Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

A Nemzet gyüUs 93. ülése 1920. évi augusztus hó 27-én, pénteken. (il Taszler Béla: Ezt mondotta, tehát ezt tisztázni is kell (Zaj.) Lingauer Albin: Engedelmet kérek, ez nem személyeskedés, mert a Ház tekintélyének és a képviselők szabadságának megóvása. Bottlik József : -Uszítás ! Lingauer Albin : Ehhez felszólalni jogom van, ebben semmi néven nevezendő személyes ellenszenv vagy rokonszenv senkivel szemben nem vezet, és kérem az elnök urat, méltóztassék a naplóból megállapítani, hogy ez a kijelentés megtörtént-e vagy sem. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! En ezen kijelentést hallottam, de az államtitkár ur kijelentését ugy fogtam fel, hogy szerinte a rendőrök által történendő lefogatás és lecsukatás csak azon esetben történhetnék meg, ha a mentelmi jog a rendes eljárás szerint felfüggesztetett. Bottlik József : Ugy van, természetes ! Elnök : Ha feltételeztem volna, hogy a képviselő ur azt hiszi, hogy itt le lehet fogatni és le lehet csukatni képviselőket, mindenesetre figyelmeztettem volna és rendre is utasítottam volna, mert ez a mentelmi jognak megsértése volna és sem a Ház, sem én ilyent nem tűrhetünk el, (Elénk helyeslés.) hanem én elnöki hatáskörömben, a Ház pedig szintén a maga hatáskörében ezt a jogot megvédtük volna. En az amúgy is izzó hangulatot nem akartam kiélesiteni és különben is köteles vagyok feltételezni, hogy a képviselő urak kijelentéseikkel a törvényt nem akarják sérteni, igy az államtitkár képviselő úrról sem tehettem fel, hogy ő államtitkári minőségében a törvényt meg akarja sérteni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) Ezért és azért is, mivel én igen nagy ellensége vagyok az elnöki rendreutasításnak és a t. Nemzetgyűlés meggyőződhetett arról, hogy hacsak lehet, mindig módot' adok a képviselő uraknak, hogy az elnöki rendreutasitást elkerüljék, ( Ugy van ! Ugy van ! a jobbóldalon.) ennélfogva és az amúgy is izzó hangulatnál fogva, amelyet nem akartam kiélesiteni, azt hittem, hogy a Ház méltóságának és tekintélyének a legjobb szolgálatot azzal teszem, hogy ezen — megengedem, félreértésre is alkalmas — kijelentést nem releváltam. (Helyeslés.) Ha ez ellenkezőképen történt volna, tessék meggyőződve lenni, hogy ugy cselekedtem volna, amint máskor is méltóztattak látni, hogy a képviselő urak mentelmi jogát, függetlenségét, szólásszabadságát igen erélyesen megvédtem és meg fogom védeni a jövőben is. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Áttérünk a napirend 2. pontjára, a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés tárgyában előterjesztett törvényjavaslat harmadszori olvasására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Bródy Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). • Elnök : Yan valakinek észrevétele a törvényjavaslat elfogadása ellen ? (Nines !) Ha nincs, akkor kijelentem, hogy ezen törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott és kihirdetés céljából fel fog terjesztetni. Következik a vagyon, erkölcsiség és személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről az igazságügyminister törvényjavaslata általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző : Csizmadia Sándor ! Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Mint már több képviselőtársam, én is megígérem és igéretemet igyekszem betartani, hogy igen rövid leszek. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot a büntetőjog, paedagógia és a fa minősége szempontjából is már alaposan megvilágították. Ez a dolog annyira ment, hogy egyik képviselőtársam igyekezett kiválasztani, hogy melyik a jobb bot, a mogyorófa-e, vagy a diófa. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : A somfa !) T. Nemzetgyűlés ! Ahogy a helyzetet látom, azt hiszem, hogy az előadó urnák nem igen lesz módja ahhoz, hogy a megfelelő botot kiválassza, (Mozgás.) ellenben a saját választókerületének megmarad majd ez a módja. (Derültség.) Én nem tartom nagyon fontosnak, hogy tulajdonképen ez a javaslat törvénnyé lesz-e vagy nem. (Mozgás.) Akár törvény lesz, akár nem, az körülbelül mindegy. Ha törvénnyé lesz, akkor sem tarthat soká. Nem tarthat csak addig, ameddig ez a nemzetgyűlés tart, mert egészen bizonyos, meg vagyok róla győződve, hogy azoknak, akik e mellett a javaslat mellett szavaznak, nem lesz már szerencséjük viszontlátni ezt a szép üléstermet, mert azok nem fognak ide visszatérni. (Élénk derültség. Felkiáltások a baloldalon: Jósol!) Thomas Ferenc : En majd megmutatom. r Csizmadia Sándor: Nem mutatja meg. En nem vagyok jós, hanem jobban ismerem a magyar népet ugy látszik, mint önök. Thomas Ferenc: Igazán? Csizmadia Sándor: Igazán, mert én nemcsak köztük születtem, nemcsak belőlük való vagyok, hanem köztük élek, amióta vagyok. Csernyus Mihály: Pesten élt, nem köztük élt. Csizmadia Sándor: Hát kérem, ne diskuráljunk már. (Derültség.) Nem értem azokat az urakat, akik a magyar népet olyan kevéssé ismerik, hogy 1920-ban el tudják képzelni, hogy a magyar embert botozni lehet. (Mozgás a baloldalon.) Nem tudom, hogy képzelik azt, hogy a magyar ember ezt el fogja tűrni. Igen, el tudja tűrni a románoktól, mert a magyar ember nemcsak magyar ember, hanem okos ember is és tudta, hogy ha a megszálló csapatok katonáját egy ujjával megérinti is, ezért halál jár. A hóditótól tehát eltűrte a botot, magyar embertől azonban nem fogja eltűrni, arról teljesen nyugodtak lehetnek önök.