Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

A Nemzetgyűlés 118, ülése 1920, évi október hó 27-én, szerdán. 187 nem állami tanitókra nézve ugy intézkedett a kormány, bogy ezen drágasági segélytől elesnek. A hozzám érkezett panaszokból egy-két sorra vagyok csak bátor egy-két levélből rámutatni. Egy igen ng

pes, 40—50 tagból álló tantestület egyik jegyzőkönyvének kivonata jutott elhozzam, amely erre nézve a következőképen szól (olvassa) : »Az 1920 augusztus 25-én kelt 7041. ME. sz. rendelet a havi drágasági segélyt 400 koronáról 800 koronára emeli, de csak azoknak a tisztviselőknek, akiknek természetbeni illetményeik nincsenek ; mindazok, kik illetményeiket egészen vagy részben természetben kapják, a 400 korona többletet nem kapják. E rendelkezésből igen súlyos sérelmek származnak a tanítóságot illetőleg, amenynyiben, ha valamelyik tanítónak csak egy vagy két köbméter fája van, mint az pl. a bicskei róm. kath. elemi iskola három tanítójánál is az eset, a királyi tanfelügyelő megtagadja a kiutalást, miáltal a tanitó a két köbméter fa miatt évi 4800 koronától esik el. Ha ehhez kiegészítésül még a pénzügyigazgatóság 129/1920. sz. rendeletét tekintjük, amely kimondja, hogy kedvezményes tüzifaellátásban csak azok a tisztviselők részesülnek, kiknek természetbeni fájuk nincs, igy e rendelet értelmében az illető tanitó egy-két köbméter fa rniait meg a kedvezményes tűzifáról is elesik.« A másik levél rámutat arra, hogy micsoda égbekiáltó igazságtalanság az ujabbi négyszáz korona drágasági pótléknak kiutalásánál az, hogy azok a felekezeti tanitók, akik természetbeni javadalmazást kapnak, elesnek a 400 korona drágasági segélytől. (Olvassa.) »Tegyük fel, hogy kap egy tanitó a községétől 100 kg. gabonát, akkor egy métermázsa gabona miatt vészit egy évben 4800 koronát. A többi szakministerium kivétel nélkül minden tisztviselőjének kiutalta a nevezett drágasági segélyt, holott minden jegyzőnek több a természetbeni illetménye, mint a tanítónak. Nekem van hét magyar hold földem, de nem mint tanítónak, hanem mint kántortanítónak. Jegyzőnknek ugyancsak annyi alföldje, azonkivül a körjegyzőség másik községétől szintén van három hold földje. Ö szó nélkül kikapta a drágasági segélyt, nekem azonban megtagadták a kifizetést és csupán csak azért, mert felekezeti tanitó vagyok. Sebesülés következtében rokkanttá lettem és most, mikor rendbe kellene hozni földemet egy kis befektetéssel, hogy legalább a jövőben teremjen, akkor megvonják tőlünk ezt a nyomorúságos segélyt.« így a többi levél is mind felsorolja ezeket ; az egyik az egyik anomáliára, a másik a másikra tér ki. (Olvassa) : »Nekem az uradalomtól van 6 öl fám« — mondja egyik másik levél — »de ezt mint kántor kapom. Ez díjlevelemben mint kántortanitói jövedelem szerepei s igy most évi 4800 koronától esem el.« Egy másik levélben a következő foglaltatik (olvassa) : »A törvény szerint előirt osztálytanító jövedelembe beleszámított negyed hold kertjárandóság helyett itt én egy öl tűzifát kapok. Ez az én tiszta természetbeni járandóságom, mely engem évi 4800 koronától foszt meg. Vájjon ha értékelnénk a mai legmagasabb ár szerint az egy öl fát, adnának-e érte 4800 koronát '?« Ismét egy levél felpanaszolja a következőket (olvassa) : »A drágasági segély tárgyában ujabban kiadott rendelet, mely a tanitók havi drágasági segélyét 800 koronában állapítja meg, egyik pontjában odamódosul, hogy mindazon tanitók, kántortanítók, kiknek bármiféle természetbeni járandóságuk díjlevélben biztosítva van, az ujabb 400 koronára igényt nem tarthatnak. Miután ezen rendelkezés azon tanitókra, kántortanítókra is szól, kiknek természetben biztosított járandósága például csak egy köbméter fa, ugy ezekkel a tanitókkal vagy kántortanitók*kal végtelen nagy igazságtalanság történik. De igy van a legtöbb tanitó, kántortanító, kikhez csekélységem is tartozik, akiknek díj levelében szerepel ugyan a természetbeni járandóság sokszor nagy tételekben, a rossz termés miatt azonban be nem szolgáltatták, mert nem volt. Ezen gabona árát nem követelhetjük, meit olyan öszszeget sem a kisgazda, sem a zsellér nem bir el. A régi ár szerint pedig a természetbeni járandóság a legjobb körülmények között sem érné el a megvont drágasági segély negyedrészét. Kérdezem tehát társaim nevében is, mi címen vonja meg az állam ily nyomorgó emberektől a drágasági segélyt ? Miért töltünk be kettős hivatást a papiros díj level ékért ? Mi lesz velünk, kiknek a hitközségek sokszor egy fél évig sem képesek javadalmunkat a párpénzből fizetni, mert az adózók nem fizetnek az illetékes közegek végre nem hajtják az egyházi adókat ? Mi lesz velünk ha az állam megvonja a segélyt mert a látszat oda szól hogy természetben el vagyunk látva s ő sem segit s a természetbeni járandóságot sem kapjuk ? Jelenlegi állomásomon hat hónap óta működöm. Államsegély iránti kérvényem ápriüs 20-ika óta elintézetlen még ma is. Igy a hitközségtől hat hónap óta csak havi 25 K fizetést kapok ; ha a kántori párbért mindenki megfizetné, évi 2992 K folyna be. Ebből kaptam hat hóra 800 koronát. Tehát havonta tanítóival együtt 244 koronái. Ez összeg tejre sem elég. Ily körülmények közt jött meg a x"endelet, mely betetézi nyomorúságomat. Mély tisztelettel kérdezem Nagyságodat, van-e tudomása a képviselő uraknak a bennünket ily módon sújtó igazságtalanságról? Ismerik-e igy a tanitóság égbekiáltó nyomorát. Ha nem, ugy méltóztassék megismertetni és segítségért kiáltani nevünkben, mig el nem pusztulunk. Ha nincsenek szegény egyszerű szüleink, már koldusbotot vehettem volna kezembe.« Megnyugtathatom kartársamat arról, hogy a Nemzetgyűlésnek érző szívvel megáldott tagjai tudnak erről a szomorú helyzetről, és azt hiszem, nem fog elzárkózni a t. Nemzetgyűlés az elől, hogy a kormán}^ tisztelettel megkérje arra, hogy ezeken az anomáliákon segítsen. 24*