Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920 feladata és törekvése az kell hogy legyen, hogy elsősorban magát az ipari termelést fokozza, mert csakis az ilyen irányú gazdasági politika eredményezheti azt, hogy ennek révén és ennek utján a közlekedést is javítani tudjuk. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni sziveskedjék. (Helyeslés jobb­felöl). (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Áttérünk az interpellációkra. Következik? Bródy Ernő jegyző : Csukás Endre ! Csukás Endre; T. Nemzetgyűlés! Tekintet­tel az interpellációk nagy számára, igen röviden NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET, évi október hó 27-én, szerdán. 185 fogok interpellációmmal végezni s csak a lé­nyegbe vágó dolgokat mondom el. Ennek a megcsonkított, kifosztott, szeren­csétien Magyarországnak két olyan dolga van, amely értékkel bir és amelynek a termelése által remélhetjük majdan a valutánk megjavulását. Ez e két dolog pedig : a gabona és az állat. A gabonaforgalmat sikerült olyan rendele­tekkel megakasztani, amelyek a célt egyáltalá­ban nem szolgálják, sőt a gabonaforgalmat kor­látozó rendeletekkel sikerült talán a gabona termelését majdnem teljesen kiirtani. Az állatforgalmat okos, bölcs rendeletek­kel védi a földmivelésügyi minister ur és ezek az okos és bölcs rendeletek azt célozzák, hogy állattenyésztésünk minél hamarább elérje azt a fokot, amelyen a háború előtt volt ; hogy ez az állatállomány elérje azt a számot, ami a háború előtt volt, sőt azt esetleg felül is raulja. Ezeknek a védelmi intézkedéseknek és ren­deleteknek én hive vagyok és nemhogy kárhoz­tatnám ezért a földmivelésügyi minister urat, hanem elismerésemet fejezem ki abban a te­kintetben, hogy állatállományunkat a pusztu­lástói megvédeni akarja. És be kell azt vallani, hogy ez a szerencsétlen ország annyira kifosz­tatott az állatállományból; ez a szerencsétlen ország a legtöbb vidéken olyan sivataggá vál­tozik át rövid idő alatt, hogyha az állatállo­mány kellőképen el nem szaporodik, hogy a sivataggá váló ország területén nem remélhetünk termést, nem remélhetjük gazdaságunk fellen­dülését és nem remélhetjük azt, hogy valaha a mi pénzügyeink rendbejöjjenek. (Egy hang jobb­felöl : Mi semmit sem remélhetünk !) Azonban, t. Nemzetgyűlés, amidőn e védő intézkedéseket helyeslem, egyszersmind bátor­kodom rámutatni azokra a dolgokra, hogy a ministeri rendelet ma már nem minden tekin­tetben felel meg a céljának és' elkerülhetetlen dolog az, hogy ezen a ministeri rendeleten vál­toztatás történjék. T. i. Magyarországnak a nyugati vidékein az állatállomány — hála Istennek — annyira felszaporodott, hogy a békebeli létszámot nemcsak elérte, hanem azt felül is múlja, úgyhogy Magyarország nyugati részein az állatforgalmat korlátozó rendeletet fentartani most már határozottan káros. (Ugy van !) Mert mi történt? Az történt ugyanis, hogy ki van adva a tilalom a két éven alóli üsző­borjuk levágatására, és csak azt az üszőborjút szabad levágni, amelyről a törvényhatóságnak első tisztviselője kijelenti állatorvosi vélemény alapján azt, hogy tenyésztésre alkalmatlan és levágható. Nagyon jól tudjuk, hogy ilyen borjú alig akad, minimális ezeknek a száma és akinek mégis van az istállójában ilyen borjú, annak rengeteg költségébe kerül, amig kihozatja ezen borjúhoz az állatorvost, beterjeszti ennek véle­ménye alapján a kérvényét az alispánhoz és ez az utánjárás olyan nagy költségekkel jár, hogy 24 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Magyar Kázmér: T. Nemzetgyűlés! Sietek kijelenteni, hogy a minister ur válaszát tudo­másul veszem. Nem egyszerűen veszem tudo­másul, hanem hálás köszönetem kifejezése mellett. Interpellációm előterjesztésének oka az volt, hogy nem tudtam a végére járni, vájjon privát­vasút-e ez, vagy nem privát vasút. Ha a hely­zetet ugy ismertem volna, mint most, mikor a minister ur felvilágosított, megtaláltam volna az utat és módot arra, hogy kérdéseimmel az illetékes fórumokhoz forduljak. Bizonyos megjegyzéseket tudnék tenni a minister ur válaszára, azonban fentartom ma­gamnak azt, hogy ezeket majd illetékes szak­helyen fogom megtenni. Ez nem tartozik a Nemzetgyűlés elé. Azok után a kijelentések után, amiket a minister úrtól hallottam, meg vagyok arról győződve, hogy mindent, ami lehet­séges, kedvezően fognak elintézni. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Magyar Káz­mér ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. A földmivelésügyi, igazságügyi, közigazga­tási és pénzügyi bizottságok előadója kíván je­lentést tenni. Kenéz Béla előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a földmivelésügyi, igazságügyi köz­igazgatási és pénzügyi bizottságok együttes je­lentését a földbirtok helyes megoszlását szabá­lyozó rendelkezésekről szóló törvényjavaslatról tisztelettel benyújtani. (Éljenzés jobbfelöl.) Tisz­telettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyo­matni, szétosztatni és annakidején napirendre tűzetni. (Élénk éljenzés jobb felől) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annakidején napirendre fog tűzetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom