Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

À Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. Hát ez helyes, ezt köszönettel fogadom, mert igenis a törvényhozás van hivatva arra, hogy az 1920. I. te. 9. §-ában lefektetett elvek alapján intézkedjék, sőt a törvény szószerint ki is fejezi, hogy törvényes alapon kell mindent elintézni és a ministereknek csak kivételes jogként adja meg azt, hogy rendeletileg intézkedjenek. Alkotmányos államban ez máskép nem lehet és a magyar alkotmánynak is alapelve, hogy rendeletekkel kormányozni nem szabad. Ezt tehát köszönettel veszem tudomásul, de arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy ne méltóztassék engedni, hogy ezt a dolgot tovább halogassák, hanem méltóztassék itt megmutatott erélyevei oda hatni, hogy igenis, jöjjön az a törvény minél előbb, hogy azzal foglalkozhassunk és megszüntethessük ezt a rendetlen állapotot, mely a törvény nem léte miatt áll fönn. Szilágyi Lajos: Addig pedig további nyugdíjazások ne legyenek ! Sréter István honvédelmi minister : Sajnos, be kell következniök. Nem tehetek róla! Tasnádi Kovács József: Kifogásolta a minister ur, sőt mielőtt még engem ennek érdeme felől megkérdezett volna — hiszen nem várhattam, hogy leereszkedjék hozzám, de mindenesetre ha szólt volna, felvilágosítottam volna — vissza is utasította, hogy én azt mondjam, hogy : valaki, valahol egy valamiféle bizottságot állított össze. Nekem, akinek családi -tradícióm az, hogy a honvédséget tiszteljem, becsüljem és aki teljes mértékben össze vagyok nőve a honvédség intézményével és aki a tisztikart általában mindenkor tiszteltem és meg is becsültein, eszem ágában sem lehetett az — és itt nem akarom visszautasítani a minister ur intencióját, amellyel ily irányban visszautasítást gyakorolt, de kijelentem, hogy minden tisztet vagy mindenkit a katonaságnál, a legutolsó közembertől a legelső generálisig, aki kötelességét teljesiti, tisztelem és becsülöm. Itt azonban oly dolog történt, t. Nemzetgyűlés, amiért a leghatározottabban kifejezést akartam adni annak, hogy az helytelen. Az történt ugyanis, hogy kisebbrangu tisztekből hivatalosan összeállított bizottság — a fegyelem veszélyeztetése miatt mondom ezt — működött magasabbrangu tisztek ügyének elbírálásánál. Sréter István honvédelmi minister: Szó sincs róla ! Tasnádi Kovács József: Ha engem rosszul informáltak.. . Sréter István honvédelmi minister : Nagyon rosszul. Tasnádi Kovács József : ... köszönettel veszem tudomásul a minister urnák ezt a kijelentését. Nekem magasrangu tiszt urak egészen mást mondtak ... Sréter István honvédelmi minister : Tendenciózus híresztelések! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. évi október hó 27-én, szerdán. 177 Tasnádi Kovács József : ... de ha a minister ur felelőssége tudatában ezt állítja, nincs okom, hogy szavaiban kételkedjem, ezt nem is engednéDi meg magamnak és kijelentéseit köszönettel elfogadom. T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a minister ur és nagyon helyesen mondja, hogy a honvéd tisztikart és a közös tisztikarban volt magyar elemet nem kell megkülönböztetni. Én is ezt mondom és ezt mondtam interpellációmban is. De, t. Nemzetgyűlés, itt különös dolog történt. Vissza kell menni oda, amikor Őfelsége I. Ferenc József egy rendeletével, tekintettel a honvéd tisztikarnak sokkal erősebb és hatékonyabb munkájára, rövidebb időt szabott meg, amely alatt magasabb rangba léphetett a honvédtiszt, mint a közös hadseregnél ugyanazzal a szolgálati idővel rendelkező más tiszt. Friedrich István: Két év! Tasnádi Kovács József : Két esztendő nagy különbség, különösen amikor az illető a határon van. Ezredesek lettek a Károlyi-kormány uralomralépése idején a honvédtisztek olyan korban, mint amilyen korban a közösök még alezredesek voltak. Ennek következménye volt az, hogy amikor a Károlyi-kormány hadügyministere, Bartha, egy császárvágással egyszerűen szélnek eresztette az ezredeseket, a legtöbb magasabb rangú honvédtisztet majdnem fiatalkorban és teljesen hadkópes állapotban elkergette nyugdíjba. Szilágyi Lajos : Ez munkaerőpocsékolás, pénzpocsókolás és szakértelempocsékolás ! Sréter István honvédelmi minister : Szó sincs róla! Tasnádi Kovács József: Innen van az, hogy a honvédtisztikarnak ez az állománya nyugdíjba küldetett. Szilágyi Lajos : Törvénysértés ! Nincs joguk nyugdíjazni! (Zaj. Elnök csenget.) Nincs kényszernyugdíjazás ! (Zaj.) Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! A minister úrral egyetértek abban, hogy nem lehet különbséget tenni, ha valamelyik magyar katonatiszt magyar származású, a magyar nyelvet bírja, hogy ez a magyar katonatiszt a közöseknél szolgált-e vagy a honvédeknél, mert igen jól mondta a minister ur, ő is a közöseknél szolgált eleinte, pedig született magyar ember és magyar katona, tehát neki joga van ahhoz, hogy egy rangba legyen azokkal, akik eredetileg, vagyis kezdettől fogva honvédtisztek voltak. Azonban én nem ezt panaszoltam és amit panaszoltam, abban igazat is adott nekem a honvédelmi minister ur, mert én azt panaszoltam, hogy ma is vannak a tisztikarban — nemcsak egy, de többen is — a magasrangu tisztek, törzstisztek, ezredesek között és a parancsnokságnál is olyanok, akik magyarul vagy egyáltalán nem tudnak, vagy alig tudnak és nem is magyar származásúak. Ezeket kell nyugdíjazni.