát ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: Megjegyzem, hogy 1918-ban a közélelmezési ministeriumnak nem volt saját állami költségvetése. A ministerium befolyása alatt létrejött üzletek hasznának hovafordítása . . . Fábián István : A zsidók zsebre vágták ! (Zaj.) Hg. Windisch-Graetz Lajos: Nem! Az én időmben nem vágott zsebre senki semmit, mert annak az ellenőrzése igen egyszerű lehetett. (Zaj jobb felől. Elnök csenget.) Természetesen ezeknek az üzleti hasznoknak hovaforditása tisztán és egyedül az én felelős rendelkezéseim szerint történt és, amennyiben a rendelkezésekben hiba állott vagy állhatott volna elő, ezért a felelősség senki mást, csak egyedül engem terhel. (Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Akkor kellett volna eljárni !) Én e felelősség alól soha ki nem tértem ; én minden ilyen üzletet, amelyet — természetszerűleg az ország érdekében — le kellett bonyolítani, lebonyolítottam, a nyilvánosság előtt feleltem ezekért ; elrendeltem, hogy minden ilyen üzlet nyomtatásban megjelenjen, s ezek meg is jelentek nyomtatásban. Még ennek az üzletnek lebonyolítása folyamán megjelent nálam a burgonyairodának vezetője és figyelmeztetett arra, hogy esetleg lehetséges lesz ebből az üzletből még a tiz milliót felülhaladó hasznot kiszorítani. Szükségesnek tartom ezt egész kifejezetten elmondani, mert ez bizonyítja, hogy a burgonyairoda teljesen jóhiszemüleg és kitűnően dolgozott, mert ha ez nem lett volna így, erre a bejelentésre és erre a külön akcióra nem lett volna szükség s én nem szólhattam volna semmit, ha ez az üzlet nem hoz többet, mint tiz millió koronát. Természetesen e közlés alapján elrendeltem ennek az összegnek is rendelkezésre bocsátását, befizetését. Ez az intézkedésem nemcsak hogy nem titokban történt, de ez — amint az előbb emiitettem — az én kifejezett rendelkezésem szerint a burgonya-irodának 1918. évi október havában megjelent füzetében nyomtatásban meg is volt és meg volt akkor is, amikor ellenem a vádakat emelték. A Károlyi-kormány azzal vádolt engem, hogy ezeket az összegeket politikai vagy magáncélokra felhasználtam. T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban leszögezni kivánom, hogy én Magyarországon, mint minister, politikai célokra soha egy garast sem költöttem. A magyar sajtó az én ministeriumom részéről nem részesült semmi néven nevezendő javadalmazásban, kivéve a hirdetéseket, amelyek díjazását én a hivatal átvétele után revízió alá vettem és leszállítottam. Igenis, szükségessé vált ama idő alatt, ameddig én vezettem a közélelme-