Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

502 A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán. szinü t. i., hogy egyes tisztviselők már a fajegyek kiadása előtt, illetőleg fajegyek nélkül is kaptak bizonyos helyekről fát és lehet, hogy az ezek részéről később bemutatott fajegyek nem váltattak be. Taszler Béla : Budapest környékén azonban nincsen sem fa-, sem szénjegy ! (Felkiáltások half elöl; De szén és fa sincs! Derültség.) Gr. Teleki Pál ministerelnök : Orientálódtam a faügyek kormánybiztosánál és azt a választ kaptam, hogy helyi visszaélésről lehet szó, mert a központ részéről semmiféle ilyen intézkedés nem történt. Kérem tehát az interpelláló képviselő urat, jelölje meg nekem, hol történt a famennyiség kiszolgáltatásának megtagadása, mert ismétlem, információm szerint csak valami anomáliáról lehet szó. Tagadhatatlan, hogy bizonyos nehézségeket okozott a kiosztásnál az, hogy sok helyen igenis kis mennyiségekit nagy távolságra kellett a tisztviselőknek szállítani, ezen azonban most szintén segíteni akar a faügyek kormánybiztosa azáltal, hogy 2—3 hónapra egyszerre kívánja a famennyiséget kiszolgáltatni, ugy hogy azt egyszerre lehessen elszállítani, ami szintén könnyiteni fog a helyzeten. (Altalános helyeslés.) Valószínű, hogy a képviselő ur által felhozott eset is erre az anomáliára vezethető vissza, a jövőben azonban az ilyesmi is elkerülhető lesz. Általában azt hiszem, több nyugalommal tekinthetünk a jövő tél elé, még ha talán hidegebb lesz is mint a múlt tél volt, mert ha a szénben is jobban fogunk állni, faellát ásunk is normálisabb lesz. A faellátás tulajdonképen eddig is csak azért nem tölthette be szerepét, mert nem állott rendelkezésre elegendő szénmennyiség. Ezekben adva meg a felvetett kérdésekre válaszomat, kérem a t. Házat

3 méltóztassék azt tudomásul venni, annak kijelentése mellett, hogy a kormány mindenesetre a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy a folyamatban lévő tárgyalások, különösen ami a szenet illeti, lehetőleg gyorsan lefolytassanak, mert ismételhetem, hogy én az egész kérdés fordulópontját a szénellátás megjavításában látom. E tekintetben pedig a legjobb utón vagyunk ahhoz, hogy még a háziszükségleteket is biztosítsuk. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válasza általában megnyugtatott, engedje azonban meg a ministerelnök ur és a t. Nemzetgyűlés, hogy egypár igen érdekes dologra, ami talán elkerülte a ministerelnök ur figyelmét akkor, amikor ezeket a dolgokat megvizsgálta, felhívhassam a figyelmet. (Halljuk! Hátijuk !) Tudomásom van arról, t. ministerelnök ur, hogy az állami erdőkben a kitermeléssel foglalkozó vállalatok tervszerűen hátráltatják a munkát, (Igaz! Ugy van!) egyszerűen nem termelnek annyi mennyiséget, amennyire havonként kötelezve vannak. Hivatkoznak arra, hogy nincsen munkás, és hivatkoznak egyéb körülményekre s tény az, — a szaklapok irják — hogy ennek következtében emelkednek a faárak, amelyek pár hónappal ezelőtt 80—90 koronára rúgtak, most pedig, hogy az újságokban lanszirozotthirek után visszatartották a piactól a famennyiséget, felszöktek métermázsánként 130—140 koronára. Sőt még ez az ár sem felel meg annak, amit a kereskedők szeretnének, úgyhogy csak 180—190 koronás áron adják tovább a fát és Budapesten 190 koronáért kaphlt is az ember annyi fát, amennyit csak akar, jegyre azonban nem lehet kapni. (Félkiáltások: Ha nincs fa, majd lesz hot ÍJ A kisembereknek napokon keresztül kell leselkedniök a kereskedők t

üzletei előtt, hogy néhány kilogramm fájukhoz hozzájuthassanak. (Igaz! Ugy van!) Ezzel szemben a gödöllői uradalmi erdőkben, ahol minden évben óriási mennyiségű kitermelés folyik, most teljesen szünetel a munka, (Felkiáltások balfelöl: Hosszunap van! Nincs egyetlen keresztény fanagykereskedő !) úgyhogy sok száz holdra kiterjedő területen, ahonnan egész Budapest környékének szükségletét fedezni lehetne, semmi kitermelés nem folyik. Egy másik dolog, amiről a kormány nem intézkedett idejekorán, hogy a községek maguk is köteleztessenek arra, hogy a lakosságnak fával való ellátásáról gondoskodjanak. Eziránt csak azokban a községekben van mozgalom, amely községek jegyzői, vagy elöljárósága megfelelő szociális érzékkel birnak, ahol ők maguk is törődnek a kérdéssel, de akárhány község van, amely, bár minden nagyobb nehézség nélkül be tudná szerezni a szükséges famennyiséget, egyszerűen rábízza a közönségre, aminek következménye lesz, hogy majd télen is azokat a fákat fogják kivágni, amelyek az utak megvédésére szolgálnak. Ezért utasítani kell a községi elöljáróságokat, hogy a saját hatáskörükben is gondoskodjanak az ellátatlanok szükségletének biztosításáról. Meg kell említenem azt is, hogy bár fát kapni nem lehet, a budapesti nagyraktárak tele vannak fával. (Igaz! Ugy van!) El kell ismerni, hogy óriási famennyiség áll rendelkezésre, a kiskereskedőknél azonban mégsem lehet fát kapni, a jegyekre szintén nem lehet kapni fát. (Mozgás a balodalon.) Avarffy Elek : A Józsefvárosban csak zsidók kapnak fát. Frühwirth Mátyás : Jöttek hozzám mindenhonnan emberek, akik panaszkodtak, hogy nem tudták a jegyeket beváltani. Azt gondolom, hogy szabad az igen t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlanom, hogy szigora vizsgálatot kellene indítani a faraktárak ellen, hogy miért nem adják ki a kiskereskedőknek azt a szükséges mennyiséget, amelyet minden héten, vagy minden hónapban ki kellene adniok. A kiskereskedő üzlete