Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-110

À Nemzetgyűlés 110. ülése 1920. évi szept. hó 24-én, pénteícen. 541 másik része a felhatalmazásnak, a kis haszonbérletek alakítása, csak időleges természetű, mert miként a törvényjavaslat meg is szabja, egyéves hatályú, átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Mindkét iránya a felhatalmazásnak igen fontos ezidőszerint a szociális béke megóvása, illetve megteremtése céljából, Aki közülünk a falun járt, tapasztalhatta azt, hog lakás inség, amely idebent Budapesten és a többi városokban olyan jellemző tünet gyanánt lépett fel, most már nemcsak a fővárost és nemcsak a városokat jellemzi, hanem, sajnos, odakünn hasonló mértékben, sőt egyes helyeken még nagyobb mértékben lépett fel. Oka ennek elsősorban az a körülmény, hogy a hosszú háború alatt megszűnt az építkezés lehetősége. Megszűnt elsősorban azért, mert hiszen szükség nem is volt rá sok helyen. A munkásnép, a földmivesnép kint volt a frontokon, szüksége nem volt több lakásra s azok a lakások, amelyek odahaza a falvakban voltak, teljesen megfelelőek, elegendőek voltak az itthonmaradt lakosság befogadására. Előidézte ezen lakásínséget továbbá az a körülmény is, hogy a hosszú háború alatt a meglévő lakások is rongálódtak, egyes részeik tönkrementek a dolgos, kéz és az anyag hiányában, az anyaghoz való hozzáférheted nehézségei miatt. A frontról hazaözönlő katonák igen tekintélyes része családot alapított és most az a helyzet, hogy sok helyen a falvakban egy lakásban két-három, sőt négy család is kénytelen meghúzódni, (Ugy van ! a baloldalon.) igen természetesen veszélyeztetve ezzel nemcsak gazdasági érdekeket, nemcsak a földek gazdaságos megművelhetését, de erkölcsi és egészségügyi érdekeket is. Legnagyobb oka azonban a lakásínségnek az a körülmény volt, hogy egyes helyeken — és ez, sajnos, az ország igen sok részén fordul elő — lehetetlen volt azoknak is, akiknek egyébként módjukban lett volna házhelyeket vétel utján szerezni, azokat megszerezni, mert nem volt hely, amit megszerezhettek volna, nem volt alkalmas telek, amelyet házhely céljára megvásárolhattak volna. Ez az ok az, amely a jelen törvényjavaslatnak legfőbb indoka gyanánt szolgált. A javaslat a földmivelésügyi ministernek meg akarja adni a felhatalmazást arra, hogy olyan esetekben, ahol szinte már maga a közérdek követeli azt, hogy a földmivelésügyi minister beavatkozzék, ilyen lakóhelyhez, ilyen házhelyhez juttassa az illető igénylőket, akik feltétlenül lakóhelyre, házhelyre szorulnak. Ugyancsak hasonló fontossági! a törvényjavaslatban megadott felhatalmazás másik része is : a kishaszonbérletek alakítására vonatkozó rész. Sajnos, e tekintetben az országban nagyon sok helyen igen beteges állapotok vannak, ugy hogy, amiként megelőzőleg is emiitettein, szinte a társadalmi bókét is fenyegeti a jelenlegi helyzet. Ezen feltétlenül segíteni kell. Hogy csak egy példát említsek, itt vannak a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak, akikről a Nemzetgyűlésnek legelsősorban kell intézkednie, (Helyeslés) akiknek elhelyezéséről, megélhetéséről legelsősorban kell gondoskodnia. Ezeknek legnagyobb része megélhetés nélkül áll ebben az országban és néz eléje ennek a szomorú télnek és szomorú esztendőnek. Programmunknak is egyik legfontosabb pontja volt az, hogy ezekről a földbirtokreformjavaslattal kapcsolatban fogunk intézkedni. Ha azonban megvárjuk azt az időt, mikor tényleg rákerül a sor a földbirtokreform tárgyalására, akkor egy teljes gazdasági esztendőt veszítettünk, és egy teljes évig kénytelenek várni a hadiözvegyek és a hadiárvák, kiknek helyzete igen sok esetben már most is szinte kétségbeejtő. (Igaz! Ugy vari!) Igen indokolt tehát, hogy mielőtt még ennek a végleges törvényjavaslatnak tárgyalásába bocsátkoznánk, már a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak alapján módjában álljon a földmivelésügyi ministernek ilyen kirívó és kivételes esetekben gondoskodni arról, hogy az illető rászorulók tényleg — miként később rá fogok majd térni — kis, legfeljebb két katasztrális holdas haszonbérletekhez jussanak, még pedig már ennek a gazdasági évnek kezdetén. Sürgős ez a törvényjavaslat azért, mert már ott vagyunk a gazdasági év végén. A gazdasági év szeptember végével végződik és megkezdődik október 1-ével. (Felkiáltások jobbfelöl : Máris elkéstek!) Elkéstünk már most is vele, de mindenesetre itt van már a tizenkettedik óra, hogy feltétlenül életbe is léptessük ezt a törvényjavaslatot és módot adjunk a földmivelésügyi minister urnák ezen óriási anomáliák megszüntetésére. A törvényjavaslat célja, miként előadtam, az azonnali intézkedés lehetőségének megteremtése. Ennek a célnak elérése szempontjából helyesnek tartotta a bizottság a rövid törvényjavaslat keretében adandó meghatalmazás formáját a minister részére, abból a szempontból indulva ki, hogyha hosszabb törvényjavaslattal járulnánk a t. Nemzetgyűlés elé, amely már a részleteket is magában foglalja, előreláthatólag igen hosszú vitákra adnánk alkalmat itt a Nemzetgyűlésen és veszélyeztetnénk azt a célt, amelyet épen ezzel a törvényjavaslattal elérni akarunk. Ennek dacára a bizottság igen helyeselte a kormánynak azt az intézkedését, hogy törvénnyel óhajtotta megoldani ezt a kérdést és nem rendelettel, ami ugyancsak szóbakerült, mert véleménye szerint a törvény részben magántulajdont is érint, részben a földbirtokreformmal kapcsolatos intézkedéseket óhajt életbeléptetni, már pedig ezekkel kapcsolatban a bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ezek mindenesetre törvényes intézkedéseket involválnak és az ezekre vonatkozó végleges határozási, döntési jog minden esetre a Nemzetgyűlést illeti meg. Ami azonban a törvényjavaslattal kapcsolatos részletes szabályozást illeti, erre vonatko-