Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-109
A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920; évi szept. hó 23-án, csütörtökön. 537 Ezért az egyesitett pénzügyi és igazságügyi bizottság a 3, §-ra nézve megszüntette az értékhatárt és kimondta, hogy csak az esetben bűntett az adócsalás, ha a 4. §-ban felsorolt minősitett esetek forognak fenn ; tisztán az értékre való tekintettel azonban nem minősiti bűntettnek, hanem csak vétségnek. Erre szükség volt azért, mert abból, hogy az adómorál nálunk hihetetlenül rossz, az következik, hogy máról holnapra nem fogjuk azt egyszerre megváltoztatni. Sajnos, szükséges, hogy szigorúak legyünk, de ahhcz, hogy a legenyhébb, legelnézőbb törvényhozási rendszerről egyszerre a legszigorubbra menjünk át, mégis szükséges egy bizonyos átmeneti rendszabályozás, amelynek az eredeti fogalmazás nem felel meg. Ha az illető büntető biró látja azt, hogy valaki nem annyira menthető, de érthető okokból, vétett az állam pénzügyi érdekei ellen, legyen mód arra, hogy a Büntető Törvénykönyv 92. §-a alapján ne mindjárt a közéletben kétségtelenül dehonesztáló fogházbüntetést vegye elő, hanem pénzbüntetésekkel is operálhasson. Ez volt az oka annak, hogy a bizottság a 3. §-t átszövegezte. Báror vagyok erre az igen tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét felhivni. Áttérve a minősités eseteire, a bizottság külön pontként felemlítette azt, hogy igaz ugyan, hogy büntettet csak az itt felsorolt minősitett esetek képeznek, de nem akarja kizárni annak lehetőségét, hogy bizonyos, majdan hozandó tör vemnek bűntetté minősítsenek olyan adócsalási eseteket is, amelyek most itt felsorolva nincsenek. Szükségesnek tartotta ezt a bizottság azért, mert lesznek olyan törvényeink, különösen az egyszeri nagy vagyonadóra vonatkozó törvény, melyeknél a 4. § szövegezése nem megfelelő. A 4. § 1. p3ntja ugyanis csak a visszaesés esetében pro vi deal olyan esetet, amelyet bűntettként kellene kezelni. Az egyszeri nagy vagyonadónál, amikor csak egyszer lehet elkövetni a nagy bűncselekményt, ha valaki fondorlattal sok millióval károsítja meg a kincstárt, nyilvánvaló, hogy nem lehet csak a visszaesés esetében érvényesíteni a bűntetti minősítést, hanem itt lehetőséget kell adni annak, hogy az egyszeri nagy vagyonadónál már a visszaesésre való tekintet nélkül is, ha az összeg igen nagy, bűntetté minősítse a törvény az adócsalást. Tovább menve az egyes szakaszokon, a bizottság a 6. §-ra nézve több stiláris változtatást tett, melyeket talán meg kell bővebben indokolni, hiszen a bizottság jelentése rámutat ezekre. A bizottság ki akarta emelni s a szövegezésben helyet is adott annak a felfogásnak, hogy igaz ugyan, hogy a 92. § alkalmazása folytán a fogházbüntetés bizonyos esetekben mellőzhető lesz, de annyira már nem akart menni, hogy a 92. § alkalmazása során a pénzbüntetést magát is megszüntesse. Vagyis miután fináncérdekeknek megsértéséről van szó, a bizottság fontosnak találja azt, hogy a bűnözéseknek épen pénzügyi következményei feltétlenül életbelépjenek. Azonkívül aggályosnak találta a bizottság a 7. §-nak azt a részét is, amely a pénzbüntetésekből befolyt összegekre nézve a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. p A nzügyministernek teljesen diszkrecionális hatáskört állapított meg, nem mintha bizalmatlansággá] viseltetnék a pénzügyminister személye, pláne a mostani pénzügyminister iránt, de ez a mostani szisztéma szerint oly óriási összegre rúghat, amelyet a Nemzetgyűlésnek, illetőleg a kormányzatnak ellenőrzési joga alól kivonni semmi esetre sem volna indokolt ; ezért ugy alakította át a szakaszt, hogy az ekként befolyt összegeket a pénzügyi tárca keretében fog kelleni elszámolni, amely ekként a Nemzetgyűlés ellenőrzése alá kerül, A politikai jogok elvesztése igen szigorú, nagjron komoly következmény, de mégsem lehetett ettől eitekintni, mert mégis dehonesztáló bűncselekmény az, amely az államot akarja megkárosítani, még pedig a csalás bűncselekményével. A bizottság azonban szükségesnek tartotta megemlíteni a büntetőtörvénykönyv 54 §-át, amely bizonyos enyhébb esetekben a politikai jogoktól való megfosztást nem mondja ki, vagyis, ha valaki bűnösnek találtatott adócsalásban, de ha a bűncselekmény nem súlyos, vagy ha a bíróság szükségesnek tartja a büntetőtörvénykönyvnek enyhítő, 92. §-át alkalmazni, akkor ne legyen feltétlenül kimondandó az igen súlyos politikai következmény is. '• A pénzüg3n hatóságoknak a bíróságoktól való függetlensége elvéből következik a 10. §, amely szerint az illető pénzügyi hatóság teljesen függetJenül attól, miként határoz és miként ítél a bíróság, maga állapítja meg a veszélyeztetett összeg nagyságát. Az: hogy ez az adócsalási eljárás a törvény rendes utján illetékes büntetőtörvényszékek előtt, még pedig a modern büntető perrendtartás szabályai szerint folyik le, azt hiszem, elég garancia arra, hogy zaklatás vagy igazságtalanság az állampolgárokat itt nem fogja érni. Az pedig, hogy ezeket az ügyeket a törvényszék látja el, azzal van indokolva, hogy ilyen komplikált nehéz szövevényes ügyeknek az alsófoku egyes bíróságok részéről való ellátása nem lenne megfelelő, annál" kevésbé, mert az eddigi jövedéki kihágási eljárást is a törvényszékek látták el. Még egy lényeges változtatásra vagyok bátor rámutatni ; ez pedig a büntetőnovellának az a rendelkezése, amely bizonyos különös mélténylást érdemlő esetekben a büntetés felfüggesztését lehetővé teszi. Az eredeti javaslat rendkívül szigorú volt. Azt mondta, hogy az adócsalás esetében a novellának ez a rendelkezése, amely a büntetés felfüggesztéeét lehetővé teszi, egyáltalában nem alkalmazható. Ezt a bizottság törölte. Végtére is olyan cselekmény ez, amelyet csak most kodifikálunk, mint vétséget, illetve mint bűntettet, nem lenne méltányos tehát ez a nagy ugrás, annál kevésbé, mert hisz a büntetőnovellának az volt az intenciója, hogy csak az aljas indokból elkövetett bű icselekményeknél tekintsenek el a felfüggesztés lehetőségétől. Minthogy azonban a pénzügyi érdekeket is szem előtt kell tartani, a bizottság olyan fogalmazást keresett és talált, amely szerint a bíróságnak joga van ugyan felfüggeszteni a 68
