Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

286 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember M 14-én, kedden. dés. Itt az intézményről van szó. Hogy ezt az " intézményt tönkretegyük azért, mert a tőzsdén sokan nagy nyereségeket tesznek zsebre a mos­tani időkben : bocsánatot kérek, erre én kapható nem vagyok. De hiszen a tőzsdei nyereségeket néni is lehet egyáltalában elérni egy illetékkel. egy tőzsdeforgalmi illetékkel, vagy helyesebben mondva, forgalmi adóval. Épen ugy nem, mint ahogy a kártyabélyeggel nem lehet elérni a kártyanyereséget. A tőzsdeforgalmi illeték csak arra való, hogy az állam itt is jövedelemre tegyen szert, de nem arra, hogy azzal akadá­lyozzon valamit, mert avval akadályozni nem lehet, legfeljebb tönkre lehet tenni a forgalmat. A tőzsde forgalmi illetóktétel, amelyet én proponálok és amely részben negyvenszeres eme­lése az előbbi igen alacsony, jóformán semmit sem érő tételnek, az nem olyan alacsony, mint ahogy egyesek méltóztatnak feltüntetni. Hiszen azt kell venni, hogy azt a 0'2 %-ot először is a legtöbb esetben duplán kell megfizetni. Mert ha valaki egy értékpapirost bank utján vesz a tőzsdén, — és máskép nem is veheti — akkor a tőzsdebizományosnak meg kell fizetni ezt a tőzsdei illetéket, de másodsorban meg kell fizetni a banknak is. Tehát az duplán terheli az értékpapirt. De vegyük a mai viszonyokat. Igaz, hogy ma óriási értékek forognak a tőzsdén, azért, mert az érték­papírok árfolyama, nominális árfolyama igen magas és a fluktuációk következtében ma nagy nyereséglehetőségek vannak, — persze, veszte­ségi lehetőségek is. Ezt kihasználják a speku­lánsok hivatott és nem hivatott tömegei. Ez kóros és káros jelenség, amit, ha van mód rá, ki kellene irtani. De semmi esetre sem ez a módja. Már most ha azt vesszük, hogy egy papiros, amely­nek, mondjuk, 10 vagy 20 ezer korona az értéke és fizeti ,ezt a 0.2%-os, illetve efektive 0.4%-os adót — mert duplán fizeti — és ha azt vesszük 1 hogy mennyi a jövedelmezősége annak az érték­papírnak, akkor azt fogjuk látni, hogy ez a tőzsdei adó elég magas. Egy másik tényezőt is figyelembe kell ven­nünk és ez a coulisse-nak a kérdése. A coulisse egy tőzsdén feltétlenül kívánatos a közgazdasági élet szempontjából azért, hogyha bizonyos papir­kategóriák a tőzsdére mennek, ott azonnal el lehessen azokat adni, mert különben természe­tesen károsan befolyásolhatják az árfolyamot. Szinte igy van a vételnél is. A coulisse-ban dolgozó ügynökök mestersége épen az, hogy min­den a tőzsdére kerülő papirt azonnal felvegye­nek. Azok tényleg csak kis nyereségi margeok­kal dolgoznak ; ha a tőzsdeadój túlsúlyos, eze­ket a marge-okat annyira megszorítjuk, annyira megszüntetjük, hogy a coulissier-nek nem lesz érdemes ezt a mesterséget űzni. Ez pedig hát­rányára válnék a tőzsdének, illetve az egész értékpapirforgalomnak, tehát a közgazdaságnak is. A tőzsdeadónak javasolt százaléka a mai körülmények között mindenesetre elég magas, amit mutat az, hogy külföldön még a szocialista államok sem mertek magasabb adókat behozni ebben az irányban, pedig ha van tőtkeellenes irányzat, azokban van csak tőkeellenes irányzat. Gaal Gaszton: Megértik egymást! B, Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez egé­szen uj tétel, hogy __ a szocializmus és a tőke megértik egymást. Én ugy tudom, hogy legin­kább egymás ellen küzdenek. Frühwirth Mátyás: A zsidók értik meg egymást ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ettől eltekintve én nem volnék abban a helyzetben, hogy experimentálhatnék. Később a törvényho­zásnak módjában fog állani, ha látszik a hatása ennek a tőzsdeadónak, hogy ezen változtasson. De hogy most egy ugrással és nem objektiv alapokon nekimenjünk egy -ilyen kísérletnek, amely esetleg felfordíthatja nálunk a tőzsdei forgalmat, erre én vállalkozni nem vagyok képes, bármennyire tetszetős is volna és bármennyire kellemes szerep is volna az a részemre. Nekem meg kell maradnom az objektiv állásponton, amely minden érdekeltségi kör, minden kereseti ág érdekét nézi és elsősorban nézi egész köz­gazdasági szervezetünk érdekét. Ezekre az érdekekre való tekintettel kívá­natos, hogy tartsunk mértéket a tőzsdeforgalmi adónak továbbemelésében. Felhozta Ernst t. képviselőtársam mint anomáliát azt, hogy a tőzsdének egy kérvényét, amely erre vonatkozik, a tőzsdebiztos, az állam kiküldöttje irta alá. Kénytelen vagyok az illetőt védelmembe venni. Neki azért kellett ezt aláírnia, mert szabály szerint a tőzsde nem tehet felter­jesztést, csak ugy, ha a tőzsdebiztos a felter­jesztést aláírja. Abban a felterjesztésben azon­ban nem is láttam semmit olyant, amit bár­milyen névvel ne lehetett volna aláírni; mert ez kérelem volt a Nemzetgyűléshez, melyet bár­kinek szabad előterjeszteni. Egyébként nem mondhatnám azt, hogy ebben a javaslatban az ingó vagyon túlságos kíméletben részesült volna, hiszen a visszterhes átruházásoknál íz ingó vagyon, amely eddig l°/o-ot fizetett, ezentúl 2°/o-ot fog fizetni. A részvények illetékét felemeltük fél százalékról : most 2°/o lett. A szindikátusok ezelőtt nem fizettek illetéket a szindikátusi szerződések után ; ezeket most elég súlyos illeték alá vesszük, ami teljesen novum. Itt vannak aztán a betétek és folyószámlák, amelyek után ezentúl átalányilletéket fogunk szedni ; eddig ez nem volt. Igaz ugyan, hogy ezt végeredményben nem a bankok fogják fizetni, mert át fogják hárítani a közönségre, de a betét és folyószámla is ingóvagyon. Egyáltalán, ott ahol lehetett, igénybe akartuk venni az ingó­vagyonnak erősebb teherviselését. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak szerkesztésénél sikerült betar­tani azt a mértéket, amely egy irányban is, más

Next

/
Oldalképek
Tartalom