Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. ként állanak e nevek és nagyon könnyű lesz az agitációt abba az irányba terelni, hogy íme Magyarországon a tanszabadság ellen követtek el merényletet. A tanszabadságot azonban a numerus clasussal egyszerűen* összevegyiteni igen súlyos tévedés. A tanszabadság és a tanulás szabadsága Németországban, ahol ezzel feltudták villanyozni a nagy tömegeket is, azt jelentette, hogy az abszolutizmussal és a francia elnyomatással szemben szabad volt az eszméket, gondolatokat szabadon terjeszteni. (Igaz! Ugy van!) Ilyen szabadság ellen, különösen, h a a tudományt tényleg objektive állítjuk be és nem használjak fel szocialisztikus szakszervezetek politikai propaganda eszközeivé, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ilyen tanszabadság ellen gondolkodó becsületes embernek Magyarországon nincs semmi ellenvetése. Nincs közöttünk, meg vagyok győződve róla egy sem, aki a tanszabadságot ebben az irányban korlátozni akarná. De hiszen nem is erről van szó. Itt paedagógiai szempontból tisztán és kizárólag csak arról van szó, hogy annyi hallgatót engedjünk be az intézetekbe, ahány hallgatónak tiszteséges kiképzéséről az az intézet az adott körülmények között tényleg gondoskodni is tud. Ezt és semmi mást a numerus clausus az én felfogásom szerint paedagógiai szempontból nem jelent ki és mivel ezt fejezi ki és mivel a főcélt, az alapos szakképzést szolgálja, én természetesen ennek a numerus claususnak hive vagyok. Egy, illetve két posztulátumot azonban ebből mégis le szeretnék vonni és ajánlom is az eszmét a kultuszminister ur figyelmébe, noha talán ellenkezésbe fogok jutni saját professzortársaimnak nagyrészével is. Én t. i. szeretném, hogy a tényleges szükségletnek megfelelően, ha igen kis percent-számban kifejezve is, de mégis biztosítsuk, hogy már a kereső életben lévő embereknek is módjuk legyen a magasabb szakképzést még utólagosan elérni anélkül, hogy végig kellene menniök azon az egész nevelési skálán, amely ma a rendes fejlődést jelenti. Szükségesnek tartom az intézkedést arra nézve, hogy egy igen szigorúan kiszabott, az általános műveltségre és bizonyos szaktudásra is kiterjeszkedő felvételi vizsga alapján módot nyerhessenek olyan férfiak a felvételre, akik nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy az egész középiskolát elvégezhessék. Én annál inkább szükségesnek tartom ezt a maga általános vonatkozásaiban, mert hiszen számtalan példa van arra, hogy a nagy alkotások épen azoknak nevéhez fűződnek, akik nem mentek végig a konvencionális nevelésen. (Igaz! Ugy van !) A konvencionális nevelés az, ami a többségnek szól és aminek az érdeke elsősorban előttünk kell hogy álljon, de ezekre a kivételekre azt hiszem szintén szemügyet kell vetnünk:. Énnekem annál inkább kell ezt megtennem, mert Herman Ottónak vagyok az unokaöccse, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szepi. hó 16-án, csütörtökön. 35B akiről tudva van, hogy a magyar tudományosságnak igazán kiváló munkása volt, de aki soha semmiféle iskolát rendszeresen elvégezni nem tudott, és hivatkoznom kell a saját édesatyámra is, aki lakatoslegénységen kezdte és mint a selmeci akadémiának tiszteletben megőszült tanára végezte be pályafutását, úgyhogy természetes következménye ezeknek a vonatkozásoknak, ha én ezt a követelményt felállitom. Ez az egyik dolog. A másik követelményre röviden, de teljesen találóan Bernolák igen t. képviselőtársam mutatott rá, amikor az University extension fontosságára hivta fel a kultuszminister ur figyelmét. Én ehhez csak csatlakozhatom, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy az egész felső oktatás tulajdonképen két irányból áll. Az egyik a szakképzés, amelynél koncessziókat semmi esetre nem tehetünk. De emellett épen a legmagasabb intézeteknek feladatuk az is, hogy a már leszürődött tudományos igazságokat minél szélesebb körben terjesszék, nem a szakszerű oktatás irányzatával, hanem azzal a nemes célzattal, hogy a tudást minél szélesebi) körökben terjesszék. (Helyeslés.) Egészen világos dolog, hogy a numerus clausus törvényjavaslata nem is azt akarja konstatálni, hogy Magyarországon túlságosan sok az olyan ember, akinek magas a« képzettsége és a tudása, hanem a numerus clausus az ellen védekezik, hogy ne legyen túlságosan sok olyan ember, aki tudását csak diploma alakjában tudja kimutatni, (Igaz ! Ugy van !) mert végighaj szólták egy tanrendszeren anélkül, hogy a nagy túlzsúfoltság következtében gondoskodhattak volna a kellő tanításról is, és ezzel teremtik meg a sokszor emlegetett és egészen jogosan emlegetett szellemi proletariátust is. ( Ugy van!) Minthogy főleg a kérdésnek pedagógiai oldalára akarok súlyt helyezni, még egy körülményre kell a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni. Az, ami a tanszabadsággal függ össze, a tanszabadságnak itt alkalmazott értelmével az nagyon nemes produktum, de kifejezetten a német kultúrának produktuma. A tanszabadságot ilyen értelemben tulajdonképen a nyugati államok nem ismerik, és semmi esetre sem ismerik ugy, hogy összevegyitenék a tanszabadságot azzal, hogy derüre-borura mindenkit felvegyenek az intézetbe, aki az érettségi vizsgát ugy ahogy átbukdácsolta. Megint a technikai vonatkozásokat előtérbe helyezve, rá akarok mutatni Franciaország példájára. Franciaország már csak a Marseillaise és a nagy forradalom révén is. ugyebár a szabadságnak és a szabad gondolkodásnak klasszikus példája — legalább is igy szeretjük odaállítani. Ennek kiegészítéséül bátor vagyok felemlíteni, hogy épen ez a Franciaország egyúttal a legszigorúbb numerus claususnak hazája is. A francia forradalom egészen kiforgatta a régi egyetemet a jellegéből és tulajdonképen a szak45