Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-105
A Nemzetgijülés 105. ülése 1920. évi szept. hó 18-án, szombaton. 397 gazdasági, társadalmi és kulturális érvényesülés feltételeit is; nem ő alkalmazkodott • többé, hanem azoknak, akik érvényesülni akartak, hozzájuk kellett fordulni. ( Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Hiszen gazdasági téren szemléltetve ezt a tételt, ki állhatott volna szembe gazdasági téren annak a koncentrált ipari nagytőkének erejével, amelyet a magyar nagybankok reprezentáltak? Szellemi téren hogyan juthatott volna érvényesüléshez ennek a sajtónak a hatalmával szemben az az irányzat és az a gondolat, amelynek mi most szolgálatában állunk ? ( Ugy van ! Ugy van !) Taszler Béla: Most is ezt csinálják, folytatják ! Milotay István : De tovább megyek. Ez az elhatalmasodás az anyagi téren jelentett egyebet is ; nemcsak azt jelentette, hogy a sajtót, tehát az irodalomnak, a szellemi ráhatásnak egyik legfontosabb eszközét a zsidóság kezébe vette, hanem jelentette a zsidóság gazdasági és társadalmi felemelkedése azt is, hogy közvetett utón gyakorolt óriási befolyást az ország szellemi és kulturális fejlődésére abban a formában, hogy ő lévén mint anyagilag legtehetősebb osztály a leghatalmasabb fogyasztó is, szükségképen hozzá kellett alkalmazkodnia, hozzá kellett illeszkednie szinte mindenkinek, aki itt érvényesülésót akár a zsurnalisztikában, a sajtóban, akár pedig az irodalom terén kereste. ( Ugy van ! Ugy van !) Ennek következménye lett az, hogy a magyar tehetségek is akár a zsurnalisztikában, akár az irodalomban . . . Ernst Sándor : A politikában is. ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Milotay István ; ... ha boldogulni akartak, ehhez az Ízléshez, ehhez a tanításhoz kellett hogy alkalmazkodjanak. ( Ugy van! Ugy van! balfelöl,) így kallódtak el, igy fajultak el, igy torzultak el olyanok is, akiket egyébként tehetségük minősége, értéke, ércmagja tulajdonképen hozzánk, a keresztény magyarsághoz fűzött. ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ernst Sándor: Ministerekké is csak ugy lehettek. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Ez ellen harcoltunk húsz évig! Milotay István: Ennek a bódításnak, amelyet itt rövid vonásokban szemléltettem, eredménye lett egy közel egymilliónyi uj értelmiség, amelyet a primitív mezőgazdasági Magyarországnak és az egész magyar társadalomnak a saját maga értelmiségén kivül el kellett tartania,. Hogy ez nem egészséges állapot, azt — ugy hiszem — a demokrata képviselőtársaim is el fogják ismerni, mert ez jelentette azután végső eredményében azt, hogy a magyarság saját értelmisége azokkal szemben, akik olyan hallatlanul kedvezőbb versenyfeltételek birtokában voltak, mint a zsidó értelmiség, szükségképen háttérbe kellett hogy szoruljon, elszegényedjék, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) elkallódjék, az elnyomatások különböző formái alá vesse magát és végső eredményben proletarizálódjék. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Azt hiszem, Pető Sándor t. képviselőtársam, mondta, de Ugron Gábor is hivatkozott rá, hogy tulajdonképen a háború volt az oka a forradalomnak és annak, hogy olyan l gyengeségbe, oly öntudatlanságba estünk s hogy a zsidó értelmiség olyan vezetőszerephez juthatott, mint amilyenhez jutott. Hát, t. uraim, ugyebár nem nehéz ezt az állítást megcáfolni? A háború tulajdonképen már csak a végső kirobbanását hozta meg azoknak az ellentéteknek, amelyek épen a háború alatt oly szélsőséges és felháborító végletekig kiélezték a hatalmi eltolódásokat a zsidóság javára. (Igaz! Ugy van! a bolaldalon.) A háború alatt és a háború vége felé — azt kell mondanom — ugy állott a helyzet, hogy a magyar társadalom nagy része részben elszegényedve, részben az öntudatában elkábitva és megtévesztve ki volt szolgáltatva két hatalmi tényezőnek: az egyik volt a kapitalista, plutokratikus zsidó uralom, a másik véglet pedig, amelynek ki volt szolgáltatva : a radikálís-demokrata-szocialista uralom, ugyanannak a dolognak két végső szárnya volt ez. Hogy az az összeomlás, mely a vesztett háború eredményeképen nálunk bekövetkezett, a másik végletnek, a másik szárnynak: a radikálís-demokrata-szociális szárnynak kezére juttatta a hatalmat, az természetes dolog volt és nem változtat annak megállapított igazságán, hogy voltaképen nem mi rendelkeztünk magunkkal a háború előtt sem és a forradalmak alatt sem. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A háború előtt ur volt rajtunk ez a kapitalista, plutokratikus zsidóság, a háború alatt pedig kezébe vette a sorsunkat a radikálisdemokrata-szocialista demagógia. ( Ugy van ! balfelöl.) Nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a helyzet még egyszer meg ne ismétlődhessék ; arra kell törekednünk, hogy bármilyen körülmények között, bármilyen feltételek mellett, a magyarság önmaga vegye kezébe a saját sorsának intézését ( Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) és a legnehezebb, legveszélyesebb helyzetekben ne legyen kiszolgáltatva olyan tényezők befolyásának és uralmának, amelyek róla, nélküle rendelkeznek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Demokrata képviselőtársaim — azt kell mondanom — a zsidóság nevében s a liberalizmusra hivatkozva, számon kérték itt a kultuszminister úrtól, a kormánytól és a Nemzetgyűlés többségétől a liberalizmus elveit. Azt kell mondanom, t uraim ? hogy nem volt joguk ehhez a számonkéréshez. (Helyeslés balfelöl.) A zsidóság azért a liberalizmusért, amelyben az ország félszáz esztendő alatt részesítette őket s amelynek gazdasági, politikai és kulturális áldásaival elhalmozta őket, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) nem ugy fizetett nekünk a két forradalomban,
