Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-102

A Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. évi szeptember hó 15-én, szerdán. 3$1 lom azt, hogy a közalkalmazottak visszakapják a pénzüket, mert tudom, hogy az állam itt is odanyúlt, ahol legjobban fáj, de nem szabad a füleket bedugni ugy a város, mint a falu szegénysorsu lakosainak kérése elől sem, akiket a kényszerkölcsön a kis megtakarított vagy kölcsönvett pénzüktől fosztott meg, melyet a legszükségesebb életszükségletre akartak forditani, s akik lerongyolódva néznek a hideg tél elé és jogosan várják vissza a kölcsönadott pénzüket. T. Nemzetgyűlés ! Én még élénken emlékszem a Nemzetgyűlés megnyitása alkalmával arra a viharos tapsra, amely Huszár Károly akkori ministerelnök ur ama kijelentésére történt, hogy itt pedig keresztény demokráciának kell lenni és ez a Nemzetgyűlés, ez a kormány demokratikus politikát folytat. Ha tehát a t. pénzügyminister ur az ország szegény lakossága közt különbséget tesz, ha a város és a vidék szegény lakosságától kölcsönvett pénzt nem fizeti vissza, akkor ez az eljárás ellenkezője a hirdetett politikának, ez osztálypolitika, sőt erkölcstelen politika. (Ugy van ! jobbfelől.) Én remélem, hogy a t. pénzügyminister ur meg fogja fontolni a dolgot, nem fog különbséget tenni az arra rászorultak közt, vissza fogja fizetni azt az adósságot, amelyet nélkülözőktől vett kölcsön, mert ha ezt mégsem tenné, akkor ő is beállana a nyomor vámszedőinek sorába. Azért a következő interpellációt vagyok bátor at. pénzügyminister úrhoz intézni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »A pénzlebélyegzés alkalmával véghezvitt kényszerkölcsön által az országnak igen sok olyan szegénysorsu polgárai sújtattak, akiknek az élet fentartásához feltétlenül szükséges kis pénzüket vette el az állam. Ezen visszásságot belátta a kormány és intézkedett, hogy az állami alkalmazottak és hadirokkantak, özvegyek és árváktól vett kölcsönök visszatérittessenek. Nem intézkedett azonban az ország egyéb szegénysorsu lakosaitól vett kölcsön visszafizetése iránt. Azért tisztelettel

1 kérdezem az igen t. pénzügyminister úrtól : 1. Hajlandó-e a t. pénzügyminister ur visszafizetni 3000 koronáig az ország szegénysorsu lakosságának, kik arra megélhetésük miatt rászorulva vannak, kivétel nélkül a tőlük kölcsönvett összeget ? 2. Ha nem hajlandó erre a t. pénzügyminister ur, mivel tudja megindokolni ezen, az egyenlő elbánás elvével homlokegyenest ellenkező eljárást? Mert ez oly csekély összeg, hogy az évi sok-sok milliárdos költségvetést nem billentené sem jobbra, S3m balra és ennek megtagadásával járó megtakarítás nem áll arányban az érintett szegénysorsuak elégedetlenségével, sőt elkeseredésével.« (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kontra Aladár jegyző: Dr. Zeőke Antal! : Zeőke Antal : T. Nemzetgyűlés ! Mivel a kereskedelemügyi és közélelmezésügyi minister urakhoz intézni kívánt interpellációm tárgyában közben kedvező, kielégítő intézkedés történt, a szólástól elállók. (Helyeslés.) Elnök : Következik? Kontra Aladár jegyző: Zeőke Antal 1 Zeőke Antal : Ugyancsak ez áll második interpellációmra is. Elnök : Az interpelláció a képviselő ur bejelentése folytán töröltetik. Következik ? Kontra Aladár jegyző: Javos Antal! Javos Antal : T. Nemzetgyűlés ! Én interpellációmmal nem maradhatok hátra, mert kenyérről van szó. A t. közélelmezésügyi minister urnák szerettem volna személyesen átadni interpellációmat, de ő elment, tehát csak a Ház előtt fogom elmondani. Akik a képviselő urak közül künn járnak a falun, azt hiszem, mindnyájan tudják, milyen nagy ott az elkeseredés. Az elkeseredés két részből áll. Elsősorban a falusi ellátatlanok nem kaptak augusztus elseje óta még semmi gabonát, sem pedig lisztet. Nekik pedig erre szükségük van, mert az éhes gyomrot csak ennivalóval lehet megtölteni. Nagy Pál : A vámmalmok pedig tele vannak liszttel. Javos Antal : Másodszor pedig azok a kisgazdák, akiknek gabonája le van foglalva, nem nyúlhatnak hozzá, nem adhatják el gabonájukat, pedig erre nagy szükségük volna, mert naprólnapra dobolják a falun, hogy minden egyes gazda egész évi adóját fizesse meg. Nem tudom, hogy az igen t. kormány miből akarja a kisgazdák adóját bevenni. Hiszen gabonájuk le van kötve, : és minden egyes kisgazdának nem áll módjában, hogy évente pár darab lovat vagy marhát eladjon. Csak a gabonájából szokta kifizetni az adóját és eszközölni a felruházást. Itt van a tél, a falusi kisgazdáknak családjaikat fel kellene öltöztetni. De miből? Mint mondottam, gabonájuk le van kötve, jószágot pedig nem tudnak eladni. Vasárnap is künn voltam választókerületemben és mondhatom, oly nagy az elkeseredés és a nép ezt nem akarja már tovább tűrni. De tűrhetetlen állapot is ez. Mert amikor a kisgazda hiv egy iparost, hogy házán vagy valamely épületén javítást eszközöljön, az iparos azt 'feleli, nem megyek el másért, csak gabonáért. A gabona pedig le van kötve és igy nem vehetünk ruhát, gazdasági felszerelést, épületeinket nem javíthatjuk. Mi fog itt történhetni ? A bot meg lett szavazva az árdrágítókra. De ezt nem igy kellett volna alkalmazni a t. minister urnák. Hiszen tudomásom van arról, hogy a kilencesbizottság nem is ugy hozta határozatát, hogy az egész őszi gabonamennyiséget zár alá veszik, csak addig akarták zár alá venni, mig az a bizonyos két vagy három 42*