Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-92
'A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. évi augusztus hó 26-án, csütörtökön. 55 meghúzódva, a mellékmondatokat főmondatoknak nézik és összekeverik a dolgokat. Ez a válaszom Meskó t. képviselőtársamnak a közbeszólására is. En a népet nem szoktam fellázítani. Mindig arra figyelmeztetem, hogy nem érdemes és nem szabad egy pofonnak sem elcsattanni ebben az országban a zsidósággal szemben. Az a legnagyobb hazaáruló, áki a zsidókat üti és gyilkolja, mert ezzel a kérdést megoldani nem lehet. (Élénk derültség.) A magyar nemzetnek legnagyobb ellensége az, aki a zsidókat tettleg bántalmazza. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Dacára annak, hogy egyes urak azon a nézeten vannak, hogy én most a zsidóságot védelmezem, kijelentem, hogy igenis, a legnagyobb bűnnek tartom azt, ha valaki a zsidóságot tettleg bántalmazza. Csak törvényhozással, közgazdasági működéssel, tisztes munkával lehet a zsidóság ellen harcolni. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Most, mikor én ezt itt mondom, önök gúnyosan kacagnak ? Mit akar ez jelenteni ? önök interpelláltak ilyen ügyekben ! Tessék elhinni nekem, hogy a zsidóság sokkal jobban fél a közgazdasági tevékenységtől és politikától, mint attól, ha két-három zsidógyereket megpofoznak a körúton. De én tudom azt is, látom a konzekvenciáit, hallottam a pénzügyminister úrtól is kijelenteni, hogy minden egyes ilyen utcai atrocitás után, amelyből igazán semmiféle politikai, közgazdasági, társadalmi haszna az országnak nincs, a mi összes külpolitikai viszonyaink megromlanak. Ha én ezt most itt kijelentem, hogy bizonyítsam azt, hogy én a Gólyavárban is igy beszéltem, akkor önöknek helyeselniök kellene, nem pedig gúnyosan kacagniok. Mit jelent ez ? Annyira elhomályosította már a pártpolitika az objektiv igazságkeresést az emberekben ? (Derültség.) Ami mármost a honvédelmi minister urnák azt a kijelentését illeti, hogy egy magasrangu katonát felszólitottak, hogy átveszi-e a hatalmat, én igazán nem tudom, hogy kire gondol, mert én semmiféle katonatiszttel vagy katonával nem tárgyaltam arról, hogy annak át kell venni a hatalmat. Meskó Zoltán : Puccsról beszélnek. (Zaj.) Ereky Károly : Ezek mind mesék ! Hát ki akar puccsokat csinálni Magvarországon ? (Zaj jobbfelől.) Meskó Zoltán : Kovács Gáspár kisgazdát akarták behozni ! (Folytonos nagy zaj.) Ereky Károiy : Ezek a puccs-mesék ! Ha ezeket alaposan megvizsgálják, akkor semmi sincs a hátuk mögött. Meskó Zoltán (közbeszól). Beniczky Ödön : Ha nincs informálva, akkor ne beszéljen csak ugy a levegőbe S (Nagy zaj.) Ereky Károly : Azt mondja az igen fc. honvédelmi minister ur, hogy ha esetleg a hadbiróságon jogszabályokat megsértettek, az csak egyénekre vonatkozik. En nem veszem rossz néven a honvédelmi minister úrtól, hogy mint katona tette ezt a kijelentést, mert azt hiszem, hogy a jogász urak más véleményen vannak. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Világos !) A jogszabályok megsértése, ha egyének ellen is irányul, a közszabadságok megsértése is egyidejűleg. Ezt nem lehet ugy felfogni, hogy ha én egy egyénnel szemben megsértem a jogszabályokat, közszabadságokat nem sértek. (Zaj.) Sréter István honvédelmi minister: Nem ezt mondtam ! (Zaj.) Ereky Károly : Megengedem, hogy a honvédelmi minister ur nem igy gondolta, de jogszabályt sérteni sohasem szabad és nem szabad szembeállítani egymással a különféle jogszabálysértéseket. Nem akarok ismételten sokat foglalkozni az általam felsorolt ügyekkel, azzal, hogy mi történik a hadosztálybiróságon, csak annyit emlitek meg, hogy tény az, hogy gróf Károlyi Imre a múlt év őszén Friedrich István ellen »AJz Újság« című lapban egy óriási, erős támadást intézett és ott Friedrich Istvánt kalandornak nevezte el. Igen t. Nemzetgyűlés, azt, hogy valakit kalandornak neveznek, — hiszen láttunk nagy példákat, Napóleont szintén kalandornak nevezték és Kossuth Lajost is kalandornak nevezték az ellenfelei. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Gaal Gaszton : Jézus Krisztust is kalandornak nevezték. (Nagy zaj. Elnök menget.) Ereky Károly : Nem értem a felháborodást . . . Berki Gyula : Igenis, fel vagyunk háborodva, Ereky Károly : . . . hogy amikor a politikában együtt élnek a politikusok, egymást szidják, hiszen látjuk magunkról, hogyan szidjuk egymást, és amikor én beszélek, hogyan hullámoznak, ugyebár, a kedélyhangulatok. (Derültség. Felkiáltások jobbfelől : Ez természetes dolog !) Ez természetes dolog, de ez nem változtat azon a tényen. En nem akarom összehasonlítani ezzel Friedrich Istvánt Napóleonnal vagy Kossuth Lajossal, (Folytonos nagy zaj.) nehogy ezt méltóztassék gondolni, én csak hivatkozom arra, hogy amikor valakit kalandornak neveznek még életében az ellenpárt politikusai, ez nem jelent abszolúte semmit. (Nagy zaj.) Amikor gróf Károlyi. Imre . . . Csernus Mihály : Nehéz ezt hallgatni ! Hornyánszky Zoltán: Próbáld meg! Elnök : Kérem, csak kisérelje meg a t. képviselő ur. (Zajos derültség.) Ereky Károly: Gróf Károlyi Imrére azért kell itt kitérnem, mert irodát tart fenn Bécsben és Budapesten, amelynek vezetője Dietz Károly volt rendőrfőkapitány, tagjai pedig Paksy és Kormos államrendőrségi szolgálatból elbocsátott detektívek, azonkívül Heltai Viktor, akiről épen hallottuk, hogy Sztupka őrnagy ur milyen szép beszédet tartott a napokban s akiről valamennyien tudjuk, hogy az ügyészségnél sikkasztás és orgazdaság miatt tényleg folyamatban van ellene az eljárás és hogy a vizsgálati fogságból bocsátották szabadon ; okmányok vannak nálam, amelyek ugyancsak megvannak a honvédelmi minister urnái is.
