Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

À Nemzetgyűlés 108. iílése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 495 - becsületéről, a szövetkezeti eszme renoméjának megmentéséről van szó és én — bár fájó szivvel — kénytelen vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezét kiterjessze működését az egész hitelszövetkezeti életre. Mert méltóztassanak csak vigyázni arra, hogy mihelyt megindul a hitelélet, azonnal felburjánoznak itt Budapesten és másutt is azok a hírhedt koronaszövetkezetek, amelyeket nem is annyira a régi magyarországi zsidók alapítottak, mint inkább a galíciai bevándoroltak, akik közül összeállt egy-egy család, családi szövetkezetben tömörült, csak azért, hogy a szövetkezeti eszme népszerű formájával visszaélve, könnyebben szedhesse áldozatait. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és balfelöl.) Taszler Béla: Az alaptőkét elsikkasztották három hónap alatt. Lásd a Kardos-bankot ! Schandl Károly : Ezektől a veszedelmektői féltem én a szövetkezeti eszmét és ezért járulok hozzá ehhez a formulához. (Helyeslés.) Tapasztaltuk azt is, t. Nemzetgyűlés, a hitelszövetkezeti élet terén, hogy a szövetkezetek csakugyan a nyomorúságban levő kisemberek védőszervei, mert, amint egy-egy vidéken már kezdtek az emberek gazdagodni, amint hitelszövetkezet kezdett nagy erőre kapni, ott mindjárt kitört az egyesekből a természetes emberi kapzsiság és felléptek az indítvánnyal, hogy több tagot ne vegyünk fel, szóval, hogy a már bennlevők osztozhassanak a tartaléktőkén, hogy mennél többet kapjanak a nyereségből. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Sőt az volt a tendencia, hogy az ilyen szövetkezetek részvénytársaságokká alakuljanak át. Sok helyen, igy különösen Bács-Bodrog vármegyében számos szövetkezet át is alakult részvénytársasággá kifejezetten azért, mert a szövetkezeti formula nem engedi meg a nyerészkedést, ők pedig nyerni akarnak. Ezektől a tendenciáktól, ezektől a veszedelmektől kell megóvni a szövetkezeti eszmét, mert a szövetkezeti eszmében egy nagy nemzeti kincs van, amit könnyelműen elvetnünk nem szabad. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl,) ..A hitelszövetkezeti javaslattal kapcsolatban nyomatékosan felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a körülményre, hogy ne csak a kisgazdákra és a kisiparosokra terjesszük ki a szövetkezeti eszme áldásait, hanem karoljuk fel egyidejűleg a földmunkásság ügyét is. (Általános helyeslés.) A közeli jövő konszolidációja szempontjából rendkívül fontos az, hogy a földmunkásságot meg tudjuk nyerni a konszolidációnak, hogy képesek legyünk őket megnyugtatni azáltal, hogy róluk is gondoskodás történik. Tény az, hogy közülük nagyon sokat megtévesztettek a kommunista agitátorok, de még inkább áll az, hogy bennük a nemzeti erőnek olyan rezervoárja van, amelyből merítenünk kell majd az önálló exisztenciákat, a jövő kisgazdák táborát, s ezért már most gondoskodni kell minél sürgősebben az ő érdekeik védelméről, megélhetésükről, gazdasági exisztenciájuk biztosításáról. (Általános helyeslés.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az Alföldön a földmunkásság nagy része saját hibáján kivül ezidén nem jutott nyári munkához. Ezek most a legkétségbeesettebb helyzetben vannak. Azért igazán melegen üdvözöltem azt a bejelentést, amit gróf Teleki Pál ministerelnök ur a kormány bemutatkozásakor a törvényhozás előtt tett, hogy t. i. a közmunkákat meg fogja indítani a kormány. Ugy tudom, ez irányban már történtek is lépések, ha azonban egyidejűleg nem gondoskodunk arról is, hogy a földmunkásságot ne használhassák ki nyerészkedő és többnyire idegen vállalkozók, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl. ) ha nem biztosítjuk, hogy a földmunkásság maga is hasznát lássa ennek az állami akciónak, akkor célunkat nem érhetjük el. I. Nemzetgyűlés ! Mikor ezt a bejelentést a ministerelnök ur tette, akkor eszembe jutott nekem egy másik dolog, t. i. az olaszországi földmunkásoknak jól bevált mozgalma. Olaszország földmunkásai vállalkozó-szövetkezetekben vannak tömörülve és az állami, községi és egyéb közmunkák jő részét pályázat utján ezek a szövetkezetek nyerik el. (Helyeslés.) Sőt Luzzatíi minister az egyik szövetkezeti vezető, már törvény utján biztosította, hogy az állami közmunkák nagyobb százalékát az ilyen földmunkás vállalkozószövetkezeteknek kell kiadni. (Helyeslés jobbfelől.) Előttünk áll tehát már egy gyakorlat, amely azt mutatja, hogy ez a munkásszövetkezeti mozgalom teljesen bevált. Bevált két szempontból, Először a munkaerkölcsök emelése szempontjából és másodszor gazdasági szempontból is. Az a munkásszövetkezet mindenesetre iparkodik a maga tagjait kiválogatni a szerint, hogy azok gazdaságilag minden tekintetben megbízható, szorgalmas, hozzáértő emberek legyenek, akikben azután megvan a szolidaritás érzete is, ennélfogva iparkodnak arra, hogy vállalatuk mennél szebb eredményekkel dolgozhassák és bizalmat ébreszszenek azokban is, akik a munkát nekik kiadják. Szociális szempontból pedig, azt hiszem, fel sem lehet becsülni ennek a mozgalomnak nagy horderejét, mert hiszen megnyugtatja azt a munkásembert^ afelől, hogy ő sem lesz kénytelen mindig beérni a munkássorral, hanem részese lesz annak a tőkének, amelyről eddig azt hitte, hogy minden egyes életmegnyilvánulásában ellene, a munkás ellen, irányul. A földmunkások szövetkezeti mozgalmában a munkás a munkadíjon kivül a vállalat nyereségében is részesedik. A munkások és a mérnökök épugy megkapják munkadijukat, mint más vállalkozásoknál, ezen felül azonban az év végén, az elszámolások, a zárszámadások után, amikor kitűnik, hogy mennyi a szövetkezet nyeresége, a munkások szövetkezeti közgyűlése határoz afelett, hogy ebből a nyereségből mennyit fordít