Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

34 A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. évi augusztus hó 26-án, csütörtökön. nyugodott, titkos, közvetett volt és nem nyújtott garanciákat az anyagi igazság megállapítására, amely Calas-féle gyilkolásokhoz vezetett, •— megengedi t. képviselőtársam, — hogy mindez nem tartozik a botbüntetés kérdéséhez és ha alkalmas is hangulatkeltésre, de attól teljesen függetlenül kell megítélnünk. A botbüntetést t. i. ugy, amint azt a javaslat tervezi, rendes bűnvádi eljárás lefolytatása alapján, teljesen a modern perjog vezérelveinek figyelembevételével állapítanák meg ; nem látom tékát benne azt a veszedelmet, hogy a régi bűnvádi eljárás fogyatkozásait hozza vissza. Nem vagyok azon az állásponton sem, hogy ez a javaslat, amint mondani méltóztattak, visszahozná a jobbágyi rendszer kinövéseit ; nem tartok attól, hogy ez a javaslat a magyar paraszt ellen készül, hogy vissza kivan vetni bennünket politikailag is hátramaradottabb időkbe. En ezt nem gondolom. Meg vagyok győződve, hogy ez a javaslat őszintén szolgálja azt a célt, melyet maga elé kitűzött, hogy t. i. csökkentse a kriminalitást. Nem nézem a javaslatot veszedelemnek a humanizmus szempontjából sem ; a modern büntetőjog abszolúte nem humanisztikus ; nem kivan enyhén bánni a bűntettesekkel ; legalább az az irányzat, melyhez én tartozom és amely — gondolom — ma túlnyomó az irodalomban, egyenesen erőteljes, energikus eszközökkel kivan a társadalomnak védelmet nyújtani a bűntettesek ellen. Ha tehát e szempontból célravezető volna a botbüntetés, mellette foglalnék állást annak ellenére, hogy nem humánus intézmény, mert azokat az embereket, akik a társadalomnak ártanak, nem lehet kímélnünk, ha ennek következtében nem tudnók megvédeni a társadalom javait. Reám nézve az a tekintet sem döntő, hogy olyan időkben, amilyen pl. a 40-es évek korszaka volt, a művelt emberiség és különösen a magyar politika tiltakozott a botbüntetés ellen. Az idők változnak, mi is változunk bennük ; intézményeinknek is változniuk kell. Ami rossz lehetett a 40-es években, nagyon jó lehet ma. Nekünk a ma igényeivel kell számolnunk. A botbüntetést is ebből a szempontból kívánom vizsgálni. Sőt. minthogy teljesen tárgyilagos óhajtanék maradni és semmi irányban nem elfogultan akarom a kérdést tárgyalni, arra is rá kell mutatnom, hogy a tudományos világ sem egyértelműen foglal állást a botbüntetéssel szemben. Nem lehet azt mondani, hogy a modern irányok attól teljesen idegenkednek. Hivatkozhatnék egész sereg tudós nevére, de ezekkel nem akarom fárasztani a t. Nemzetgyűlést. Csak két nevet említek meg, mely két név kiváló tekintélyű a büntetőjog modern fejlődésében. Az egyik a turini egyetemnek nemrégiben elhalt nagynevű törvényszéki orvostan professzora, a világ zsidó tudósainak egyik legnagyobb büszkesége, aki kétségtelenül óriási tekintélyt tudott magának szerezni a mindenféle világon, Lombroso Cézár, akinek neve a büntetőjogban uj irányt jelöl meg. Ez a Lombroso Cézár, akire még vissza fogok térni felszólalásomban, egyenesen követeli a botbüntetést, aminthogy hive a halálbüntetésnek is. Pedig Lombrosonâk olyan neve van világszerte, mintha a legmodernebb irányt képviselné. Giesswein Sándor: Nem keresztényi alapon. Bernolák Nándor : Bár — amint Giesswein t. képviselőtársam mondja — egyfelől nem a keresztény világnézet alapján áll, másfelől pedig több benne a.sarlatánság és a stréberség, mint az alapos tudományosság. Kétségtelen azonban, hogy őt úttörőnek tekintik és a haladás egyik képviselőjének. Sokkal nagyobb súlya van egy másik kiváló tudósnak, aki szintén nemrég hunyt el. ö a berlini egyetem nagynevű professzora volt és a büntetőjog terén az ő neve is haladást jelent. Ez Liszt Ferenc, aki előtt minden büntetőjogásznak meg kell hajtania az elismerés zászlaját. Liszt Ferenc szintén követeli a botbüntetés behozatalát a bűntettesek egy csoportjára. De hogy magával a keresztény világfelfogással sem áll ez a büntetés teljesen szöges ellentétben, erre nézve hivatkozhatnám több tekintélyre. Ám ugy gondolom, elég, ha ennek a t. Nemzetgyűlésnek egy illusztris tagját, Prohászka Ottokár igen t. képviselőtársamat említem, (Éljenzés.) aki a múlt alkalommal a botbüntetés mellett foglalt állást. Ez a javaslat tehát nem tekinthető tudománytalannak, nem tekinthető olyannak, mely nem igazolható, nem tekinthető, mint mondtam, politikai visszaesésnek, olyannak, amely, visszahozza reánk a torturát és az istenitéleteket. Ezt a javaslatot lehet tudományos érvekkel igazolni. Ha mégis ellene foglalok állást, annak oka politikai és egyéb mellékszempontoktól eltekintve, kizárólag kriminológiai és büntetőjogi megfontoláson nyugszik. En t. i. azt hiszem, — őszintén sajnálom, hogy nincs itt az igazságügyminister ur, de talán nem veszi sértőnek — hogy ez a javaslat nem egy átgondolt, nagy, egységes kriminálpolitikának a kiágazása, nem egy tudományos rendszernek, mint mondjuk a Lombrosoé vagy a Liszté lehetne, egyik mellékterméke, hanem ez ugy, ahogy a t. Nemzetgyűlés elé jutott, a néphangulatnak egyik hulláma, mely teljesen nélkülözi azokat a korroláriumokat, melyek mellett a javaslat megállhatná a helyét. En t. i. meg tudnám érteni azt, bár a végletekig küzdenek ellene, hogy egy Lombroso-féle büntetőrendszert építsünk itt ki a maga egészében, amelynek egyik kiág volna a botbüntetés is. Azt is megérteném, ha teljesen kiépitenők Liszt kriminálpolitikáját, melyben egy csekély szerepe volna ennek is ; de mindazt, ami az egész rendszert jellemzi, elhagyni és kiragadni belőle egy részletet, anélkül hogy ez öntudatos építése volna büntetőjogunknak, és csupán a néphangulat után menni, mert a laikus emberek azt hiszik, hogy a botbüntetés segit, nem tartom a törvényhozáshoz méltónak. / -,