Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdán. 115 Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés! Igyekezni fogok interpellációmat öt perc alatt megindokolni a következőkben. (Halljuk ! Ralijuk l) Ismételten előfordult, bogy a cenzúra a nők választójoga érdekében beadott cikkeket kicenzurázza. (Mozgás.) Az egyik alkalommal a »Nép« egyik közleményét törölték ; hang tekintetében bizonyára eshetett kifog cikk ellen, de ugy tu- j dorn, hogy a cenzúra ebből a szempontból nem birálhatja a cikket. A másik esetben a »Magyar Nő« egyik cikkét törölték, amely lap tudvalevőleg sohasem hoz véresszájú közleményeket. Maga a tárgy sem volt természeténél fogva sem kül-, sem belpolitikai szempontból olyan veszélyes, hogy cenzúrázni kellett volna. A »Magyar Nő« cikkét azután ismételt kérdésre a cenzúra mégis kereszti! 1 engedte. A ministerelnök úrtól ugy értesu tünk, hogy a cenzúra most valószinüleg fakultativ lesz. Tudjuk azonban, hogy a cenzúra tulaj donképen csak végTehajtó faktor, ezért mi e mögött a tény mögött egy erőszakos akaratot látunk, amely a maga óhajának már előre érvényt akar szerezni. (Iga%! Ugy van ! Taps half elől.) Nem nyugtat meg tehát bennünket, hogy a cenzúra működése megszűnik, mert az a hatalom, mely a cenzúrát eszközül felhasználta, bizonyára fog találni más eszközöket is akarata érvényesítésére. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) $": A belügyminis ter ur nyilt kérdésnek hagyta a női szavazatjog kérdését, tehát annál erősebb lesz mindkét részről a küzdelem. Hiszen ennél a kérdésnél a múlt maradi és a jelen haladó gondolkozásmódja ütközik össze. (Felkiáltások a baloldalon : Ugy van ! Félnek a keresztény kurzustól !) Ezért tisztelettel a következő kérdéseket vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni. 1. Milyen rendelkezés alapján minősítette a cenzúra törlendőnek a női választójogra vonatkozó cikkeket ? Huszár Károly: Butaság alapján! (Derüli-, ség.) Schlachta Margit : . . 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur a női választójog híveinek akció- és sajtószabadságát biztosítani ? (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ereky Károly : Meglesz a női választójog ! (Felkiáltások a baloldalon : Nem engedjük a keresztény kurzust elsikkasztani !) A zsidó nők ne szavazzanak, ha nem akarnak. (Derültség.) Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki következik \ Héjj Imre jegyző: Nagy Pál! Nagy Pá! : T. Nemzetgyüés ! Tisztelettel előrebocsátom, hogy a mai lapokban olvastam, hogy én a falusi Önkényes botozásról fogok interpellálni. Ez téves, mert én a közélelmezés és visszásságairól akarok interpellálni. (Derültség a baloldalon.) Elnök : Ne tessék zavarni nevetgéléssel a szónokot ! (Felkiáltások halról : A lapokovi nevetünk !) Nagy Pál : A közélelmezési rendellenességeRről fogoir interpellálni. TudjuK, hogy a. rekvirál árit és a maximálást a háború hozta. A habom alatt mindig arra hivatkoztak, hog}' ez a. győzelem bizto sitéka és kötelességük a termelőknek ellátni ugy a hadsereget, mint Ausztriát, kötelességük ellátni a városokat és mindent, tehát ugvszólván kommunizálni kell, igénybe kell venni a termelést. A termelők ezt nyugodtan tűrték, mert azt hitték, a hazának hoznak áldozatot. Hogy azután az igénybevétel után milyen pocsékolás történt a gabonával, azt sokan tudjuk. Jött azután a kommün, amely a »Minden a mienk« elvénél fogva is minden termelést magának tartott fenn, azonban a végrehajtásra nem volt ideje, mert a proletárdiktatúra előbb megbukott, mintsem az uj termést lefoglalhatta volna. De ha nem is valósíthatta meg szándékát, a termelő Közönség tökéletesen ellene volt enne:< a rendszernek, amely a magánmunkának, a magánfáradságnak minden gyümölcsét közre akarta adni, míg a termelők, maguk a kisgazdák a maguk termelésének, fáradságának gyümölcsét jogosan saját maguk akaitak élvez íi És ezéct be sem várva azt, hogy a termést erőszakkal elvegyék tőlük, e^enforradamiakban törtek ki a diktatúra ellen. Tudjuk jól, hány községben akasztottak és mindezt az szülte, hogy a termelő, a földmivelő nem volt hajlardó a saját maga vagyonát közre adni és nem volt hajlandó fe'adni azt az álláspontját, hogy amiért ő maga fáradt, küzködött, annak hasznát ő maga akarja is élvezni. Ez is elmúlt. Következett azután a választás. Azt hiszem, min. den pártbeli, különösen a falukról való képviselőjelölt hangoztatta pártkülönbség nélkül, hogy nem lesz többé rekvirálás és maximálás. Gaal Gaszton : Ministerek is mondták ! Benkő Gábor : Korányi is ezzel korteskedett ! Nagy Pál : Ministerek is mondták, még pedig egészen hangosan. (Egy hang : Korányi halkan mondta ') A nép honorálta ezt és beküldte Képviselőit ide a Nemzetgyűlésbe. A közélelmezésügyi minister ur itt a Ház szine előtt jelentette ki, hogy rekvjrálás és maximálás nem lesz és ehhez csak annyiban járul hozzá az idén, nehogy az ellátatlanok ne tudják az idén átméret nélkül a legszükségesebb gabonát beszerezni és hogy ahol a legszükségesebb, a munkások és a hadsereg élelmezését lássuk el maximális áron. Kiterjesztették ezt később szélesebb körre, a Közalkalmazottakra és utóbb az egészre. A termelő gazdaközönség, a képviselők is belementek abba hazafiságból, hogy bizonyos Sedelmayer-rendszer szerint kivessék a termelőkre, hogy holdanként mennyit kell beadni az ellátatlanok számára, de mégis megtörtént az, hogy az egész gabonatermést zár alá vették. Gaal Gaszton : Azt is, ami nincs ! Nagy Pál : Ebbe is belenyugodott a Nemzetgyűlés kisgazdatag]ainak nagy része, abban a reményben, hogy a fenmaradó gabona mennyiség szabad forgalom tárgya lesz, de a közélelmezésügyi minister ur legnagyobb meglepetésemre még a tengeri zár alá vételét is elrendelte. Ô ugyan azt mondja, hogy nem zár alá vétel történt, hanem 15*
