Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

288 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó 14-én, kedden. támogatást, amely társadalmi osztály a háború és a két forradalom ideje alatt, de ma is — ezt egész nyugodtan megállapíthatjuk — a legjobb viszonyok között élt és él, (Zaj jobbfelől) Ezzel szemben a tisztviselői kar, amely mindent elveszített, ma nemcsak nyomorog, de valósággal tengődik és azoktól a társadalmi rétegektől várja a támogatást, amelyek olyan viszonyok közé kerültek, mint pl. a földmivesosztály, amelynek hasonlóan jó helyzete még soha, de soha nem volt ebben az országban. A földmivesosztály ma olyan életstandardot biztosithatott magának — épen a konjukturák következtében, — amelyhez fogható magaslaton a tisztviselői kar sohasem volt és sohasem lesz. . Ha a tisztviselői kar ma gyakran, talán mindennap és minden órában fölemeli panaszos szavát, akkor annak igenis! nagy súlya és különleges oka van s ha ők támogatást és segítséget kérnek, ezt teljes joggal tehetik is és kérhetik a támogatást épen a Nemzetgyűléstől, mert ha van egy társadalmi osztály, amely sokat tett, amely mindent feláldozott a nemzet érdekében, akkor a közszolgálati alkalmazottak társadalmi osztálya ilyen. (Igaz! Ugy van!) Nekem ezért nagy örömömre szolgált, hogy a pénzügyminister ur szíves volt a tisztviselői kart, ezúttal már másodízben, megvédeni itt, bár a tisztviselők, illetőleg a közalkalmazottak sokkal szivesebben látták volna, ha a legutóbbi támadás alkalmával ugy az elnöki székből, mint a ministerelnöki székből is, vagy pedig a helyettes ministerelnök ur részéről kaptak volna megfelelő védelmet. Elnök : Ismétlem, hogy Gaal Gaszton képviselő ur a házszabályok által megvont határokat kritikájában túl nem lépte. Minden képviselőnek jogában áll minden közintézményt és minden közintézmény alkalmazottait kritika tárgyává tenni, a legélesebben, a leghatározottabban is, csak becsületében, reputációjában nem szabad senkit támadni és Gaal G-aszton képviselő ur ezt nem is tette. Weiss Konrád: Mély tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: Ezért nem volt elnöki beavatkozásra ok. Weiss Konrád: Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy ő a tisztviselőkről csak azt állította, amit személyesen tapasztalt és amit személyesen tud, és hogy nem akarta őket egyáltalában érinteni. Itt van előttem a Nemzetgyűlés 71. üléséről felvett napló, amelyet, azt hiszem, az igen t. képviselő ur beszéde szövegét illetőleg helytállónak méltóztatik elfogadni, s ebben a naplóban azt olvasom, hogy a Telekikormány bemutatkozása alkalmából egy beszédet méltóztatott mondani, mely szerint a tisztviselői kar általános bírálatánál ezt méltóztatott mondani (olvassa) : »Mert hiszen tekintélyt mindenki maga magának szerez. Hiába akarunk mi itt, — akár mi a Nemzetgyűlés, vagy akár a kormány is — a közhatóságoknak tekintélyt adni, az sohasem fog sikerülni mindaddig, amig ezek a közhatóságok a maguk magaviseletével, a maguk munkakészségével, a maguk önzetlenségével és általában a maguk arravalóságával azt a tekintélyt meg nem szerzik.« Gaal Gaszton : Eentartom az utolsó beíüig ! Weiss Konrád (tovább olvassa) : »És én, aki annyiszor beszéltem a köztisztviselőknél és' a közhatóságoknál észlelhető bajokról, most sem tehetek egyebet, mint konstatálom, hogy ha a közhatóságoknál ez a tekintély hiányzik, ebben nagyrészt maguk a közhatóságok hibásak. S akármit csinál a ministerelnök ur, vezetheti őt a legjobb szándék és vezethet bennünket a leghazafiasabb érzés és lemondás, addig, amig itt a közhatóságok akár ex offo, akár anélkül, üzletekkel, gseftekkel fognak foglalkozni, ezeknek a közhatóságoknak ebben országban igazi tekintélyük sohasem lesz«. De mondott az igen t. képviselő ur még egyebet is, mikor a közigazgatásra tér át, mint arra, amivel legszívesebben foglalkozik ugy látszik (olvassa) -. »De van a közigazgatásnak számtalan olyan ága, amelyeknek reformja egyáltalában nem késhet, amelyen segíteni kell, s ilyen speciálisan a gazdasági közigazgatás. Eddig közigazgatásunk tisztán jogi alapokon, ' tisztán jogi formák között ugy fejlődött és intéződött, hogy abból a magyar népnek semmi haszna nem volt, s abból kifolyólag többnyire csak üldöztetés, kellemetlenség érte. A főbírót csak akkor látta a magyar paraszt, ha büntetni citálták be.« Azt hiszem, ez elég súlyosan érinthette a köztisztviselők egy nagy kategóriáját, mert hiszen általánosságban volt tartva s ezért a mélyen t. képviselő ur rendreutasitásban nem részesült. Elnök : Ismétlem, ha a képviselő ur még egyszer elnöki ténykedést utólagos kritika tárgyává tesz, kénytelen leszek a szót megvonni! Weiss Konrád : Nem az elnök úrra gondoltam ! Elnök: Azt méltóztatott mondani, hogy rendreutasitást nem kapott. Rendreutasitásra ok fenn nem forgott. A szólásszabadságot én mindenekfelett magasra tartom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ezt én nem fogom elnyomni és visszaszorítani senki kedvéért sem azért, mert a nemzet egyes rétegei neheztelnek valamiért. (Felkiáltások: Éljen az elnök! Taps.) Weiss Konrád: Mély tisztelettel tudomásul veszem az igen t. elnök ur újólagos figyelmeztetését. Távol állott tőlem, hogy Gaal Gaszton igen t. képviselőtársamat sérteni óhajtottam volna. Elnök: Nem a sértésről van szó! Weiss Konrád : Én az elnöki ténykedés ellen nem szóltam. Megállapítom azt, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltetem G-aal Gaszton t. képviselő ur puritán jellemessége és férfias