Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-92
52 A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. évi augusztus hó 26-án, csütörtökön. trónra hozni. (Derültség.) Miért? Azért 5 mert ugy Telekinek, mint Bethlennek Erdélyben vannak a birtokai«. (Felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan demagógia !) T. Nemzetgyűlés ! Én ugy gondolom, hogy ha ilyen beszédek hangzanak el, akkor ez visszarezgésre fog találni a lelkekben; hogy ez az országban a nyugalmat és a békét nem fogja helyreállítani, az egészen bizonyos. De én, t. Nemzetgyűlés, még tovább megyek és feltételezem azt, — aláhúzni kívánom ezt a szót, "hogy : feltételezem — hogy a hadosztálybiróság a Tisza-per tárgfalásánál bizonyos jogszabálysértéseket követett el, sőt bizonyos tendenciával hallgatta ki az egyes tanukat. En a jogszabályok ezen feltételezett megsértésével szembeállítom mindazt, amit az imént elmondottam és ezekhez még hozzáteszem azt, hogy legutóbb, mintegy két-három hete történt, hogy egy igen magasrangu katonát bizonyos puccs érdekében felszólítottak és azt a kérdést intézték hozzá, hogy vájjon hajlandó volna-e átvenni ez esetben vagy bekövetkezendő esetben a vezetést. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan ! Ki volt az ?) Mindehhez hozzáteszem még a következőt : Mint ismeretes, Ereky képviselő ur azt mondta interpellációjának megindokolásában, hogy hajlandó a ministernek rendelkezésére bocsátani az adatokat. Az adatokat én elkértem és megkaptam tegnap. Azokat áttanulmányoztam és ekkor konstatáltam, — a neveket nem fogom felolvasni — hogy igenis hét tiszt adott adatokat ehhez az interpellációhoz, még pedig olyan tisztek, akik ki voltak rendelve a Tisza-gyilkossággal vádolt fegyencek őrzésére. Ezek tehát kémkedtek, formálisan árulást követtek el. (Mozgás és felkiáltások : Hallatlan !) Ereky Károly: Jelentést tettek az ott történt visszaélésekről. (Felkiáltások: Kinek tettek jelentést ?) A fölöttes hatóságuknak ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Sréter István honvédelmi minister: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha én most az imént elmondottakat, tehát a jogrend feltétlen megsértését ezen esetekkel szembeállítom, azt kérdem itt egészen nyíltan a Nemzetgyűlés előtt, hogy vájjon melyik a nagyobb jogrendsértés, az-e, ha — tegyük fel — egy jogszabályt megsértenek, ami legfeljebb az egyén érdekeit sérti, de nem sérti a nemzet érdekét, mert elvégre világosságot akar deríteni oly perben, amelynek lezajlását ugyebár kívánja és követeli az egész nemzet, ( Ugy van!) vagy a másik dolog, amely, ezt határozottan állítom, a nemzet konszolidációja megiíátlásának olyan eseteit foglalja magába, amit tűrni egyáltalán nem lehet! (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) Most pedig át fogok térni mindazokra az esetekre, amiket a képviselő ur felhozott. Először is konstatálni kívánom, hogy a vizsgálat egyoldalú, miután ezt a vizsgálatot csak én tarthattam meg, mivel az adatokat csak tegnap kapván kézhez, vizsar még ki nem adhattam. Az én adataim akként szólnak (olvassa) : »Vágó ezen autón egyetlenegyszer ült, amidőn az ellene folyamatban lévő bűnügyből kifolyólag a Falk Miksa-utcai laktanyába kellett őt kivinni. Vágót a tárgyalóterembe sohasem vitték autón, hiszen a katonai fogház — ahol Vágó letartóztatva van — a tárgyalóteremmel egy épületben van. Igaz azonban az, hogy Dobó István, a vádlott, szállíttatik be minden tárgyalási napon a helyőrségi kórházból a bírósághoz, még pedig autón. Dobó ugyanis súlyos lábbajára tekintettel utaltatott be a tizenhetes helyőrségi kórházba. Minthogy a kórház szállítási eszközökkel nem rendelkezik, a hadosztálybiróságnak kell naponként gondoskodnia arról, hogy Dobó a tárgyalásra előállittassék. Heltai Jenő ellen a Zsófia hajón történt rablás miatt volt eljárás folyamatban. A bűnper irataiból azonban megállapittatott, hogy ebben az ügyben annak idején épen Heltai vezette be a nyomozást, és tettesként megállapittatott Horvát-Sanovics, Tisza gróf egyik gyilkosa és Tóth András tengerész. A nagyszombati rablások miatt Heltai ellen a nyomozás lefolytattatott és megállapítást nyert, hogy az ott felvett összegek Heltai kezén meg sem fordultak és a rablásban semmi része nincs. Heltai szabadlábrahelyezése után panaszkodott Sztupka őrnagy-hadbiró előtt, hogy a rendőrség őt molesztálja, le akarja tartóztatni és internálni, mire Sztupka őrnagy-hadbiró részére egy igazolványt állított ki, hogy Heltai Viktor tudomása nélkül szabadságában nem gátolható. Heltai letartóztatásának ideje alatt Sztupka László őrnagy-hadbiró engedélyével csupán egy alkalommal volt kinn, február 6-án, a városban, akkor is csendőr felügyelete alatt. A Tiszapörben szereplő Sztupka őrnagy-hadbiró Heltainak sohasem adott oly megbízást, hogy Friedrich ellen adatokat gyűjtsön. Sztupka őrnagynak nincs tudomása arról, hogy Heltai bárkitől pénzt kapott volna., sőt letartóztatása óta illetékben nem *is részesült«. Ha még ehhez hozzáteszem a polgári bíróságnak egyik végzését, amely azt mondja (olvassa) : »Ugyancsak nem látok nyomatékos gyanuokot terhelt (Heltai) ellen a gyilkosságra való felbujtás és szövetkezés vádja tekintetében annál is kevésbé, mert nem áll adat rendelkezésemre a tekintetben sem, hogy ő a Juriga lakásán járt egyéneket annak megölésére szólította volna fel«. (Felkiáltások balfelöl : Ez más !) Ami pedig a tetteseknek elhelyezését illeti, erre nézve kijelenthetem, hogy a tettesek nincsenek együtt elzárva, hanem mindegyik különkülön fülkében van s ezek egymással nem érintkeznek, legfeljebb a tárgyalás alatt, és külön étkezésben nem részesülnek, kivévén egyet, ugy tudom Hüttnert, aki naponta 70 koronát fizet az étkezéseért.
