Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

532 A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. évi szepí. hó 23-án, csütörtökön. hivatott arra, hogy egy egyetemi intézmény tanulmányi, szervezeti és vizsgálati rendjét, szabályzatát elkészítse, mint épen az a tanári kar, amely az illető közgazdaságtudományi ismereteket fogja ott előadni. Hogy az egyetemi tanárok kinevezésénél az egyetemi szenátust nem kérdezte meg a kormány, ezzel szemben utalok arra, hogy az illetékes ministerium egyetemi osztályának és az illetékes szakköröknek meghallgatásával történt a profeszszorok kinevezése. De itt sérelemről azért sem lehet beszélni, mert hiszen olyan uj egyetemi ismeretkörökről van szó, amelyeknek tanszéke — úgyszólván — alig van az eddig felállított egyetemeken, tehát nagyon természetes, hogy a meglévő egyetemek tanári karából illetékesen alig tudott volna valaki hozzászólni, hogyan kell kiválasztani az illető professzorokat ; sokkal inkább hozzászólhattak az illetékes közgazdasági faktorok. Még csak a takarékosság szempontjából elhangzott ellenvetésre próbálok észrevételt tenni. Méltóztatnak tudni, hogy 1917-ben a közgazdaságtudományi kar felállítására irányuló sürgősebb és erélyesebb intézkedések onnan datálódnak, hogy a Hangya annak idején egymilliós alapítványt tett egy Budapesten felállítandó magyar közgazdasági egyetem céljaira. A szövetkezetek e^zel a maguk részéről meghozták azt az áldozatot, amellyel tartoznak a magyar nemzet fejlődésével, a magyar fajjal szemben. Ha minden közgazdasági ágazat, ha a többi közgazdasági vállalatok is meg fogják hozni ezt az áldozatot a maguk sokkal hatványozottabb tőkeerejéhez viszonyítva, akkor egyáltalában nem hárul nagy áldozat az államra, hogy ezt a rendkívül fontos, a nemzetnek úgyszólván életbevágó intézményét fentartsa és tovább fejlessze. Én nem akarom feltételezni egy magyar pénzintézetről, egy magyar közgazdasági vállalatról sem azt, hogy amikor a magyarság erejét akarjuk fokozni, mikor közgazdasági erőinket akarjuk restaurálni, mikor egy nagy nemzeti célt szolgálunk, akkor szűkkeblűén visszavonulna és nem r hozna áldozatot ilyen nagy nemzeti célért. Én mindenesetre utalok arra, hogy a kultuszminister urnák erről az ülésről is lesz módjában felhívást intézni a közgazdasági vállalatokhoz, azokhoz a körökhöz, amelyek tőkeereje sokkal hatványozottabban engedi meg a közgazdasági egyetem támogatását, mint a csekély tőkeerővel rendelkező szövetkezeteké, hogy azok is hozzák meg a maguk áldozatát. Akkor nem lehet kifogást tenni a tekintetben, hogy itt a magyar állam oly terhet vesz a nyakába, amellyel esetleg nem tud megbirkózni. Nem akarok részletesen kitérni arra az ellenvetésre, amely megnyilatkozott oly formában, hogy a műegyetemi közgazdasági szakosztályt kellett volna tovább fejleszteni. Hisz az élet a legjobb mester az ilyen intézmények megalkotása körül és az élet azt mutatja, hogy a műegyetemi közgazdasági szakosztály nem felelt meg az illetékes körök várakozásának, mert hiszen az egyik évfolyamon tizenegy hallgató volt, később kilenc, azután öt hallgató lett. Tehát ' több volt a professzorok száma, mint a hallgatóké. Másrészt nagyon természetes, hogy a műegyetem kötelékébe nem lehet beszorítani az összes közgazdasági tudományokat, mert hiszen ezek a műszaki tudományok körén kivül esnek ; egészen más tudományszakok vannak itt. E törvényjavaslat egy kerettörvény. Módot nyújt arra, hogy a közgazdasági tudományi kar továbbfejlesztessék. A pénzügyi és közoktatásügyi bizottságnak is az volt a nézete, hogy ebből az intézményből nem a budapesti egyetem keretébe helyezendő, illetőleg annak egyik fakultását alkotó intézmény legyen, hanem külön közgazdasági egyetem, mihelyt ezt az anyagi viszonyok és a körülmények megengedik. A kifogásokkal szemben egy hatalmas érv áll, az, hogy Magyarországnak hovatovább a Balkánra irányuló közgazdasági élet központjává kell kialakulni. (Igaz! Ugy van!) A mi geográfiai helyzetünk, a mi helyzeti energiánk arra predesztinál bennünket, hogy mi a Balkán kereskedelmének irányitói legyünk, a mezőgazdaságban pedig a Kelet mestereivé váljunk. (Igaz ! Ugy van!) Mezőgazdasági oktatásunk nem tökéletes. Nem az agrárkörökön múlott ez, hanem múlott azon a szükkeblüségen, amellyel a mezőgazdasági oktatással szemben is viseltetett a régi éra. Ennek ellenére a Balkánról, és pedig Törökországból, Bulgáriából évről-évre jöttek ide fiatalemberek, hogy tanuljanak gazdasági akadémiáinkon, tanintézeteinken, hogy a magyar mezőgazdasági ismereteket vigyék a Keletre- Ha mi felállítunk egy közgazdasági egyetemi intézményt, amelynek hivatása és valószínűleg az eredménye is az lesz, hogy a közgazdasági, tehát a mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, konzuli és ipari ismeretek egyetemi színvonalon ismertessenek, ezáltal mi a Keletet még inkább ide fogjuk vonzani és az a rokonság, amely bennünket egyes keleti, turáni népekhez köt, arra fogja azokat indítani, hogy ne Berlinbe, Parisba és más főiskolákba "menjenek közgazdasági ismeretek megszerzésére, hanem jöjjenek Magyarország fővárosába. (Igaz! Ugy van!) A részleteknél nagyon kevés, úgyszólván stiláris módosításokat ajánlottunk. Énnekem itt több mondanivalóm nincs. Ugy látom, hogy a t. Nemzetgyűlés úgyszólván egyhangúlag áll melléje ennek a, hatalmas hivatásu intézménynek. (Ugy van!) Arra kérem önöket, hogy mindannyian-támogassák ezt a javaslatot, fogadják el azzal a szeretettel, amely szeretetből fakadt a falusi nép köréből ez a gondolat. (Éljenzés és taps.) Fogadják el azzal a tudattal, hogy a mai Nemzetgyűlést ezen tettéért az utókor is áldani