Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

440 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. Bródy Ernő: Halljuk! Ez megjelent! Nyilvános közlemény. (Felkiáltások: Olvassa'fel!) Sándor Pál (olvassa): »Gróf Károlyi Istvánná, Retteghy Lajos, Szvetenay báró ezredes, Matkovich Béláné, Radócza Jánosné, Fernbach Péterné, gróf Károlyi Béláné, Bukoviczky Arthurné, Jekelfalussy Zoltánné, vendégszerető házát nagy számban látogatják a román vezérkar tisztjei és igen helyesen társadalmi utón is meg akarják ismerni a magyarságot, melynek közvetlen közelébe jutottak és mellyel a jövőben barátságos viszonyban akarnak élni. (Felkiáltások balfelöl : Gratulálunk nekik hozzá !) Fehér asztalnál, szerény keretben tartott vacsorák mellett, sok mindent meg lehet tárgyilagosan beszélni, az igazságot egymásnak őszintén szembemondani.« Kovács Emil : Szerény vacsorák közben ! Sándor Pál : Hát miért méltóztatnak kikeresni akkor azt a pár zsidót, aki tényleg autóval ment velük, meglehet, hogy aljas szándékkal . . . Taszler Béla: Nem mi keressük ki a pár zsidót, hanem ime : a zsidó keresi ki a pár keresztényt ! A lipótvárosiak mind ott voltak ! Sándor Pál : Ez a bizonyitéka, hogy azoknak az időknek szele olyan volt^ hogy igenis a románokkal társalogni kellett. En ugyan nem társalogtam velük, csak a bizonyitékot hozom. De ha önök ezt a zsidókban elitélik, el kell itélniök a keresztényekben is. {Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: El is Ítéljük! Senki sem mondja, hogy ez helyes!) Mi is elitéljük azokat a zsidókat, akik ezt megtették, ha nem végső szükségben tették, és épugy elitéljük a keresztényeket is, de nekünk eszünk ágába sem jut ezért az egész kereszténységet felelősségre vonni. (Felkiáltások half elöl : Maguk nem is vonhatják felelősségre a kereszténységet ! Mi igen magukat! Zaj.) Kovács Emil : Végső szükségből sem szabad ezt tenni! Sándor Pál : Azokat a százezreket tehát, kiknek ebben semmi részük sem volt, hagyják békében és ne vádoljanak igazságtalanul olyankor, amikor egészen másképen fest a dolog. (Zaj és ellenmondások balfelől.) Somogyi István: Majd megfelelünk rá! Taszler Béla: A háborúban az ellenséget megvendégelni hazaárulás! ( Ugy van! Ugy van! balfelöl és a szélsöbaloldalon.) Karafiáth Jenő : Szerelmi viszonyok! (Derültség, Ugy van! Ugy van!) Sándor Pál : Rátérek egyikére a legsúlyosabb vádaknak, amelyek általában itt a Házban elhangzottak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A kommunizmus!) Az a vád, hogy a zsidóság elhúzódott a frontról, ( Ugy van! Ugy van! balfelől.) Avarffy Elek: 32.000 embert soroztam! Tapasztalásaim vannak! Tudom, mit csináltak Zemplénben és Ung megyében! Szabóky Jenő : Halljuk a 68%-ot! (Nagy zaj.) évi szeptember hó 20-án, hétfőn. Sándor Pál : Csak meg méltóztatik engedni, hogy megmondhassam? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen annyit hallottunk mi zsidók arról, hogy mi mindent csináltunk, olyan hajmeresztő statisztikákat, amelyekről 3—4 év előtt nekem árva fogalmam sem voit. Ne vegye rossz néven Gömbös t. képviselőtársam, nem rosszindulatból mondom, de hogyan tudta pl. kitüntetni, hogy az Oroszországból visszajött tisztek 98%-a zsidó volt, mert én az ilyet kipuhatolni nem tudom ? Mi még a magunk statisztikájával sem tudunk boldogulni, nemhogy innen Oroszországon keresztül a háború statisztikáját meg lehessen csinálni. Meskó Zoltán: Ez egy kunszt! (Derültség.) Sándor Pál : Ez igenis »kunszt«. Olyan statisztikai ekvilibrisztika ez a statisztikában, — talán még nem vagyok hozzá elég öreg — amelyet még nem láttam. Szabóky Jenő: Tanulni nem késő! Sándor Pál : Engedjék meg, hogy e kérdés tekintetében ne a mostani időket vegyem elsősorban szemügyre, hanem előbb konstatáljam, hogy 1848/49-ben a zsidók megtették kötelességüket. Remélem, ezt nem lehet kétségbe vonni, de egypár adatot mégis felhozok. Szemere Bertalan — és ezt irjuk mi mindennap a szemünk elé — azt mondja (olvassa) : »Nem volt nép, amely a mi szabadságharcunkban nagyobb hűséget és energiát fejtett volna ki, mint a zsidó.« Taszler Béla: Óriási! m Sándor Pál : Talán Szemere Bertalan zsidó ? Nagy hazafi volt! (Egy hang a baloldalon: Most már gyanús!) Azt hiszem, hogy megérdemli legalább is az egyenrangúságot t. képviselőtársammal. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Tévedett! Bródy Ernő : Törvényjavaslatot is adott be, annyira nem tévedett! (Egy hang balfelöl: En majd Széchenyit fogom idézni!) Sándor Pál: Ha én rabbi Akibára hivatkoznám, akkor igaza volna, de miután Szemere Bertalan olyan magyar ember volt, aki megírta egy idegen földre szánt német könyvét Kossuth Lajosról, akinek tehát judiciuma, becsületessége is volt, azt hiszem, nem sérti t. képviselőtársamat, hogyha vele egyenrangúnak tekintem. Dánér Béla : Ez a magyar nagylelkűség, amelylyel a zsidók mindig visszaéltek ! (Félkiáltások a szélsöbaloldalon. Hol irta ezt?) Sándor Pál : Szemere irta ezt Kossuthról irt német könyvében. Somogyi István: Majd utána nézünk, mert jogos a gyanú az előbbi tévedés után ! (Zaj.) Sándor Pál : Mindaddig tiltakozom az ellen, hogy engem gyanúsítson valaki, mig meg nem győződött a gyanú alaposságáról. Somogyi István : Maga beismerte előbb, hogy tévedett, midőn a néppártról beszélt olyan időben, amikor az még a világon sem volt.