Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. 361 domány, mert nem kell hozzá egyéb, csak az áru ismerete és egy kis földrajzi és helyi isme­ret. Az a fő, hogy minél hamarább munkába tudjuk őket állitani. Hogy hogyan képezzék ki ezeket az ifjakat, arra nézve propoziciót nem tehetek, de mindenesetre szíves figyelmébe aján­lom a t. kormánynak, hogy ezeket az embere­ket bizonyos előképzettségben kellene részesíteni és amig ez az előképzettség tart, azalatt a na­gyobb vagy kisebb keresztény magyar vállalatok szintén megtehetnék a maguk előkészületeit, úgyhogy ezen ifjak segítségével rövid idő alatt kezükbe keríthetnék azt a kereskedelmi impé­riumot, mely eddig nem volt a kezükben. A javaslat ezen kardinális hibájának jóvá­tétele szempontjából még egy másik kérdést is fel kell említeni. Itt ismét csak a falura gon­dolok, a falusi intelligenciával kapcsolatban, a falura, mely évtizedeken keresztül nem volt egyebe ennek az országnak, mint egy szelíd, jó fejős­tehene, anélkül azonban, hogy ezért valami el­ismerést kapott volna. Hisz még a mai időben is nagyon sokan beszélnek a faluról és a falu népéről ugy mint egy meggazdagodott és gaz­dagságában meghájasodott szivü nagy tömegről, melynek nincs érzéke és szive ahhoz, hogy meg­lássa a városi kultúrember nehéz helyzetét. Azt azonban nem akarják elismerni, hogy évtizedeken keresztül a falu népéért nem tör­tént semmi sem, hogy a kulturális és szellemi élvezetekből csak annyi jutott neki, amennyit az a vidéki intelligencia neki juttathatott. Ez is, a jól átgondolt, nemzetépítő munka szerve­zetlenségének hiányában nem lehet egységes hatású ; de hogy a falusi intelligenciának ez a szociális munkája micsoda erőt képvisel, azt mutatja a falunak az a hatalmas megállása épen a proletárdiktatúra alatt, amikor a maga nagyszerű ellen álló ereje vei útját szegte a val­lás, a hazaszeretet ellen törő proletárdiktatú­rának. A diktatúra azonban igen jól felismerte a régi rendszernek a faluval szemben elköve­tett hibáit és épen ezért agitátorjainak és röp­iratainak segítségével hatalmas erővel vetette rá magát a falu népére, igyekezett benne az elégedetlenséget, különösen a vezető magyar intelligencia, az u. n. urak elleni gyűlöletet felébreszteni és a vallásos és hazafias érzést lerombolni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hegedüs György: A keresztény kultúrát elhomályosítani ! Szabó Balázs : Lássuk be, hogy ha minden tekintetben nem sikerült is ez, de azért mégis ennek mérge ott maradt nagyon sok helyen a falu népének szikében, amit csak erősit a mai súlyos gazdasági helyzet. Ezt a falut lelkében újjá kell teremteni, mert máskép hiábavaló min­den szociális munkánk. A falu népének nemcsak földet, nemcsak munkát, nemcsak megélhetést kell adni, hanem lelket is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Patacsi Dénes: Erkölcsi művelődést! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. Szabó Balázs: Ez az uj szociális munka azonban nem történhetik a régi munkaerőkkel. Államérdek, hogy ezen nagyszerű, szociális mun­kának friss munkaerők álljanak rendelkezésére. Nem akarom lekicsinyelni a falusi|intelligenciá­nak eddigi szociális munkáját. Magam is másfél évtizeden keresztül résztvettem abban, de épen azért, mert tudom, hogy rendkívül hatalmas munka vár itt reánk, annak a falusi intelligen­ciának segítségre, támogatásra van szüksége. Ezt a támogatást máskép nem tudom elképzelni, mint hogy a szociális munkára kiképzett ifjakat küldünk oda, akik nekik ebben segítségükre lesznek. Bárcsak már ma küldhetnénk őket, hogy ott egyleteket szervezhetnének, hogy ott a falu népét a testnevelésben, a különböző szellemi szórakozásokban segítenék és vezetnék. Olyan nagyon fontos és nagyszerű felada­tunk és kötelességünk ez, hogy ha elmulaszt­juk, azt mondhatnám, a falu problémájának meg­oldását mulasztjuk el. Már pedig a falu prob­lémája ennek az országnak, ennek a hazának a problémája is. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon. ) Mielőtt beszédemet bevégezném, még csak két kérdést intézek a t. kultuszminister úrhoz. Az egyik kérdésem az, hogy a numerus clausus alapján való felvételnél milyen garancia van arra, hogy a jog és méltányosság lesz az irány­adó ? Végtelenül nehéz és súlyos kérdés az, hogy kiket vesznek fel az egyetemre, mert hiszen itt esetleg nagyon sok jogos érzékenységet sérthe­tünk meg, melyek előtt talán még a Nemzet­gyűlés sem hunyhat szemet. A protekcióknak, kiváltságoknak érvényesülniük nem szabad . . . Gaal Gaszton: Nem szabadna! Szabó Balázs: • . . mert azt hiszem, hogy az egyedüli protekció csak a tehetség, a tisz­tesség és az arravalóság lehet. Nagyon fontos dolognak tartom ezt abból a szempontból, hogy az egyetemre igen sokan kívánkoznak feljönni a szegényebb ifjak közül, hogy ezeket a tehet­séges szegény ifjakat az egyetemről kizárni ne lehessen, vagy legalább is csak nagyon súlyos okok esetén. Sándor Pál : A szegénység elég súlyos ! Szabó Balázs: Azt tartom, hogyha egy katona megér ennek az országnak 20—40.000 koronát, akkor ugyanazt a támogatást megér­demli a jövendő Magyarországnak szellemi fegy­verekkel harcoló vitéz katonája is. ( Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Megérdemli ezt a támogatást annak a szegény villamoskalauznak, mozdonyvezetőnek, tanítónak, földmivesnek, kis­iparosnak és egyéb szerény jövedelmű embernek tehetséges fia is, aki helyet akar foglalni az intelligenciában. Nagyon fontos kérdésnek tartom ezt abból a szempontból, hogy épen ezen kü­lönböző osztályokból felnövekedett és feljött embereknek a magyar vezető intelligenciában való helyetfoglalásától várom a most nagyon 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom