Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet olvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a tömény javaslat címét és 1—8. §-át, amelyek ' észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 4. §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Schandl Károly előadó: Itt csak egy megjegyzést kell még a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlanom. T. i. a pénzügyi és igazságügyi együttes bizottság ülésén megnyilvánult az az óhaj, hogy amennyiben majd az erdészeti és állatorvosi főiskola csatlakozik a közgazdaságtudományi karhoz, ezek mint külön fakultások legyenek oda belevonva. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a 4. §-hoz szólni? : (Nem!) Ha nem, felteszem a kérdést: elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 4. §-t, igen vagy nem. (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az 5. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 5—9 §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. Harmadszori olvasása a holnapi ülés napirendjén fog szerepelni. Következik a napirend 9. pontja : Az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, alig van törvényjavaslat, melynek törvénnyé válása sürgősebb szükségességet képezne, mint a szőnyegen levő törvényjavaslaté. Azt hiszem, hogy ez az állitásom bővebb indokolásra nem is szorul. Amint méltóztatnak talán tudni, a háború alatti közgazdasági viszonyoknak igen sok rokonvonása van a mostaniakkal. Akkor is, a háború alatt, mindazok, akik nem tudtak felemelkedni a hazafias, keresztény áldozatkészség magaslatára, tulaj donképen jól jártak. Jól jártak azok, akik kihúzták magukat a katonáskodási kötelezettség alól ... Dinich Vidor: Elég hiba ! Őrffy Imre előadó: ... jól jártak azok is, akik nem vettek részt az állam akkori teherbíró képességének a megkönnyítésében, t. i. nem jegyeztek hadikölcsönöket, és cinikusan nevetve megállapíthatják azt, hogy mig mindazok, akik ezeknek a nagy állampolgári kötelességeknek akkor eleget tettek, rosszul jártak, legnagyobb részük bőnkre ment, jó részük ottmaradt a frontokon, aki pedig hadikölcsönt jegyzett, az ma vagyonilag ruinait állapotban van, addig azok akik ezt az áldozatkészséget abszolúte nem teljesítették, most boldogak, egészségesek és jólétben élnek. (Igaz.( Ugy van !) Na gyón analóg a mostani helyzet is, t. Nemzetgyűlés. Ezúttal ugyan még nincsen szó a véráldozat szükségességéről, de annál nagyobb szűkség van a polgárok anyagi áldozatkészségére. Ss évi szepf. hó 23-án, csütörtökön. -535 mit látunk ? Látjuk ugyanazt a jelenséget, ugyanazt a robusztus önzést az egész vonalon, amit láttunk a háború alatt, hogy mindenki legnagyobb ambíciójának azt tekinti, hogy a közteherviselés alól kivonhassa magát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Kovács Emil : Különösen a zsidóság \ Őrffy Imre előadó : Mint ennek a javaslatnak előadója, felelősségem teljes tudatában merem állítani,' hogy amióta a magyar állam rátért a közteherviselés rendszerére, soha még az adómorál, az adóerkölcs olyan gyalázatosan rossz nem volt, mint ma. (Igazi Ugy van! bal jelöl.) Ebből az következik, t. Nemzetgyűlés, hogy a törvényhozásnak végre meg kell tennie azt a lépést, amely immár elkerülhetetlen, hogy kíméletlen szigorra] lesújtson mindazokra, akik ma a legfontosabb és a legsúlyosabb kötelezettség, t. i. a közteherviselési kötelezettség alól ki akarják magukat vonni. (Helyeslés.) Erre való tekintettel nem is kételkedem abban, hogy bár ez a törvényjavaslat igen súlyos szankciókat szab meg mindazokkal szemben, akik adózási kötelezettségüknek nem felelnek meg, a Nemzetgyűlés nagy többsége, vagy talán maga az egéfz Nemzetgyűlés, kivétel nélkül, mégis magáévá fogja ezt a javaslatot tenni. T. Nemzetgyűlés ! Hogy rátérjek az adójavaslatnak arra a részére, amely a mai jogrend szerint valóban uj és szokatlan, leszek bátor rámutatni arra, hogy eddig azok, akik a közadózási kötelezettségeknek nem feleltek meg, igazán csak egy nevetséges és nem komoly eljárás veszélyének voltak kitéve, amely eljárás abból állt, hogy a pénzügyi hatóságok ott, ahol nagyon nyomós, komoly gyanú.volt arra, hogy valaki ki akar bújni ezen kötelezettségek' alól, felhívták az illetőt a legkisebb bírság megfizetésére. Es mi történt erre, t. Nemzetgyűlés ? Ha az illető tényleg bűnösnek érezte magát, egy nevetségesen csekély, kis pénzbüntetéssel szabadult. Ha pedig ugy érezte, hogy meg fogja védeni tudni magát az ilető hatóságok előtt, akkor szabad folyást engedett az eljárásnak. Az eredmény az volt, hogy az u. n. jövedéki kihágási eljárás teljesen tehetetlen volt a csalókkal szemben — mert valóban ezt az elnevezést érdemlik meg — és vígan burjánzott az állam károsítása, megcsalatása továbbra is. Nem hiszem és nem hiheti maga a pénzügyi kormányzat sem, hogy az adómorál bárhol a művelt világon olyan rossz lenne, mint amilyen rossz ma épen nálunk, Magyarországon. Hogy ez miért van így, annak bizonyára távoleső történelmi okai is vannak, nem utolsó sorban az, hogy ez évezreden keresztül a nemzet nagy tömege adómentességet élvezett és az is, hogy épen az abszolutisztikus korszakokban az adózás bizonyos mértékig mindig az elnyomók részére való kontribuciót jelentette, leginkább azonban mégis azt hiszem, abban leli magyarázatát, hogy a háború és a háborút követő forradalmak egy nagy erkölcsi lezüllést eredményeztek, amely lezüllésnek egyik legkirívóbb karakterisztikonja az, hogy bár a jogokat mindig emlegetik, az állammal szemben való köte-