Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
106 A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdám. mert ők nagy tisztelői Landau Adolfnak és mindenképen ki akarják szabadítani. Hogy mennyire nagy tisztelői voltak, t. Nemzetgyűlés, mutatja az, hogy amikor október 2-ára virradó éjjel Landau Adolf a kelenföldi laktanyában kiszenvedett, újra felvették a zsarolás fonalát, amikor az általuk nagyon tisztelt Landau Adolf kiszabadításáról már nem lehetett szó, s akkor az utolsó pillanatban 300.000 korona erejéig megzsarolták a családot, de szerencse, hogy Becker kezébe csak 20.000 korona körüli összeg fizettetett ki, mert abban a pillanatban érkeztem oda, — a haláleset miatt felmentem kondoleálni és kétségbeesetten hivtak, táviratoztak, hogy jöjjek, — amikor ezek a Beckerék ott voltak. Akkor természetesen megállapítottam a zsarolást és nem engedtem a még hiányzó 280.000 koronának a kifizetését, pedig ők erővel ki akarták fizetni. Jellemző, hogy a családnak van egy ügyvédtagja, Landau Béla, aki jogtudós ember, aki tudja, miről van szó, de hogy mennyire meg voltak félemlítve, még ez a szegény ember, ez az ügyvéd is, aki a maga hivatásánál fogva kell, hogy bátorsággal és tisztalátással birjon, mutatja, hogy ez maga könyörgött nekem, engedjem meg, hogy a detektiveknek ezt az összeget kifizethessék, mert különben a Géza gyerek is elpusztul. Ekkor már t. i. arról volt szó, t. Nemzetgyűlés, hogy ha Landau Adolf kiszenvedett, legalább az ártatlan fia, a Géza gyerek, akit már ki is akartak engedni ezek az emberek, de ő az apja iránti szeretetből nem jött ki, nem hagyta ott egyedül apját, ne pusztuljon el, és a kérdés egyszerre olyképen állíttatott be, hogy ha nem fizetik ki az összegei, akkor ez is elpusztul és csak ugy kerülhet át a Margitkörúti fogházba a Géza g} r erek, ha nekik a 300.000 korona kifizettetik. T. Nemzetgyűlés! Amikor ezt a 300.000 koronát, illetve a 20.000 koronához még hiányzó részt másnap megkapták, Landau Gézát tényleg átszállította ez a Becker nevű detektív és egy barátja — ez alkalommal nem Kis, hanem egy másik barátja jelent ott meg és szállította át a margitköruti fogházba. Természetesen nem azért, mert nekik olyan befolyásuk lett volna, hogy ezt megtehették, hanem azért, mert ekkorra már a hadügyminister látván, hogy amit ő jóhiszeműen várt, hogy a parancsait végrehajtsák, nem történik meg, sőt haláleset jött közbe, most már utánanézett a dolognak és nem bizta többé ezekre az emberekre, hogy az ő parancsait végrehajtsák. Erre végrehajtották a parancsot és a kelenföldi laktanya kiüríttetett, ugy hogy mindenkit, akit jogtalanul fogva tartottak, átszállítottak a Margit-körutra. Friedrich István : Hát többen is voltak ott ? Rupert Rezső: Sokan voltak. (Mozgás.) Kovács József: És ez Budapesten történik! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Landau Adolf halála az október 2-ára virradó éjjel következett be, az ő napjai azonban addig is szomorúak voltak, mert ki-kijártak hozzá azalatt is, folytonosan rémitették és bántalmazták, rémképeket festettek előtte, hogy mi és hogyan fog történni. A legutolsó adatunk, ami van róla, az, hogy szeptember 27-én verte őt meg Sipos Kamilló és Danszki főhadnagy, aki megrugdalta. Ezóta, t. Nemzetgyűlés, többé nem tudunk semmit, titokzatos az egész eset. Tanúink vannak sok minden dologra, de a tanuk nem hajlandók nyilatkozni, félnek, majd megmondják egyszer a nyilatkozataikat, akkor, amikor lehet. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, azokat, amiket ők mondanak, nem beszélem, nem mondom el, mert ezekre nézve nem állnak bizonyítékok rendelkezésre, illetőleg nem használhatók fel a bizonyítékok. De nagyon súlyos dolgokról tesznek ezek vallomást. Friedrich István: Hogy halt meg? Rassay Károly: Önkezűleg felakasztotta magát ! Rupert Rezső : Azt mi nem tudjuk. Azt senki sem tudja. Friedrich István : A szokásos módon öngyilkos lett. Nekem is ezt ajánlották, de én nem csináltam meg. (Derültség.) Rupert Rezső : Hallomásból tudunk annyit, hogy a halál oka öngyilkosság, akasztás utján való öngyilkosság. Volt valami érfelvágás is, de közelebbit még nem tudunk, mert az orvosi bizonyítvány még nincs készen és a boncjegyzőkönyvet még nem tudtam betekinteni. Olvastam a kormánynak egy dementi-jét, egy kommünikéjét, a szerint öngyilkosság esete forog fenn. (Mozgás. ) T. Nemzetgyűlés ! Azok között a körülmények között, amiket itt előrebocsátottam, ami ebben az ügyben történt, természetesen joga van az emberek egyik részének feltételezni azt. hogy a kommüniké igaz, hogy öngyilkosság történt, de épen olyan joga van ugyebár a másik résznek szörnyű sejtelemmel arra gondolni, hogy nem önkezével vetett végett az ő életének Landau Adolf. (Mozgás.) Nem is volt oka. Rassay Károly : Az mellékes ! öngyilkosságba kergették ! Drozdy György: Akkor is gyilkosság, ha öngyilkosság! Beniczky Ödön : Egészen mindegy. Megölték, ha öngyilkos lett is. Friedrich István : A ministerek ezért a felelősek ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Nekem a magam részéről az a meggyőződésem, hogy megölték. Ez a meggyőződésem, mert annyira ismerem Landau Adolf lelkületét, hogy teljesen kizártnak tartom azt,- hogy ő önkezével vetett volna véget életének. Beniczky Ödön: Halálba kergették! Rupert Rezső : Amennyiben az orvosok adatai arra fognak mutatni, hogy öngyilkosság történt, ugy bizonyos, hogy terror alatt hajtotta
