Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-100

A Nemzetgyűlés 100. illése 1920. év és ez be is vált — elegendő pénzzel fogunk rendelkezni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez is nagy dolog volt. Sándor Pál : Nagy dolog volt, nagy áldozat volt. Kerekes Mihály : Jó volna látni a statisztikát, hogy ki mennyit szolgáltatott be, Sándor Pál : De ugy is nagy áldozat volt az ország részéről, ha nem tudtuk, hogy 4 hónapig fentartsuk magunkat. (Egy hang balfelöl : Mennyit adott be a Lipótváros ?) Ugyan hagyja, t. képviselő ur, azt a Lipótvárost ; volt annak pap képviselőjelöltje is ! Fangler József : Mindjárt annyira érzékeny ! Elnök : Ne méltóztassék zavarni a szónokot ! Sándor Pál : Dehogy vagyok érzékeny. Ha érzékeny volnék, már régen máskép beszéltem volna. Tudok én másképen is beszélni. (Halljuk ! Hall juh !) Azt mondtam tehát, hogyha a pénzlebélyegzéssel szeptember l-ig adva volt a programm lehetősége, akkor fel kellett volna állitani egy olyan programmot, amely a mi pénzügyi szanálásunknak alapelveit megállapítja. A minister ur az elődeivel, hires kollégáival tartott ankéteket és tartott nyilvánosan is a Közgazdasági Társulat egy ankétet, amely ezeket a kérdéseket megoldani akarta. Ezen a két ankéten azonban nem volt másról szó, mint az adókról, amelyekkel sújtani és terhelni kell a, közönséget, de egyetlenegy volt pénzügyministerünktől sem hallottunk ott programmot arra vonatkozólag, hogyan és miképen lehetne a mi zilált pénzügyi viszonyainkat rendeini. Ezek közül a nagyok közül egyetlenegy sem szólterről. Miért nem szóltak ? Azért, mert ők sem tudják megoldani ezt a nehéz pénzügyi kérdést, amely előtt mi vagyunk, amely minden nap, minden héten, és minden hónapban sokkal bonyolultabb és sokkal nehezebb lesz, mint volt a múltban. Milcsevics János : Azok után a panamák után, amelyek az országban történtek, nem is lehet megoldani! Sándor Pál : Mert ha lehetséges lett volna mindjárt kezdetben kész programm alapján megállapítani jövő pénzügyi politikánkat, akkor lehetséges lett volna az, hogy valahogyan berendezkedjünk; csak a kontúrokat kellett volna megrajzolni, hogy miként és hogyan kell Magyarország pénzügyeit rendezni. Azt is elmondottam a múlt alkalommal, hogy a minister ur koncepció nélkül dolgozik. Én koncedálom azt, hogy itt hiányzottak általában az alapelvek ahhoz, hogy koncepciója legyen, de akkor meg kell mondania a Nemzetgyűlésnek teljesen klipp und klar, amint a német mondja, hogy »kérem, t. Nemzetgyűlés, képtelen vagyok önöknek általában programmot adni a jövőre; képtelen vagyok önöknek megrajzolni Magyarország jövő pénzügyi helyzeri szeptember hó 10-çn, pénteken. 247 tét«. A minister ur igenis többizben előállt és figyelmeztette a Nemzetgyűlést arra. hogy rossz irányban haladunk, nem vagyunk elég takarékosak ; hogy a tisztviselői kérdést meg kell oldani, hogy az adójavaslatokat gyorsan le kell tárgyalni, azonban áprilisban szintén előre megmondtam, hogy ha az összes adókat, amiket meg akar szavaztatni a pénzügyminister ur, belevonjuk ebbe a számításba, még akkor is óriási deficittel fogunk küzdeni. De még a deficit nem volna oly nagy baj. Az a 9—10 milliárd deficit, amelyet nyögünk, nagy baj ugyan, de nem volna oly nagy baj, ha tudnók azt, mi történik a jövőben ; ha tudnók azt, hogy ime itt van a határa ennek, ideértünk, többet pedig nem leszünk kellemetlen szituációban, nem leszünk abban a helyzetben, hogy a bankóprést igénybe kelljen vennünk. Mert mi fog történni, ha igénybeveszik a bankóprést ? Épugy mint Oroszországban, egy ruha 125 ezer rubel, nálunk is bele fog kerülni egy ruha 120—130 ezer koronába, vagy még többe. Ugy, ahogy annak idején milreis-ekben számoltak Portugáliában és óriási összegekről volt szó, amelyekről azt hitték, hogy nagy vagyont képvisel, de amely nem ért semmit, ugy fogunk mi a koronákban számítani, ha belemegyünk abba a szituációba, hogy nem segíthetünk magunkon másképen, mint a bankópréssel. Milcsevics János : Csak induljon meg a termelő-munka minden vonalon és mindjárt segítve van ! • Fangler Béla : Es mind régi dolog- Propoziciót halljunk. Sándor Pál : Kérem, én kis ellenzéknek tagja vagyok. A többségnek kötelessége előterjeszteni a Nemzetgyűlésnek azokat a módozatokat, amelyek alapján az ország boldogulhat. Ha ezt a többség nem tudja elvégezni, akkor mondjon le a hivatásáról, mert képtelen a nemzet ügyeit vezetni. Mi azért vagyunk itt, hogy visszhangot adjunk, hogy kritikát gyakoroljunk afelett, amit a többség tesz, de nem azért vagyunk itt, hogy programmokat adjunk. Fangler Béla: En is ellenzék vagyok! Sándor Pál : Hogyne, tudom. Érdekes volt, t. Nemzetgyűlés, a pénzügyminister urnák a választói előtt tartott legutóbbi beszéde. Majdnem ugy hangzott, hogy nézzétek, nem tudok csinálni semmit, támadjatok meg, dobjatok ki, mert itt én ezeket a feladatokat megoldani nem tudom. Nem eet mondta szószerint : azt mondtam, hogy igy hangzott a beszéde. A pénzügyminister ur mindössze csak azt mondta, hogy takarékoskodni kell, azonban képtelen elhinni, hogy általában kölcsön utján tudja szanálni az ország helyzetét. Ennélfogva nekünk meg kell tudnunk a következőket. Nekünk, ugy tudom, 19—20 mii-