Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
122 A Nemzetgyűlés 116, ülése 1920 vagyis megmondják, hogy ennyi marad a lovaknak, ennyi a sertéseknek, a többit pedig viszik. Ugyanigy történik a tengeri rekvirálása is. Azok, amiket én állítok, mind tények. Azt mondja a minister ur, hogy a gabonaátvevő közegek el vannak látva, olyan pontos mérleggel, amellyel megállapítják a gabona fajsúlyát. Ez nem az a pontos fajsúlymérő, mert attól mindig eltér 2—3%-kal. Itt nemcsak egyes esetről van szó, hanem a Jánoshalmán átvett egész gabonával igy történt, és az átvevők mérése szerint fizették ki a gabona árát, holott pontos fajsúlymérővel mérve mindig több volt legalább is 2°/o-kal. G-abonát pedig a közönség csak olyant szállíthat, amilyen terem. Ha a gabona 75%-nál vékonyabb, csak olyat szállíthat. Az idén a mi vidékünkön ritkaság a 75°/o-os gabona. De különben is az, ami rendes fajsúlymérővel mérve 75%, az náluk csak 73%, és igy alig éri el a 75% fajsúlyt. Ami az igen t. minister urnák azt a kijelentését illeti, hogy nem lehet beszállítani, ahol nincs, ott nem vesz, — ezt tudomásul veszem, a korábbiakat azonban nem veszem tudomásul, mert azoknak épen az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Amit az előterjesztésre nézve mondtam, azt igazolhatom a közélelmezési ministeriumban; a tengerire vonatkozó adatokat pedig igazolhatom a nálam levő hivatalos átvevőlappal. Vass József közélelmezésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ugy látszik, még valami felvilágosítással tartozom. Zemplént, Hontot és Nógrádot kivéve személyesen látogattam meg minden egyes törvényhatóságot . . . Friedrich István : Többet nem lehet tenni. Vass József közélelmezésügyi minister:... tehát személyesen állapodtam meg mindenütt a törvényhatóságok vezetőségével a kontingensre nézve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Természetesen, itt-ott megtörtént, hogy a kontingens szétteregetése, szétosztása alkalmával a vármegye vezetősége látta, hogy talán még sem fogja tudni behajtani a kontingenst, tehát fellebbezéssel élt hozzám és kérte, hogy a vármegye kontingensét szállítsam le. Ugyanigy történhetett ebben az esetben is. A másik, amit ismételten vagyok bátor hangsúlyozni, az hogy ami a községekre ki van vetve, az nem a közélelmezésügyi minister intézkedése, hanem az alispán intézkedése, ha tehát a községekre valamivel többet vetett ki, ezt nyilván az ő helyi ismeretei alapján tette. Mindenesetre azonban megígérhetem az interpelláló képviselő urnák, hogy meg fogom vizsgáltatni az ügyet és azt hiszem, hogy kétszer huszonnégy órán belül, ha érdeklődik a dolog iránt, a képviselő ur meg fogja kapni a felvilágosításokat. (Helyeslésé) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a közélelmezésügyi minister urnák Nagy Pál képviselő urnák interpellációjára ». évi október hó 20-án, szerdán, adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Tehát ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Héjj Imre jegyző: Ereky Károly! Ereky Károly: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladottsága miatt sürgönystilusban fogom elmondani intevpellációm megokolása! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az ország közállapotára vsnatkozólag méltóztatnak látni azt, hogy napról-napra romlik a pénzünk. Egy esztendővel ezelőtt, amikor mint közélelmezési minister voltam együtt a jelenlegi pénzügyminister úrral, a koronának ára Svájcban 10 centimes volt, ma pedig, egy esztendő multával, ez a 10 centimes lesülyedt 1'5-re, illetve most két és egy centimes között váltakozik. Ez tény, és ez az egy tény igazolja azt, hogy a pénzügyminister ur politikája rossz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezt már hónapokkal ezelőtt leszegeztem és kértem egy bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyminister urnák azt a szerencsétlen politikáját, amely odasülyesztette le koronánk értékét, hogy lassanként három nullát irnak egy szám elé és igy fogják jegyezhetni Svájcban a koronáimért hiszen a nullára nem sülyedhet le, a papírnak is van valami értéke kilóra mérve. Konkrét tényekkel igazoltam, hogy a pénzügyminister ur politikája tényleg rossz. Most adatokkal a kezemben rá fogok mutatni arra, hogy hogyan gazdálkodik az ország pénzével. (Halljuk ! Halljuk !) Egy konkrét esetről fogok beszélni a cukorra vonatkozólag. Mindannyian tudjuk és hozzám is jött egy svájci gyáros és egy svájci bankigazgató azzal a panasszal, hogy azt, aki a pénzügyminisetriumban olcsó cukrot ajánlott ez év elején, egyszerűen elutasították, s azt is elutasították, aki szacharint ajánlott. Ez nem egy szórványos dolog, vagy véletlen eset volt, hanem többen jöttek hozzám egyenesen azzal a panasszal s kérdezték, hogy miért nem szólalok fel a Nemzetgyűlésen, miért nem figyelmeztetem a Nemzetgyűlést arra, hogy a pénzügyministeriumban a cukorajánlatokat elutasítják. Én azonban mint közélelmezési, minister tapasztaltam azt, hogy az ilyen ajánlatokra nagyon nehéz építeni, tehát nem vállalkoztam arra, hogy ebben az ügyben akkor interpelláljak, hanem most utólag látom, hogy tulajdonképen mulasztást követtem el; akkor rögtön kellett volna interpellálni, hátha megijedt volna a pénzügyministeriumban az az ur. (Felkiáltások : Nem ijed meg !) Nem a pénzügyministerre mondom, hogy megijedt volna, hanem az illető szakreferensre, Ullmann István ministeri tanácsosra . . . Csernus Mihály: Milyen vallású? Ereky Károly: .. .aki ezekben az összes ügyekben az ország nyakára hozta a nagy katasztrófát. Méltóztassanak visszaemlékezni : a múlt évben még arról vitatkoztunk, hogy. 9 korona
