Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

 Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. évi szeptember hó 20-án, hétfon. 42Ô tói, bár mind a kettő az árja fajhoz tartozik. Mert a sémi zsidók, amig sémi zsidókká lettek a beduin törzsből, ahonnan származásuk kiinduH, vegyü tek egy néger törzzsé

1 és épen ennek az egymással lege^entétesebb vegyülésnek lett az eredménye az a korcs faj, amelyet sémi zsidó névén ismerünk. S amint a tudományos kutatás kimutatta, a zsidóságnak épen ez a lehetet

1 en koros volta akadályozza azt az asszimilációban. Azt mondta Giesswein Sándor igent, képviselőtársam, hogy a zsidók befogadottsága arányban áll az illető fajok analfabétizmusával. Ez egyike azoknak a nagy tévedéseknek, amelyek nagyban elősegítik a zsidóknak térfoglalását, mert állandóan ugy tüntetik fel a dolgot, hogy minél műveletlenebb valamely népfaj, annál nagyobb mértékben fogadja be őket és megfordítva. Semmi köze a zsidók eltérjedettségének az analfabetizmushoz, mert hiszen ott van az erdélyi oláhság példája. Nagyon szépen mutatott rá Milotay igen t. képviselőtársam, hogy az erdélyi oláhság milyen gyönyörűen fejlődött, haladt, izmosodott, vagyonosodott, bár nem volt sem parlamentje, sem kormányzó hatalom a háta mögött, holott az oláhság gyengébb kulturális viszonyok között élt, köztük sokkal több az analfabéta, mint a magyarok között, ö azonban elfelejtett rámutatni épen arra az okra, amely őket ebben a fejlődésükben elősegítette, amely ezt a nagyarányú fejlődést megmagyarázza, és ez az, hogy mig az oláh újságokat oláhok irták, addig az erdélyi magyar újságokat zsidók irták, mig az erdélyi oláh bankokat oláhok kormányozták, addig az erdélyi magyar bankokat zsidók kormányozták. Az oláh bankoknak az volt a céljuk, hogy a maguk fajtáját felemeljék, a magyar birtokokat összevásárolják, oláh kézre juttassák, kihúzzák a magyar földet a magyar birtokososztály alól, a zsidó bankok ezzel szemben azt a munkát végezték el, hogy kifosztották kíméletlenül, amenynyire csak tehették, azokat, akik áldozatul kezükbe estek. Ez volt az oka a magyarság letörésének Erdélyben, és ez magyarázza meg az oláhság izmosodását, vagyonosodását és hatalomra jutását, ismétlem, annak ellenére, hogy sem kormányzati hatalom, sem parlament nem állt a hátuk mögött. Azt emiitette Giesswein igen t. képviselőtársam, és azt a szemrehányást tette Prohászka igen t. képviselőtársunknak, úgyszintén Rupert képviselőtársam is, hogy elismerte a zsidóság szellemi fölényét a magyarság fölött. En átolvastam figyelmesen a beszédet és ennek semmi nyomát nem találtam. Nem találtam semmi egyebet, mint néhány lovagias, nemes, elismerő szót a zsidósággal szemben, ami épen a mi természetünkből következik, hogy t. i. az ellenséggel szemben is mindig elismerőleg és lovagiasan viselkedünk. De egy nagy tanulságot is vonhatunk le ebből, mert ezeket az elismerő szavakat a zsidó liberális sajtó felhasználta ellenünk, íme, a zsidóság még azt az elismerést is, amelyet tőlünk lovagiasságunkból következőleg , kap, felhasználja, visszafordítja és mellünknek szegezi. Még egy dolgot kell megemlítenem Prohászka igen t. képviselőtársunk beszédére vonatkozólag. Azt mondta : egyik nagy bajunk az, hogy a gazdatársadalom, a földmivelő nép el van választva a magyar középosztálytól. Igaza van ebben. De miért van elválasztva ? Mert közéje ékelődött a zsidó középosztály. Milyen következtetést kell tehát levonnunk, ha orvosolni akarjuk ezt az állapotot ? Ugyanazt, amit ő mondott, t. i., hogy a magyar középosztály igenis, keresse meg az érintkezést a legalsóbb magyar társadalmi osztályokkal, vagyis foglalja el azt a helyet, amelyet ma a zsidó középosztály elfoglal. Ezt csak ugy teheti meg, ha kiszorítja onnan a zsidó középosztályt. En csak ugy foglalhatok el valamely helyet, amelyet már más betölt, ha az onnan elmegy. Lapozgattam azokat a zsidó újságokat, az u. n. liberális újságokat, amelyek a letűnt korszakban állandóan a magyarság talpraállitását akadályozták és a zsidóság térfoglalását elősegítették. Kerestem azokat a frázisokat, azokat a fogalmakat és azokat a szellemi fegyvereket, amelyek segítségével a zsidóság hályogot vont a magyarság szemére és lassankint bevette mindazokat a bástyákat, amelyek a magyar közélet erősségei voltak, elfoglalta az ipart, a kereskedelmet, a sajtót, megszerezte a középosztály szellemi irányítását, szóval megszállta a legfontosabb stratégiai pontokat a magyar közélet terén. Ezek a frázisok és fogalmak a következők voltak : egyenlőség, szabadság, krisztusi szeretet, ... Drozdy Győző : Ezek nem frázisok ! (Felkiáltások a baloldalon : Be fik annak használják !) Dánér Béla : . . . középkor, balkán, reakció. Csodálkozva látom ennek a levitézlett szabadelvű fegyvertárnak visszatérését a mi nemzetgyűlésünkön. Nemcsak a zsidók használják ezeket, hanem sok nemzsidó képviselőtársam is. Budaváry László : Ez a legszomorúbb, ha keresztények tolják a zsidók szekerét ! Drozdy Győző : Akik még elfogulatlanok tudnak lenni. (Zaj a baloldalon.) Budaváry László : Nem elfogulatlanság az. (Mozgás.) Dánér Béla : A zsidó fajnak egyik legnagyobb erőssége, hogy mindent, amit felhasználhat a maga céljaira, elzsidósit. Ugyanezt teszi ezekkel a fogalmakkal is. Budaváry László : Drozdy is elzsidósodott ! (Derültség.) Dánér Béla : Milyen gyönyörű fogalom a szabadság fogalma. Mindnyájan ugy képzeltük karddal a kezünkben a szabadságot, mint nemzeti önállóságunk, alkotmányunk pajzsát és védőjét. És mi lett a szabadság, fogalmából a zsidók alkalmazásában ? Lett belőle uzsora-szabadság, szabad volt a szabadon elővezetett magyart mindenéből kifosztani, lett belőle magzatelhajtási szabadság, szabad volt a magyar fajt már magzatában meg-