Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

4.' ; >2 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. Dánér Béla: A mint emiitettem, ez a két zsidó csoport állandóan szidja egymást a mi szemünk előtt. Sándor Pál : Ez igaz, ebben egyetértünk. Dánér Béla: En azt mondom, hogy gyö­nyörű, munkamegosztással dolgoznak. T. i. amig az úgynevezett asszimiláns zsidók elébünk álla­nak és verik a mellüket, hogy ilyen meg olyan magyarok vagyunk, hogy vagyunk olyan magya­• rok, mint önök, addig az általuk eltakart nagy zsidó tábor sáska módjára ellepi az országot, mindenre ráteszi a kezét, kiveti a maga zsidó nemzeti kölcsöneit és az elfoglalt magyar ipart, kereskedelmet, bankot, erdőt, rónát beállitja a nagy zsidó világhatalmi célok szolgálatába. Azok pedig, akik itt mielőttünk diszmagyarkodnak, miközben ezt teszik, körülmetéltetik a fiaikat és utódaiknak biztosítják a maguk letagadott zsidó fajiságának részesedését a zsidó faj világhódi­tásából. Ebből az elhódított magyar vagyonból kis alamizsnák csak akkor dobatnak oda ma­gyar célok szolgálatába, ha azok, akik ezt el­fogadják, továbbra is tűrni, továbbra is viselni hajlandók a zsidó jármot és nem szólalnak fel a zsidó szolgaság ellen. Reám ez a két tábor olyan benyomást tesz, mint a hamiskártyás házaspár. Miközben fosz­togatják áldozataikat, állandóan egymást szidják, hogy eltereljék hamis játékukról a figyelmet, és a mindenéből kifosztott magyar nem tudja eldönteni, hogy melyikben gyönyörködjék és melyiket tartsa most már becsületesebbnek, mert hiszen nálunk a zsidósággal szemben a becsű- . letesség fogalma attól függ, hogyan szidja egyik a másikat. Ha egyik zsidó minél több rosszat mond a másik zsidóra, a magyar azonnal azt mondja, ez csak nem lehet nem becsületes zsidó ? Hogyan szidja a másik zsidót ! Sándor Pál: Milyen szellemes! Taszler Béla : Fáj a képviselő urnák, ugy-e? Sándor Pál : Nekem nem fáj. Ha én beszé­lek, az fáj. (Zaj half elöl.) Taszler Béla: Nekünk? Dehogy. Várjuk már nagyon. Dánér Béla : Lengyelország körülbelül a legjobban elzsidósodott ország, de erről a lengye­lek nem tehetnek, ez ugyanis orosz politika volt : hogy a lengyel fajt megnyomorítsák és minél jobban megfojtsák, kitelepítették a maguk zsidait a lengyel városokba. De a lengyel nemzetnek egyik legelső fellobbanása a legszélsőbb anti­szemitizmus jegyén indult meg, mert tudták, hogy semmiféle-képen nem lesznek képesek nagyobb erőfeszítésre mindaddig, amig a zsidóság ott van közöttük és akadályozza az ő nemzeti újjá­éledésüket. Epen az asszimilánsok lapjából olvasom, hogy Varsóban 250 útlevelet állit ki az amerikai konzulátus naponként zsidó kivándorlók részére. Ez is kevésnek bizonyult és gondoskodás történt abban az irányban, hogy naponként 500, sőt 1000 útlevelet is kiállíthassanak és Lembergben évi szeptember hó 20-án, hétfőn. most történik — azt hiszem — az amerikai konzulátus részérői intézkedés aziránt, hogy ott is megfelelő közeg álljon rendelkezésre abból a célból, hogy a kivándorló zsidóknak útlevelet adhasson Amerikába. Elnök: Kérem, a t. képviselő ur fejtege­tései igen érdekesek, és én nem tagadom, hogy nem a képviselő úrtól függött az, hogy e tör­vényjavaslat tárgyalása elfajult a zsidókérdés tárgyalásává. De mégis kérném, szíveskedjék valami összefüggésbe hozni a törvényjavaslattal. Dánér Béla: A numerus clausus, (Derült­ség balfelöl.) ha nem is bevallott célja, de én szerintem azt kell hogy eredményezze, hogy a zsidók innen kivándoroljanak. Es én Sándor Pál igen t. képviselőtársamra bizom annak kiszámí­tását, hogy ha Varsóból naponként ezer útlevelet adnak ki, zsidók részére, Amerikába való kiván­dorlásra, mennyi idő alatt fogja ez az intézkedés Lengyelországban a zsidókérdés megoldását be­végezni. Naponkint ezer, egy hónapban 30.000, egy év alatt 360.000. Szóval, ha mi a lengyel­országi példát követnők, hasonló törvények meg­alkotásával, három vagy négy év alatt elintéz­hetnők a zsidókérdést. ( Ugy van! halfelöl.) De mr történik ezzel szemben nálunk? Mitőlünk nem a zsidóság vándorol ki, hanem az elfoglalt részekben zsidó ügynökök izgatják a magyart a kivándorlásra. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Hazahozunk 400 hadifoglyot és a zsidó újságok örömmel állapítják meg, hogy a 400 hadifogoly közül 128 a zsidó. (Igaz! Úgy van ! Felkiáltások half elöl : Szomorú!) Ha igy hala­dunk tovább, a zsidók és a cionisták nemcsak Palesztinát és Egyiptomot meg Cyprust követel­hetik, — mert ezeket is követelik — hanem teljes joggal Magyarországot is a magukónak fogják vindikálhatni, mert hiszen pl. a vagyon­elosztás terén ma már körülbelül az a helyzet, — amint ezt Sándor Pál igen t. képviselőtársam elismerte —- hogy a mozgótőkónek 95%-a zsidó kézben van. (Ugy van! halfelöl.) Sándor Pál : Én ezt nem ismertem el ! Dánér Béla : Azt mondta, hogy a bankárok 95%-a zsidó! (Ugy van! halfelöl.) Sándor Pál : Tessék felolvasni, amit mond­tam, anélkül nem szabad ilyet állítani. (Zaj halfelöl.) Taszler Béla: Nem mondta, de igy van! Dánér Béla : En ugy emlékszem, hogy a képviselő ur ezt mondta, ha azonban nem mondta, mondom én, hogy igy van és szomorú, h°gy így van- (Igaz! Ugy van! half elöl!) Sándor Pál: Az más. Dánér Béla : Ezen a zsidókonferencián ott volt az angol politikai életnek majdnem minden illusztrisabb képviselője. Képviseltette magát Lloyd George is és ezek az angol politikusok, általában a művelt nyugat minden elismert faktora, ma már a cionizmust tekinti a leg­becsületesebb zsidó törekvések egyikének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom