Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

À Nemzetgyűlés 94. illése 1920. évi augusztus hó 31-én, kedden. 77 ról, de Angolország néprajzi tudósai, is, még mindig azt hitték rólunk, hogy nálunk csak három nevezetesség van : a gulyás, a fogas és ß, betyár. Drozdy Győző : És most lesz negyedik : a bot! " Somogyi István előadó: Ha mi azt látjuk, hogy évtizedeken keresztül igyekszünk előre jönni, jobban haladni, mint Európának bármelyik kulturált állama és azután ez a vélemény mirólunk; bocsánatot kérek, képtelenség azt mondani, hogy mit fog hozzá szólni a művelt külföld és mennyire hátrányára lesz Magyarországnak az, ha mi most a botbüntetéssel Angliának a nivójára merünk felemelkedni. (Mozgás a jobboldalon*) - Ezt tartottam szükségesnek bevezetésképen megmondani, hogy t. képviselőtársaimat, akiket bizonyos tekintetben dopingoltak és akik saját becsületes, tisztességes keresztény és magyar meggyőződésükkel ugy látták összeegyeztethetőnek, hogy igenis, ez a botbüntetés fogja Magyarország presztízsét a külföld előtt tönkretenni, az ellenkezőjéről meggyőzzem és hogy ne méltóztassanak azoknak a kultur-Minnesängereknek hinni, ne méltóztassanak azok után a bizonyos kulturproblémák és nem tudom miféle fellengzős frázisok után haladni, mert amint a múltban nem vett tudomást rólunk a külföld akkor, amikor éltünk, boldogultunk és tényezői voltunk Európának, ép ugy vagy annál kevésbé fog rólunk tudomást venni ma, amikor legyőzött nemzet vagyunk, és amikor épen az a kulturvilág gázol minket porba és foszt meg bennünket minden életfeltételünktől. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ezek után, t. Nemzetgyűlés, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az ellenvetések egymásutánjára, és itt méltóztassék megengedni, hogy először nagy általánosságban vázoljam azokat az ellenvetéseket, amelyeket a javaslat ellen tettek s azután próbáljak reflektálni a javaslat ellen felszólaló képviselőtársaimnak beszédeire. Nagyon igazat adok Bernolák t. képviselőtársamnak abban, hogy tényleg, ez a törvényjavaslat abszolúte nem akar kriminológiai rendszert megteremteni. Természetes, hogy szülte a hangulat, természetes, hogy szülték a viszonyok. Ennek az úgynevezett rendszernek a büntetőtörvénykönyvbe való beillesztése a büntetőtörvénykönyv reviziójánál fog megtörténni s ez semmi néven nevezendő vonatkozásban nem praejudikál az igazságügyi kormányzatnak abban a tekintetben, hogy akár az egyik, akár a másik irányban ezzel a javaslattal lekösse magát. Igenis, ezt a javaslatot az- a rendkívüli helyzet, az a rendkívüli kor szülte, amelyben a magyar nemzet ma él. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ez azonban nem akar rendszert' teremteni, nem akar szerves egészként beilleszkedni a büntetőtörvénykönyv rendszerébe, amit bizonyít az is, hogy csak átmenetinek van szánva, csak egy esztendőre van kontemplálva. Méltóztassék megengedni, de nem értein azt az idegenkedést és nem értem azt a roppant felzúdulást, amely ezzel szemben itt a Nemzetgyűlés termében nyilvánult, hogy nem lehet megszavazni, mert örök szégyene lenne az országnak, és nem lehet megszavazni, mert a magyar nemzet? presztízsét teszi tönkre olyan törvény, amely tiszavirágéletű, amely egy évig él s azután meghal és semmi néven nevezendő nyomot a magyar büntetőtörvénykönyvben és a magyar büntetőtörvénykönyv liberalizmusán soha ,nem fog hagyni. A másik, amivel itt állandóan előhozakodtak: azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat nem fog mást eredményezni, mint azt, hogy a magyar földmivesosztályt, a magyar földmunkást, — nem szeretem ezt a szót használni, de kénytelen vagyok vele — a magyar parasztságot fogja sújtani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Akik azt mondják, t. Nemzetgyűlés, hogy : Ugy van ! Ugy van ! akik ezt hiszik, azoknak a jóhiszeműséget teljesen elhiszem, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy igenis, védik a . magyar keresztény földmivestársadalmat, de nálam jobban, s azt hiszem, az igazságügyi kormánynál, amelynek feje szintén kisgazdapárti ember, jobban nem fogja megvédeni senki. Ezeknek bátor vagyok figyelmébe ajánlani azt, hogy alapvető tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, hogy itt derüre-borura fog történni a botozás. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk egyetlen remédiumunk van ebben a zilált helyzetben Rupert Rezső: A földbirtokreform. Somogyi István: . . . amelyre a nemzeti hadsereg után minden magyar ember bizalommal tekint, s ez : a független magyar bíróság. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Senkinek másnak e törvény szerint nincs joga és nem is lehet joga botbüntetést kimondani, csak a független magyar bíróságnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig mi a független magyar bíróságban sem bízunk már, ha mi azt hisszük, hogy Magyarországon már olyan a helyzet, hogy ezt a független bíróságot is csak arra • tartjuk jónak, hogy az elesett emberen üssön egyet, azon, akinek nincs védője, s ha azt hiszszük róla, hogy a falut fogja elővenni ; ha mi a független bíróságról igy gondolkozunk, akkor s menjünk haza, akkor ne legyünk mi törvényhozó testület, mert akkor ebben az országban nemcsak, hogy jogrend nincs, de fejetetejére állott minden, s akkor ebben az országban nincs törvénytisztelet, megdőlt a jog uralma és orgiáját üli az anarchia. (Nagy zaj jobbfelül.) Rupert Rezső: Ki döntötte meg? Tessék végrehajtani a törvényeket ! Igen szigornak a törvényeink! Hajtsák végre! (Nagy zaj.) Somogyi István : Azoknak, akik vehemensen ellene mondtak ennek a konklúziómnak, azt szögezem oda, hogy merik-e mondani, merik-e állítani, hogy a magyar független bíróság, amely