Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-107

456 A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. < nem antiszemitizmus beszél ; én mindig elfogulatlan Toltam és csakugyan mindig az embert szerettem az emberben. Nem vagyok rendőr sem, aki mindenkit rossznak és gyanúsnak talál, mindaddig, mig nem igazolta magát. Mi keresztény emberek vagyunk, nekünk becsületbeli kötelességünk volt a jót hinni és másról feltételezni mindaddig, mig az ellenkezője napnál világosabban nyilvánvalóvá nem lett előttünk. Ennek a törvényjavaslatnak benyújtására az késztette a minister urat s az fogadtatja el velünk, hogy kényszerhelyzet előtt, vis major előtt állunk. Mi lennénk a legboldogabbak, mélyen tisztelt ellentábor., ha valamikor majd a bűnbánat könnyeivel jöhetnénk vissza és azt mondhatnók, hogy : nagyon szigorúak voltunk és ez a dolog nagyon a sir szélére dobott benneteket, gyertek egy kissé visszább az igazság mértékéhez? Akkor is ott leszünk és akkor majd önök szerint is szabadelvűek leszünk. De aszerint mérni a szabadelvüséget, hogy a madár nekem fütyül-e, vagy ellenem, nem komoly eljárás. Eszembe jut önkéntelenül is, hogy Sándor Pál képviselő ur időnként a legkülönbözőbb és legszórakoztatóbb adatokkal hozakodik elő — ugy látszik — minden egyes kérdésnél és vitánál. Taszler Béla : Az Egyenlőségből kapja az éceszeket! (Derültség.) Kovács Emil : Szinte irigylem a gyárat, ahol ezeket napról-napra készítik. Csak azt szeretném, ha mindig az eredeti forrásokat : nyomtatványokat, könyveket stb. hozná el, mert még olyan esetben is, amikor az eredetit hozza el, rámába foglalva, a zsidó polgárságról, mint társadalmi notabilitásokról, az van benne, hogy: »a német római császár comesének mondja magát«. Sándor Pálnak sok dolgáról eszembe jut az az egyszeri adoma, amikor Kohn vagy Weisz ifjitószert kért a patikában és kapott is, — mert ott mindenre van valami orvosság. A társa megtudta ezt s elment ő is a patikába és ifjitószert kért. Pár hét múlva azután visszament azzal, hogy neki a szer nem használt semmit s azt mondta a patikusnak: Biztosan nem azt adta nekem, amit a Weisznek adott. Mikor a patikus erősködött, hogy igenis azt adta, azt felelte rá: de a Weisz azt mondja, hogy neki használt a szer ! — Mondja maga is, — tanácsolta a patikus. (Derültség.) Ezek is olyan dokumentumok, hogy ott grófokról van szó, akik nagy érdemeket szereztek a maguk fajának, akik t. i. grófoknak »mondják magukat«. Mindenki mondhat mindent, de azt szeret- , néni, ha azok, amik ide hozatnak, demonstrálva lennének, nem pedig lexikonária dolgok, amelyek meglepetésszerűen, pillanatnyilag frappálhatnak bennünket, de komoly bizonyitékul nem szolgálhatnak. Ebben a kérdésben erkölcsi és faji motívumok vezetnek, amelyeket én épugy nem ívi szeptember hó 21-én

} kedden. veszek rossz néven önöktől, — bár nem ismerem el a jogosságát — mint ahogy tőlünk sem veheti senki rossz néven, hogy a magunk faját ebben a vérrel szerzett hazában mindig tisztességes, morális eszközzel, végre valahára a tizenkettedik órában, mi is megpróbáljuk megvédeni. Nem is önöknek és nem is az érdekelteknek veszem rossz néven magatartásukat, hanem igenis halálomig rossz néven veszem azoknak . . . Gunda Jenő : Gyászmagyaroknak ! Kovács Emil ;... akik tudják, hogy mi volna az a kötelességük, amelyre felesküdtek megválasztatásuk alkalmával s amely szózat egyikünk mandátumának elérésénél sem hiányozhatott, hogy t. i. ennek a nemzetnek érdekeit a tisztesség és az emberiesség határáig minden ellenség ellen körömszakadtáig meg fogják védeni. ( Ugy van ! a baloldalon.) Mégis azt kell tapasztalnom, hogy — ha nem is sokan — de,'fájdalom, vannak itt olyanok, akik magukra veszik azt a jogos ódiumot, hogy itt a saját nemzetük élete ós létérdeke ellen beszélnek. Szabóky Jenő : Miért néz én reám ? (Derültség.) Kovács Emil : Hadd fejezem be én is beszédemet a klasszikusokból való idézettel — mint ahogy ez most már divattá kezd lenni ß amint láttuk Cézár és Brutus históriájának felemlegetésénél. Hadd hozom én is emlékezetükbe, — bár egyik-másik nincs itt azok közül az urak közül, akik ezt a szerintünk tökéletes jogosultsága törvényjavaslatot nem helyeslik — hadd jusson eszükbe nem annak a vitatása, hogy vájjon Cézár vagy Brutus volt-e az igazi demokráciának képviselője és hogy mennyiben volt joga egyiket a másiknak megölni, hanem hadd lássuk annak a sokat emlegetett Brutusnak egypár utolsó szavát. Ha most élne, amikor látna egy' nemzetgyilkosságot, — mert bocsánatot kérek, nem csak ugy lehet megölni valakit, hogy tőrt döfök a szivébe, hanem ugy is, hogy elvonom tőle a táplálkozás életerejét, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) tehát az ilyen és hasonló irányú törvényjavaslatoknak megfőj tása egyszersmind megfojtása ennek a már sírja szélén lévő és úgyis alig lihegő nemzetnek ; ennélfogva méltán azt kérdezem tőlük a velem hasonló gondolkodású hazafiak nevében : Et tu mi fili, Brute, te is fiam Brutus, te is oda szegődsz az én nemzetem életének gyilkosai közé? Akik ezt azért teszik, mert fajvédelemben vannak, azok megtehetik, mert vannak dolgok, amelyeknek igazságát soha elismerni nem fogom, de megérteni kell, meit meg lehet érteni, ezen urak magatartásának azonban legrettenetesebb és legelitélőbb kritikája épen az, hogy őket ebben a magatartásukban még megérteni sem lehet. A Nemzetgyűlés szíves türelmét most már tovább igénybe venni nem akarván, kijelentem, hogy abban a reményben, hogy a kultuszminis-