Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920.' év Itt igen komoly érvek hangzottak el és bizonyították azt, hogy a botbüntetés lealacso­nyítja az emberi méltóságot, eldurvítja az erköl­csöket, a botbüntetés bosznérzetet nevel az illető delinkvensekben, akik azt elszenvedték. (Ugy van! jobbfelöl.) Olyan törvényt alkotni, amely ilyen érzelmeket kelt az emberiségben, nem sza­bad annál az egyszerű oknál fogva, mert az illetőt nem törvénytisztelővé, hanem egyenesen a jogrend ellenségévé fogja tenni. Ilyen törvényt pedig ebben az országban hozni nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl.) Ami a másik indokot, a bűncselekmények elszaporodását illeti, kétségtelen, hogy a bűn­cselekmények ebben az országban nagyon elsza­porodtak. De mi volt ennek az oka? Ezt rész­ben és nagy részben maguknak a bűnözőknek hatalmi körén kivül eső körülmények idézték elő. Az az óriási világháború, amely ezen a földrészen dúlt, az emberi életnek semmibe vevése, az az óriási 'pusztítás, amit a világhá­ború végbevitt, körülmény, hogy a világ­háború alatt az embereket igen sokszor arra tanították, hogy ami azelőtt bűn volt, az most erkölcs, az most erény, . . . Budaváry László: Kik csinálták? Rubinek István: Az mellékes, t. képviselő­társam, hogy kik csinálták . . . Budaváry László : Dehogy mellékes. Fontos. Rubinek István : ... most arról van szó, hogyan szanáljuk azt. Pető Sándor : A háború csinálta. Budaváry László: Igen, zsidó métely. Elnök : Kérem Budaváry képviselő urat, ne zavarja állandóan a szónokot. Rubinek István : Az kétségtelen, hogy a bűn­cselekmények elszaporodtak, de ezeket bottal megakadályozni nem lehet. (Egy hang a szélsö­baloldálon : Mivel ?) A krisztusi tanoknak a nép közé vitelével, amit a zászlajára irt, neveléssel, oktatással, de nem bottal. ( Ugy van! jobbfelöl.) Berki Gyula : Keresztényi szeretet és kien­gesztelődés, nem pedig ^gyűlölet. Budaváry László: Én nemcsak most mon­dom ezt. Pető Sándor: Gazdasági rend és munka kell. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Rubinek István : A kormánynak feladata nem a bűnösök megbélyegzése, hanem a bűnözési alkalmak megszüntetése, csökkentése kell hogy legyen, a bűnözési alkalmakat pedig bottal csök­kenteni nem lehet. Itt szükség van szociális munkára, szociális intézmények egész sorozatának megteremtésére, a népnek munkához juttatására, annak a népnek, amely a világháború pusztításai után ide visszaözönlött és amely évek hosszú során keresztül elszokott a munkától, újból a munkához való szoktatására. Itt a szociális tör­vényeknek hosszú sora vár a kormányra. Fejleszteni kell az iskolákat. Nagyon helye­sen fejtette ki előttem szóló Reök Iván t. kép­augusztus hó 26-án, csütörtökön. 47 viselőtársam, hogy iskoláink rosszak, gyengék, csak a konklúzió volt rossz, amit levont belőlük. Iskoláinkat szaporítani és javítani kell, mert ez az első eszköze a bűnözés meggátlásának. Weber János: Ez többet ér a botnál. Rubinek István : Az iskola mindenesetre többet ér a botnál. A nevelés az egyetlen eszköz, amely a bűnözéstől el tudja szoktatni a népet. Arra kell a kormánynak ügyelnie, hogy az embert újra emberré tegye, hogy öntudatát nevelje, fejlessze. Ezt azonban bottal, amely az emberi méltóságot elérni nem lehet. Nagy az erkölcstelenség az országban, de erkölcs­telenséget bottal megszüntetni akarni, meddő munka. Hallottunk már hasonlót gyermekkorunk­ban, amikor a tanulni nem akarókat vagy nem tudókat a nürnbergi tölcsérrel biztatták és a nürnbergi tölcsérrel akartak tudományt belé­csöpögtetni. Amint ez nem sikerül, ugy nem fogják az erkölcsöt sem bottal megjavítani. Weiss Konrád: Gerbeaud-val. Rubinek István : Nem értek egyet a törvény­javaslat indokolásának másik részével sem, amely a botbüntetés behozatalát előnyösnek tartja azért, mert az ez idő szerint túlzsúfolt büntetőinté­zeteink további megterhelésének elkerülésére is alkalmas. Előttem szólt Bernolák igen t. kép­viselőtársam nagyon helyesen fejtette ki, hogy a szabadságvesztés-büntetéseknek elszenvedése alatt miképen kell nevelni az illető delinkvenseket, mert én meg vagyok róla győződve és ezt a kriminológia adataival bizonyítani is lehet, hogy a bűnözők a szabadságvesztésbüntetés alatt, ha nem is mindamryian, de 90 százalékban hasznos munkásai lesznek a társadalomnak, csak helye­sen kell alkalmazni ezt a szabadságvesztés­büntetést. Ha most azokat, kik szabadságvesztés­büntetés helyett bottal lesznek büntetve, ezzel a lealacsonyító büntetési nemmel, kiengedik az emberi társadalom közé, daccal, boszuval eltelve a társadalom ellen : sokkal rosszabb elemei lesz­nek ennek a társadalomnak, mint azelőtt voltak. mielőtt a botbüntetést megkapták. A törvény alkotásánál a törvényhozó első feladata az kell hogy legyen, hogy az a törvény a nép lelkületével, érzésvilágával ne ellenkezzék. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig a magyar emberre, a magyar nép lelkületére meg­alázóbbat, megbecstelenítőbbet elképzelni nem is lehet, mint a botot. (Ugy van ! jobbfelöl. Egy hang balfelöl : Ez hell épen !) Hiszen a magyar nép lelkületében, a magyar nép érzésvilágában a botbüntetés nem is mint büntetési nem sze­repel, hanem mint megszégyenítés. A deres, amelyet talán ötven vagy hatvan évvel ezelőtt alkalmaztak Magyarországon utoljára, nem bün­tetés volt, hanem szimbólum, szimbóluma a szol­gaságnak, a rabszolgaságnak, ez gyalázata volt a magyar népnek. (Ugy van! jobbfelől) Ezt újból visszaállítani itt ebben az országban nem szabad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom