Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

158 A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920, sitásáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés harmadszori olvasásban ezen törvényjavaslatot elfogadta és az megerősítés céljából elő fog terjesztetni. Mielőtt áttérünk az interpellációkra adandó válaszokra, napirendi javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Indítványozom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését, tekintettel arra, hogy most ünnepek következnek, folyó évi november hó 3-án, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa és ennek tárgyai legyenek : a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása, továbbá Szádeczky Lajos és társai indítványának, herceg Windischgraetz Lajos indítványának, Tasnádi Kovács József indítványának, őrgróf Pallavicini György indítványának és Ereky Károly indítványának indokolása. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomhoz hozzájárulni, igen vagy nem ? Nagy János (egri) •. Kérem az én indítványom megokolását is kitűzni a munkáskérdés megoldásáról. Elnök : Napirendi indítványomat tehát kiegészítem azzal, hogy Nagy János képviselő ur indítványának indokolása is tűzessék ki napirendre. Méltóztatnak ezen indítványomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ekként mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációkra adandó válaszok. A honvédelmi minister ur még nem lévén jelen, talán előbb a pénzügyminister ur fog Ereky képviselő ur interpellációjára válaszolni. (Helyeslés. Felkiáltások : Nincs itt Ereky !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ereky képviselő ur egy interpellációt intézett a cukor árának megállapítása ügyében, szokás ellenére nem a felelős pénzügyministerhez, hanem a ministerelnökhöz. A ministerein ök ur megbízásából és hozzájárulásával bátor vagyok én, mint a szakminister erre az interpellációra válaszolni. (Halljuk! Halljuk! a MB épen.) Azt, hogy Ereky képviselő ur az interpellációt nem én hozzám intézte, hanem a ministerelnök úrhoz, amit alá is húzott, természetesen annak kell vennem, hogy ő evvel a bizalmatlanságnak legeslegmagasabb fokát akarta kifejezni. Ezt nagy sajnálattal veszem, de természetesen ez nem változtathat azon, hogy én feleljek azokért a tényekért, amelyek az én ministeriumomban, az én vezetésem alatt történtek, illetőleg amelyeket én teszek. Az interpelláció ugy szól, hogy (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy báró Korányi Frigyes pénzügyminister a cukor árát rendellenesen ugy akarta megszabni, hogy a cukorgyáraknak ebből kifolyólag 4000 vagon cukor gyártása esetében 300 millió korona jogtalan haszon jutott volna az államkincstár évi oMóber hó 27-én, szerdán. megkárosításával ? Hajlandó-e a ministerelnök ur ebben az ügyben a vizsgálatot sürgősen megindítani és Ullmann István ministeri tanácsost állásától azonnal felfüggeszteni?« (Mozgás.) Itt egy kis logikai hiba van, mert először engem támad meg, hogy megkárosítottam volna a kincstárt, és mégis egy ministeri tanácsos ellen kéri a vizsgálatot, illetve az illető felfüggesztését. Az egész beszéde ugy volt tartva, hogy ő nem direkte a pénzügyministert támadta, hanem — bocsánatot kérek a triviális kifejezésért — a sanda mészáros módjára Ullmann István pénzügyministeri tanácsost támadta igen hevesen, amire különben még rá fogok térni, és ezalatt a pénzügyministert értette. T. Nemzetgyűlés ! Ereky t. képviselő ur azt mondja bevezető szavaiban, hogy a pénzügyminister politikája rossz, s ezt bizonyítja azzal, hogy valutánknak külföldi árfolyama igen alacsonyan áll. Ilyenformán én a vádlottak padján ülhetek az összes pénzügyministerekkel együtt, különösen a legyőzött államok pénzügy ministereivel együtt, mert hiszen a legyőzött államok valutája bizony rosszul áll a külföldön. Hogy a mi valutánk még rosszabbul áll, mint a többi legyőzött államoké, ennek sok és komplikált oka van, melyekre most nem akarok kitérni, hiszen nem erről van szó, s amely okokat bátor voltam annak idején egy zárt ülésen nagyban ós egészben előadni. De azt hiszem, ezeket az okokat nem is kell kifejteni, mert mindenki, aki ma valutakérdésekkel foglalkozik, értem, aki ezzel szakszerűen, hozzáértéssel foglalkozik, nagyon jól ismeri ezeket az okokat. Azt mondja Ereky t. képviselő ur, hogy annak idején, mikor szerencsém volt vele egy kabinetben ülni, ő ministertanácsokon számtalanszor figyelmeztetett és támadta a politikámat. Azt hiszem, cserben hagyta őt az emlékezőtehetsége, mert ministertanácsokon közöttünk ilyen nézeteltérések nem voltak, — a volt minister társaim tanúskodhatnak erről, — ha lett volna is ilyen nézeteltérés, akkor vagy neki kellett volna kilépnie a kabinetből, vagy én léptem volna ki a kormányból. (Ugy van! Ugy van! balfelöl). Igaz, hogy engem többször megtisztelt szives pénzügyi tanácsaival, de nekem nagyon sokan adnak tanácsot, s ezek között nagyon meg kell válogatnom azokat a tanácsokat, melyeket egyáltalán komolyan elfogadható alapnak tarthattam. Azt is mondja Ereky képviselő ur, hogy a pénzügyministerium nem fogadott el bizonyos ajánlatokat cukorra vonatkozólag, s neki mondták, hogy interpelláljon ezeknek az el nem fogadott ajánlatoknak dolgában, s ép azok az emberek, akiknek ajánlatait nem fogadtuk' el Ez jellemző. Nagyon jól tudjuk, hogy ma inkább, mint valaha, mindenféle üzletek után szaladgálnak az emberek, a lánckereskedők és in spe lánckereskedők, akik ezekbe az