Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920. hatalmas térfoglalásról, amely az egész nagy Magyarország földbirtokának közel egy negyed részét, majdnem 25%-át részben bérlet, részben tulajdon alapján a zsidóság kezére juttatta, hiába panaszkodunk ez ellen, mert törvényekkel talán ennek a folyamatnak továbbhatolását megállíthatjuk, talán elrekeszthetjük, de az egyetlen és legbiztosabb ellenszer a törvényhozás beavatkozása mellett csak az lehet, amire — és ezt nagy örömmel állapítom meg — mi készülünk, hogy földhöz juttatjuk a magyar parasztságnak azokat a széles rétegeit, amelyek óriási energiák birtokában már évtizedek óta föld nélkül tengődnek itt Magyarországon, (igaz! Ugy van!) földhöz juttatjuk ezeket a földnélküli rétegeket és ezzel a nyers és hatalmas érvényesülési vágynak, a nyers, és hatalmas erőnek uj versenytársait bocsátjuk rá arra a zsidóságra, amely itt Magyarországon a földbirtok terén olyan hatalmas hódításokat tett. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a baloldalon és a középen. Taps jobbfelől.) . T. Nemzetgyűlés ! Ezen nagy kérdéskomplexussal szemben felfogásomat ugy formuláznám meg, hogy t. i. mit érhetünk el állami beavatkozással és hol van az a határ, ameddig mi ezen a téren elmehetünk, felfogásomat ugy formuláznám meg, hogy a törvényhozás dolga tulaj donképen az, hogy ne legyen — mint volt az elmúlt legutóbbi tíz esztendőben — a zsidóság szándékos és tudatos segítője abban a társadalmi, gazdasági és politikai érvényesülésben, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) amely neki olyan óriási sikereket juttatott, hanem ellenkezőleg : álljon a kisebbség, azt kell mondanom : a mellőzésbe, elnyomatásba szorított keresztény magyarság mellé és nyújtsa ennek a keresztény magyarságnak az állami segítség mindazon eszközeit, amiket nyújtani módjában áll és amelyekkel egyúttal hathatós segítséget is adhat ennek a keresztényi magyarságnak. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) De, t. Nemzetgyűlés, visszatérek beszédem tulajdonképeni kiinduló pontjára, hogy miben áll az a liberalizmus, amely a gazdasági és egyéni jelszavakkal indult el hóditó útjára, nálunk ép ugy, mint Európaszerte. Itt a vita szónokai közül többen statisztikai adatokat emiitettek annak illusztrálására, hogy a zsidóság mekkora térhódítást végzett a legutóbbi félszázad alatt az értelmiségi foglalkozások között. A Nemzetgyűlés megdöbbenéssel vette tudomásul ezeket az adatokat, amelyekről különben azt hiszem, már előzőleg is tudomása volt, hisz tudtuk, hogy az orvosok között közel 60% a zsidó, az ügyvédek között 50%, a tanárok között ismét ennyi és ennyi, más értelmiségi foglalkozásúak körében megint ennyi és ennyi — tudtuk, hogy milyen hódítást végzett a zsidóság és kétségtelen, hogy ezek a számok megdöbbentőek. Értékük azonban megint csak relatív érték lesz azért, mert az 1910-es statisztika, az 1910. évi népszámlálás eredményeit tünteti fel, már pedig tudvalevő dolog, hogy az azóta eltelt, évi szept. hó 18-án, szombatim. 395 tehát a legutóbbi 10 esztendő a legfontosabb ennek a fejlődésnek szempontjából. (Igaz! Ugy van !) Azt kell mondanom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az utolsó 10 esztendő talán többet jelentett az erőviszonyok eltolódása tekintetében, mint a megelőző 30 vagy 40 év. (Igaz ! Ugy van !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Teljesen hamis képet kapunk. Milotay István: Ezek tehát relativ számok ebből a szempontból, de értékük relatív még egy másik szempontból is azért, mert e számok pusztán csak kifejezői bizonyos gazdasági és politikai erőállapotnak, amelyet a zsidóság már a háború előtt magáénak mondhatott. Én nem akarok mostan ennek az állapotnak, az erőviszonyok eltolódásának szemléltetésére tüzetesebb fejtegetésekbe bocsátkozni, hosszadalmas, részletes adatokat feleleveníteni, — majd lesz erre alkalom máskor — most csak négy nagyon krassz, nagyon szembeszökő példára akarok hivatkozni, amelyek illusztrálják azt, amit tulajdonképen mondani akarok. (Halljuk! Halljuk!) T. «Nemzetgyűlés ! Az egyik példa szerint a Gyáriparosok Országos Szövetsége 1916 májusában gyűlést tartott az uj hadinyereségadó tárgyában. Ezen a gyűlésen az egyik felszólaló megállapította, hogy a 20.000 koronán felüli jövedelmeket számítva — ezek estek t. i. hadinyereségadó alá — az iparhoz és kereskedelemhez tartozók évi jövedelme 1916-ban Magyarországon megütötte a 227 milliót. A tőkevagyon évi jövedelme megütötte a 134 milliót s ezzel szemben a földbirtokosok jövedelme csak 226 millió koronát tett ki. Azt hiszem, ezek a számok eléggé mutatják, hogy egy olyan primitív agrárius országban, amilyen Magyarország, mit jelentenek ezek az eltolódások az ipari és kereskedelmi foglalkozások tekintetében és a tőke terén a földbirtok rovására. Egy másik tétel, mélyen t. Nemzetgyűlés. (Halljuk! Halljuk!) 1914-ben a közvetített áruforgalom összértéke Magyarországon hozzávetőleges számítás szerint kitett 23'5 milliárdot, 15 százalékos kulcs alkalmazásával. Az őstermelés és az ipari gyártmányok terén lebonyolított áruforgalom közvetítői nyeresége, amely oroszlánrészében szükségképen a zsidóság nyeresége volt, — beleszámítva abba a bankok kamatés provizió-nyereségét is — kitett körülbelül 3'5 milliárd koronát. Még egy példa, t. Nemzetgyűlés. Annak a roppant tőkekoncentrációnak eredményeképen, amely nálunk a legutóbbi huszonöt esztendő folyamán végbement, a magyarországi három legnagyobb bank, három legnagyobb pénzintézet 1915-ben az összesen hét milliárdot kitevő betétállomány kétharmadrésze felett rendelkezett. Ez ugyanaz, mintha a földbirtokra átszámítva azt mondanám, hogy az ország földterületének kétharmadrésze felett végeredményben három ur diszponál. (Igaz! Ugy van! Zaj balfelöl.) 50*