Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-108
A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 489 eredmény köztudomásra jutott. Örült a nép, mert győzött a keresztény eszme és közvetlen képviseletet nyert itt a Házban az ország legnagyobb, legnélkülözhetetlenebb, de csodálatos módon mégis legjobban elhanyagolt osztálya: az őstermelő osztály, a saját maga közül választott képviselőket. Örültek egymásnak az emberek ; az egyik kerület választói dicsérték a másikat, hogy itt is, ott is megértették az idők szavát és a szenvedések megérlelték az emberek politikai felfogását. Nekem, aki csak hosszas rábeszélés után voltam hajlandó a képviselőjelöltséget vállalni, aki nem Ígértem aranyhegyeket, nem tettem nagyhangú Ígéreteket a választóimnak, a népnek ez az öröme, lelkesedése mégis súlyos gondokat okozott. Hiába nem ígértem semmit, a népnek ebből az öröméből, lelkesedéséből lehetetlen volt ki nem olvasnom, hogy sokat vár tőlem. Sokkal többet, mint az eddigi törvényhozóktól, mert hiszen tudjuk, hogy azelőtt a választók a legtöbb helyen megfizettették magukat a választások alkalmával, most azonban meggyőződésből szavaztak, meggyőződésből választották a képviselőiket, (Ugy van ! Ugy van !) mert belátták, hogy politikai jogaiknak könynyelmü gyakorlásáért nagy árat kell fizetni. Amint április 29-ikén itt tartott beszédemben is már hangsúlyoztam, a falu népét különösen egy oldalról kihasználták, más oldalról pedig túlságosan elhanyagolták. Ugy tettek vele, mint a rossz kocsis a lovával, hogy amikor befogja, terheli, kergeti, de amikor leveszi róla a hámot, rázárja az istálló ajtaját és megitatni, megetetni rest, vagy derogál neki vele foglalkozni. Az ilyen .gazdálkodás előbb-utóbb megbosszulja magát. így történt itt is. A nyolcvanas években egymás után buktak el a kisgazdák. Bukásuk oka az volt, hogy túlságos terheket raktak rájuk. Azokat jövedelmeik csak igen jó esztendőben tudták volna fedezni, amilyen csak 6—8 évi időközben szokott beütni. A közepes vagy a rossz esztendőkben kölcsönhöz voltak kénytelenek folyamodni; csakhogy nagy dolog volt ám kölcsönhöz jutni. Aki kölcsönt akart felvenni, el kellett hogy menjen legalább háromszor a 25—30 kilométer távolságban lévő városba és ott ügyvédet kellett fogadnia. Kovács József: Zsidó kegyeket kikunyorálnia ! Pásztor József: A városi bankok azután legfeljebb két-háromszáz forintot kölcsönöztek bekebelezés mellett egy 10 holdas birtokra. Ha levonták ebből az ügyvédi költségeket, kamatot;, kezelési költséget, jó, ha 150 forintot kapott a kisgazda. Ezután a gazdának minden hat hónapban személyesen kellett bevinnie a távoli városba a kamatokat. Ilyen körülmények között inkább fordultak a gazdák kölcsönért az eget-földet igérő uzsorásokhoz, akik minden községben és minden vidéken akadtak. Ezek az uzsorások könnyen és titokban adták a kölcsönöket, Nem tudott arról NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. senki, csak akkor, amikor vissza kellett fizetni, mert az már dobszó mellett történt. Jó, ha maradt annyi az ingatlana vételárából, hogy azon kiutazhatott Amerikába. Frühwirth Mátyás : Egész falvak pusztultak igy el. Pásztor József : Sok értékes polgárunk veszett el igy. És hogy mennyire nem törődött az akkori kormányzat evvel a minden körülmények között káros vérvesztéssel sem, kitűnik abból, hogy, amikor boldogemlékü gróf Károlyi Sándor és lelkes hivei, okulva a nyugati példákon, a hitelszövetkezetek országos megszervezésével a kisemberek megmentésére siettek, lelkes munkájukban nemcsak hogy nem támogatták őket, hanem gúnyos megjegyzésekkel kisérték. »Csak amikor látták a szövetkezetek rohamos fejlődését, amikor a működő 6—700 szövetkezet tagjai már egy kis levegőhöz jutva, szót mertek emelni, akkor merték csak megcsinálni az 1898 : XXIII. tcikket. Ennek alapján alakult meg a mai Országos Központi Hitelszövetkezet, az u. n. O. K. H. Ez a törvény mentőcsónak volt akkor az élet zajos tengerében fuldokló kisiparosok, kisgazdák és földmivesmunkások megmentése céljából. Csak egy kis csónak, de hihetetlen mentési munkálatokat végeztünk vele ott, ahol az evezőlapátok jó kezekbe kerültek. (Egy hang a jobboldalon : Ingyenes munkaerővél !) Nemcsak az volt a haszna, hogy megmentette a falut a városbaj áras költségeitől, megmentette az uzsorásoktól annyira, hogy nálunk a fiatal nemzedék y az árverést már csak hírből, meg a suszterműhelyből ismeri, de amellett a falu felnőtt népének iskolája, valóságos egyeteme lett. Újságokat, folyóiratokat járatott, könyvtárakat eszközölt ki a falunak, kitanította a falu népét az üzleti könyvek vezetésére vagy legalábbis felülvizsgálására, úgyhogy azok mintájára vezetik a falvakon ma már a közbirtokossági és egyházi számadásokat is. De én tovább megyek. Én megtanítottam a falu fiatalabb embereit a telekkönyvi beadványok szerkesztésére, úgyhogy nálunk a tulajdonjog, a zálogjog vagy törlés bekebelezését maguk végzik azok, akiknek kedvük volt hozzá, hogy*ezt megtanulják. (Elénk helyeslés.) Mennyi pénzt takarítanak meg ezáltal ! Frühwirth Mátyás : Mindenütt ezt kellett volna csinálni! Pásztor József: A háború előtt, amikor még módunk volt rá, vagonszámra hozattuk a műtrágyát, vetőmagvat, cementet, szóval, amire szükségünk volt. Frühwirth Mátyás : Erre egy uj nemzedéket nevelni kell még ! (Felkiáltások : Most neveljük !) Annyira haladt nálunk a falu népe, hogy, aki Amerikából hazajött, az rá sem ismert többé. Szövetkezetünk igazgatósága minden vasárnap délután tartott ülésen^ kibékített minden pereskedni akaró felet. (Elénk tetszés és m
