Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. Rupert Rezső t. képviselő ur ugy állította be múltkori felszólalásomat, mintha én a hadseregre, a fronton harcoló és küzdő hadseregre vonatkoz­tattam volna számadataimat. Ellenkezőleg : mi­kor a hadseregről, a frontról volt szó, én magam disztingváltam a tulajdonképeni front, az Etap­penraum és a mögöttes országrészek között és hivatkoztam azon adatok igazolására, amelyeket Prohászka Ottokár t. képviselő ur felhozott arra hogy a vérveszteség arányaiból a keresztény tár­sadalom többet vett ki, mint a zsidó társadalom. Ezen nem is lehet vitatkozni, ez köztudomású dolog. (Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Csak azt mondtam, hogy a hadvezetőség hibája volt. Ha én ott vagyok, én kiküldtem volna a zsidókat ! Gömbös Gyula : Az én számadataim arra vo­natkoznak, hogy a mögöttes országrész ellenálló­erejét mikép ásta alá épen a zsidó túltengés és épen ezt akartam bebizonyítani nem hosszú kör­mondatokkal, hanem száraz számokkal, amelye­ken nem lehet változtatni. Ez igy van és ezen épen ezért segiteni kell. (Ugy van ! Ugy van*!) A Chef des Ersatzwesens, azaz a pótlásügyi főnök­ség 1917-ben lett kreálva, akkor, amikor a had­vezetőség a 17 éveseket be akarta hivni és amikor gróf Tisza István azt követelte a hadvezetőségtől, hogy helyesebb szervezési rendszabályokkal aka­dályozza meg, hogy a 17 éves gyerekek is a frontra kerüljenek. Mondom, akkor már bizonyos kaoti­kus helyzet voit, mert nem számitottunk arra, hogy ez a háború öt évig fog tartani : eltolódtak a viszonyok és mindenkinek, aki a központba bejött és látta az eltolódásokat, meg kellett g}^őződnie arról, hogy a zsidóság nagy része tényleg a mögöttes országrészekben volt. Ezzel a helyzettel szemben fel is akartuk venni a küzdelmet és harcot, de az a kor, amely e rendszert produkálta, annyira erős és hatalmas volt, hogy nem voltunk képesek ered­ményt elérni. Pl. ha bankárokat akartunk be­vonultatni, akkor azt mondották, hogy nem je­gyeznek hadikölcsönt stb. és amikor diktatúrát kellett volna követelni, hogy a magyar faj vér­veszteségén csökkentsünk, e diktatúra létesíté­sét nem engedték meg a viszonyok, hiszen kettős monarchiában éltünk és a keztyüs kéz politikáját követelték sajnálatosképen ahelyett, hogy a Cle­menceau politikájának módjára a defartistákat főbelőtték volna. Bennünket a liberalizmus szü­löttei dirigáltak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbfelől : Vázsonyi el akarta fogatni Károlyit !) Ez már az utolsó pilla­natban történt, mert Vázsonyi elég okos ember volt, hogy felismerje a veszélyt, amely abban rej­lik, ha az ember defaitista.. Haller István vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Egészen más, személyi szempontok vezették Vázsonyit ! Sándor Pál : Hamisítás ! A bolsevizmus ellen beszélt ! Az igazságot nem lehet elferdíteni, a mi­nister sem ferdítheti el ! (Nagy zaj.) évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 427 Haller István vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Nem kell általánosítani ! Sándor Pál : Egy keresztény sem volt ! (Zaj.) Gömbös Gyula : Tény az, hogy a forradalom egy bizonyos > kor következménye volt és tény, hogy ma épen a múlt hibáinak felismeréséből kifolyólag elhatároztuk, hogy egy operációt fogunk véghezvinni a magyar faj érdekében. A múltról meg kell állapítani, hogy mi volt, és a jelent egy egészen uj alapra, a keresztény világ­nézet és a magyar faj kérdésének alapjára kell helyezni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Azt mondotta képviselőtársam, hogy a Chef des Ersatzwesens törzskara is kvázi tele volt zsidókkal. Rupert Rezső : Kettőt tudok. Gömbös Gyula : Nyolcvanan voltunk és kettő volt zsidó. Nem akarom részletezni, hogy kik voltak. Nem tartanám lojálisnak és helyesnek, hogy mint volt alantasa valakinek, most vele fog­lalkozzam és megnevezzem. Nagyon derék ember volt, akire célozni méltóztatik, de ő sem tehet arról, hogy ő is a liberális korszak szülötte volt. De mindez nem fog visszatartani bennünket attól, hogy e javaslatot törvényerőre emeljük. Ami pedig azt illeti, amit Rupert Rezső t. képviselő ur mondott, hogy a nép fia — t. i. Ru­pert — künn volt a fronton és mintha én nem let­tem volna ott, hanem csak a mögöttes területeken tartózkodtam volna, erre nézve megjegyzem, hogy bár egy vezérkari tiszt nem dicsekedhetik azzal, hogy kézigránátokat hajigált, én 23 hónapig voltam a fronton ; hogy ott hogyan viselkedtem, azzal nem akarok dicsekedni. A többi időt Erdély­ben és egyebütt töltöttem. Épen azért, miután látom, hogy t. képviselőtársam az utolsó mondatá­ban kvázi helyreigazította nyilatkozatát, én csak fel akartam ezt említeni, mert nem szeretném, hogy midőn ilyen komoly témáról van szó, mint aminő a magyar faj védelme, akkor egymással itt személyeskedjünk. (Általános helyeslés.) Azt hi­szem, nem vág össze e két dolog, mert annyira komoly a magyar faj védelmének problémája, (Ugy van ! Ugy van !) hogy épen ezért mi ellen­tétben azzal, amit Rupert Rezső t. képviselőtár­sam mondott, épen ezt a javaslatot és ezeket az elveket fogadjuk el és ezek szellemében kormányo­zunk, mert meggyőződtünk arról, hogy helytelen volt az a másik világnézet és az a másik gondolat­kör. S mivel ez a javaslat úgyis hozzájárul jövőnk biztosításához, azt hiszem, kár volna ezeket a vitákat személyes párbajokkal elintézni. (Helyeslés.) Elnök: Mikovínyi Jenő képviselő ur, a men­telmi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A mentelmi bizottság Rakovszky István nemzet­gyűlési képviselő, a Nemzetgyűlés elnöke mentelmi jogának megsértése tárgyában ma megtartott ülé­sén javaslatát meghozta és ezt beterjesztem azzal a kérelemmel, méltóztassék azt kinyomatni, szét­osztatni és annak idején napirendre tűzetni. 54*

Next

/
Oldalképek
Tartalom