Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-109
A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. dott az, hogy nem elég az, hogy a gazdának bizonyos százalékkal bizonyos összegű kölcsönt ad a szövetkezet, hanem kell, hogy befolyást és ellenőrzést gyakoroljon arra is, hogy mire használtatik fel ez a pénz, hogy irányitsa ennek folytán a mezőgazdaságát az ő adósának, amit a régebbi teljesen szűk keretekben nem lehetett megcsinálni. Most már odafejlődött a hitelszövetkezeti rendszer, — amint épen beszédem elején emiitettem — hogy ugy az intenzivebb termelés előmozdítását is jogosan felvette hivatása körébe, mint az újonnan keletkezett kisbirtokok támogatását is. A hitelszövetkezetnek kétségtelenül az ingóhitel, a perszonális hitel kielégítése az elsőrendű kötelessége, de ez a perszonális hitel ma már átjátszik sokszor a jelzáloghitelbe, illetőleg megfordítva a jelzáloghitel bizonyos fokon túl átjátszik a személyi hitelbe. Ennek a vegyes hitelformának a kielégítésére, mikor már maga az a termőföld a szükséges kölcsönre nézve nem adhat elég garanciát anyagilag, garanciát nyújt a gazdának a minősége is, akinek a kezében az a föld van. Ezt az átmenetet a reális hitelből a személyi hitelbe csak a hitelszövetkezeteknek lehet kellőleg kielégíteni. Erre nézve Magyarországon már megtörténtek az első lépések akkor, amikor az u. n. altruista-bankkal, a Földhitelintézetek Országos Szövetségével egybekapcsolva és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével a Központi Hitelszövetkezet megkezdte az u. n. vegyes hitelek nyújtását is, amelyek sok ezer gazdát tudtak ilyen módon nemcsak földhöz, hanem a továbbgazdálkodás lehetőségéhez is juttatni. Ezek nagy feladatok, olyan feladatok, hogy ha meg akarnám várni azt, hogy maga a szövetkezeti társadalom önmagából merítsen annyi erőt, hogy felépitse ezt a szervezetet, akkor évtizedek telnének bele. Ez az egyetlen indoka és az egyetlen jogosultsága annak, hogy az államhatalomnak, a kormányzatnak bele kell nyúlnia, a hóna alá kell nyúlnia ennek a szervezetnek. Közérdek az, hogy a szervezet működjék, mint ahogy a törvényhozás annak idején, már 1898-ban kimondta, hogy közérdek az, hogy létesüljön ez a szervezet. Ma jobban kell sietnünk; ma nem várhatjuk meg azt, amig az élet önmagából kialakítja ezt a szervezetet. Ma nekünk erősen támogatnunk kell ennek a szervezetnek a kifejlesztését épen azért, mert a végcél : a mezőgazdaságok kellő szervezettsége, nem tür halasztást. Amennyire én szövetkezeti embernek vallom magamat, mert az voltam, vagyok és leszek is, mégis mindenkor igyekeztem odahatni és igyekszem erre a jövőben is, hogy ezen a téren a szövetkezeti társadalom túlzásokba ne essék. Yannak közgazdasági konstruktőrök, akik papiroson nagyon szépen meg tudják állapitani, hogy miként kellene a közgazdasági életet beévi szept. hó 23-án, csütörtökön. 523 rendezni, és vannak szövetkezeti konstruktőrök is, — hiszen számtalan ilyen javaslatot ismerünk — akik mindent a világon a szövetkezetektől várnak, még nagyipart is szövetkezetileg akarnak csinálni, a kapitalizmust, a szocializmust is szövetkezetileg akarják leküzdeni. Ezek a javaslatok közgazdasági regények, amelyek igen érdekesek lehetnek, amelyekkel szemben azonban nekünk a szigorú realitásokkal kell számitanunk. Mert a hitelszövetkezeti szervezet számos funkcióra alkalmas, de nem alkalmas minden funkcióra, és nem szabad abba belevonni olyan túlnagy feladatokat, amelyeknek csak a kapitalisztikus rendszer felelhet meg. Hiszen vannak olyan feladatok, amelyek megoldásához óriási állandó tőkékre van szükség, amely tőkéket a szövetkezeti szervezet utján előteremteni nem lehet. Emellett a szövetkezeti tőke üzleti részében mindig labilis, bármikor kivonható, aminek következtében természetesen a hitel sem lehet olyan állandó, mint amilyen állandó hitelre, mondjuk, nagy ipartelepek létesítéséhez szükség van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeti élet mindig csak a mai szűk keretek között fog maradni. Nekem meggyőződésem, hogy a szocializmus és a kapitalizmus harcába máris egy uj elemként hatolt be a szövetkezeti élet, egy uj, mondhatnám pacifikáló elemként a két véglet közé, és azon célok irányában, amelyeket a szövetkezeti élet elérői van hivatva, máris egy egészen uj gazdasági metódust teremtett meg. De a társadalmi béke szempontjából is teljesen bevált a hitelszövetkezeti szervezet. Hallottuk erre vonatkozólag Schandl Károly, t. képviselőtársunktól, hogy milyen patriarchális élet folyik a szövetkezeteknél, ahol a szövetkezeti tagok megtalálják nemcsak a maguk materiális támaszát, hanem jogi tanácsadóikat, egész gondolkozásuknak gazdasági és társadalmi tekintetben való irányítását is. A szöVetkezeti tábor sokszor talán túlságba is ment, nem egyszer talán túlságosan hangoztatta ellentétét a kapitalisztikus táborral szemben. De bármilyen felfogása legyen valakinek a kapitalizmusról — és én mindig kiemelem, hogy nem az a lényeges, hogy kapitalizmus van-e vagy sem, hanem hogy kiknek a kezében van az a kapitalizmus, — mondom, bármilyen felfogása legyen valakinek, ez az ellentét tényleg nincs meg olyan nagy mértékben, mint ahogy azt egyesek feltüntetik. A szövetkezetek a kapitalisztikus befolyást csak onnan hárítják el, ahol a kapitalisztikus befolyásnak nincs mit keresnie. Ez igy van. a kisgazda életében és működési körében is. A kisgazda szükségleteit a szövetkezet teljesen kielégítheti, ott tehát nincs szükség a kapitalisztikus élet befolyására. Viszont az ország kereskedelme, nagyipara és nagy pénzintézeti élete szempontjából semmiben sem hátrányos a szövetkezeti élet, sőt előnyös, mert hiszen azokat 66*
