Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-107

4iî8 A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. évi szeptember hó 21-én, kedden. állitottani ezt. Különben is, amikor én citáltam, megjegyeztem, amit most is kötelességem felemlíteni, hogy »ebben a tekintetben, sajnos, kénytelen vagyok hivatkozni egyik ellenségünk kritikájára, amely kritika talán tovább ment, mint amennyire elmenni joga lett volna«, tehát konstatáltam, hogy tovább ment mint joga lett volna, és ezt most is ismétlem, amint akkor is előre bocsátottam, hogy túlzó és nem igazságos ez a kritika, »kétségtelen azonban, hogy nagyon sok igazság is van benne«. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Es ezt, t. Nemzetgyűlés, újból ismétlem. A legnagyobb sajnálatomra, de kénytelen vagyok ezt mondani és nem hiszem, hogy bármit vétettem volna ezzel a nemzet ellen, ha akár egy ellenségnek kritikáját citáltam is, mert ha én igazságot fogok valahol találni, sohasem fogom keresni, hogy ki mondta azt, hanem mindig csak azt nézem, hogy milyen mértékig, milyen fokban igazság az. (Ipaz ! Ugy van! Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! A zsidókérdést is belevitte a vita ebbe a tárgyalásba. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rupert képviselőtársunk azt mondja, hogy azért, mert a magyar nemzet most bűnbakot keres és bűnbakul megtalálja a zsidóságot. Hát én mindenekelőtt kijelentem, hogy a bűnbak fogalma egyenesen zsidó fogalom. (Igaz! Ugy van!) Aki a bibliát ismeri, az tudja, hogy a zsidóságnál volt egy szertartás, amelynek folyamán egy fekete kosra ráhelyezték kezeiket és bűneiket átszármaztatták rá, azután pedig világgá bocsátották azt a fekete kost és azt mondották, hogy most mi már megtisztultunk. (Igaz! Ugy van! Elénk derültség és taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Nem mi teremtettük tehát a bűnbak fogalmát és mi nem is keresünk bűnbakot, hiszen — sajnos — nem kell keresnünk. (Igaz! Ugy van!) Bár kellene Diogenes lámpájával körüljárni ebben az országban és keresni azt, akit vádolni lehet. Sajnos, lépten-rîyomon belénk ütköznek, (Igaz ! Ugy van !) sajnos, olyan hangosak, (Igaz! Ugy van!) sajnos, annyira nem. érzik még, hogy nekik szerényeknek kellene lenniök, (Igaz ! Ugy van !) annyira nem érzik még, hogy jó volna legalább egy darabig csendben maradniok és bűnbánatot tartaniök, hogy nekünk keresni igazán nem kell a bűnbakot. (Igaz! Ugy van! Félkiáltások balfelöl: Hosszunapot kellene tartaniök! Böjtöt!) Kovács Emil : Hiányzik a szégyenérzet belőlük ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Arról volt szó, hogy a zsidóságot már csak azért is különleges elbánásban kell részesítenünk — mert hiszen a közönséges elbánást senki sem akarja tőlük megvonni — mert hiszen nekik köszönhetjük a magyar kereskedelmet, a magyar ipart, a magyar közgazdaság felvirágzását. Hát én

: ezt a tételt nem fogadom el, mert nem hagyom a magyar nemzetet lekicsinyleni. (Általános élénk helyeslés.) A magyar nemzet iparának fejlődése 1867-ben kezdődött el. Előzőleg a magyar nemzetet Széchenyi István rázta fel, (Igaz ! Ugy van !) és ő mutatta meg azt az utat, amelyen nekünk járnunk kell. 67 után pedig a Baross Gáborok és többi gyár- , alapítóink, a közlekedés megteremtői voltak azok, akik megcsinálták azt a vérkeringést, amelynek folyamatában az ipari értékek mindenüvé eljuthattak. Nem azért volt 1867-től máig ipari fellendülés, mert azt a zsidók csinálták, hanem azért, mert a magyar nemzet annyi esztendő után végre egy rövid békés időszakhoz jutott (Igaz ! Ugy van !) és módjában volt egyszer nem kardot forgatni, hanem a munka eszközéhez nyúlni. (Igaz ! Ugy van !) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Az a békés korszak, amely 1867-től a világháborúig eltelt, módot adott a magyar nemzetnek arra, hogy hosszabb időn keresztül gazdasági, kulturális és ipari értékeket termelhessen, ez volt tehát oka a fellendülésnek, (Igaz! Ugy van!) ós ón, t. Nemzetgyűlés, nem habozom kimondani, hogy a zsidók nem megteremtői, hartem kihasználói voltak a magyar közgazdaságnak. (Igaz ! Ugy van ! Taps és felkiáltások : Uzsorásai !). Mert az értéket azt termelte a gyári munkás, ott a kerék mellett, amikor görnyedő háttal éhbérért dolgozott napestig, csakhogy aranyakat termeljen az a gép másnak. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: A munkások és a keresztény mérnökök'is!) Azok a keresztény intelligens erők, akik a mi első ipari vállalataink vezetői voltak, később kiszorittattak (Igaz! Ugy van!) és ma már a mérnökök nagy része is kicserélődött, ma már ott vagyunk, hogy a zsidóság szellemileg is képes vezetni azt az. iparvállalatot, előzőleg azonban igenis a magyar munka, a magyar talentum és a magyar törvényhozásnak liberalizmusa (Igaz ! Ugy van !) tette lehetővé, hogy aranyhegyek nőj jenek ott, ahol a gyárkémények* füstöltek, és paloták épüljenek itt a lipótvárosi homokbuckákon, amely palotákra Sándor Pál külön is hivatkozott. (Igaz! Ugy van!) Ám nőj jenek ott paloták, azokat is magyar munka építette, a követ, a maltert magyar napszámosok hordták össze (Igaz ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.. Felkiáltások balfelől: Magyar verejték !) és irják bár rólam, hogy antikulturális ember vagyok, nem bánom, mégis csak kimondom, hogy én sokkal szivesebben látnék itt a nagy paloták helyén kisebb házakat . . . Meskó Zoltán : Ugy van : csak magyarok laknának bennük! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : ... ha azt mondhatnám, hogy e házakban