Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-100

A Nemzetgyűlés 100. ülése 1920. évi szeptember hó 10-én, pénteken. 265 vissza fogja neki adni. Mivel* azonban Lengyel Zoltánnál sem volt pénz, kénytelen volt csekket adni. A csekket beváltotta a Prónay-különitmény gazdasági hivatala. (Felhiáltásoh a szélsöbaloldalon: Hallatlan! Kitűnő!) A 2500 koronával együtt, Bauer alhadnagy személyes felügyelete mellett, autón kízónázták Bécsbe és Bauer alhadnagy vitte magával azt a megbízatást, amely János Andor kihallgatására vonatkozott. Megjegyzem, hogy ez is hiteles fényképmásolatban kezeim között van. Ez a megbízatás igy szólt (olvassa) : »Magyar királyi követség Wien.« — Hogy hogyan jön a követség ahhoz, hogy egy bűnügyben ilyen kihallgatásokat eszközöljön egy zászlóaljparancsnok őrnagynak aláírására, azt nem tudom megérteni. — »Bauer Jenő alhadnagy azzal van megbízva, hogy János Andor újságírót és esetleg feleségét a követségnél teendő tanuvallomástételre felkérje. Szíveskedjenek Bauer Jenő alhadnagyot ez ügyben támogatni és kérjük, hogy a felvett jegyzőkönyvek hivatalos másolatát neki azonnal kiadni méltóztassanak.« Aláírva: Prónay őrnagy zászlóaljparancsnok. Pecsét odaütve. A pecsét tartalma: a m. kir. szegedi vadászzászlóaljparancsnoksága. Kovács József : Ki hatalmazta fel ? Hegedüs György : »Az Ember«-ben benne van ! Fangler Béla : Beszéljünk arról, hol vette ez a Heltai Yiktor azokat a pénzeket, amelyekkel manipulált és amelyekkel ezeket a hamis tanukat megszerezte. Azonkívül, amit Károlyi Imre adott neki és amit Heltai maga ötvenezer koronára tett, tisztelettel bejelentem, hogy mélyen t. képviselőtársam, Sándor Pál ur is volt olyan kegyes, hogy tízezer koronát adott Heltai Viktornak, (Zaj a szélsöhaloldalon.) még pedig elkövette a fajánál nagyon szokatlan azt az óvatatlanságot, hogy nem készpénzben adta a tízezer koronát, hanem utalványt adott a tízezer koronára. Ez elsősorban egy rendkívül óvatatlan dolog volt, (Derültség.) mert Sándor Pál t. képviselőtársam bizonyos lehetett abban, hogy Heltai Viktor ezzel a tízezer koronás utalvánnyal házalni fog a hasonló gondolkozású és fajú egyéneknél és meg fogja zsarolni ezzel a tízezer koronás utalvánnyal hitsorsosainak legnagyobb részét. Sándor Pál : Nyíltan adtam ! Dinich Vidor: Milyen célra méltóztatott adni? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassék folytatni! Fangler Béla: Heltai azt mondja, hogy Sándor Pál meg sem kérdezte tőle, hogy mire adja a pénzt. Később azt hallottuk, hogy Heltai állítólag egy »Szerda« című újságnak élére akart állani, amely újság a liberális uralmat akarta szolgálni, de, mint igen jól jegyzi meg NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. t. képviselőtársam, csütörtököt mondott a vállalat. (Derültség.) Ereky Károly: »Szombat«-ot kellett volna csinálni. Fangler Béla: Krausz Simon ur szintén ötezer koronával járult a szent célhoz. Milotay István : Heltai lett volna a szerkesztő ? Fangler Béla : Heltai lett volna a szerkesztő és kiadó. Engedelmet kérek, ha Sándor Pál ur és Krausz Simon ur tízezer és ötezer koronát adnak, legyen annak címe »Szerda«, »Csütörtök« vagy »Szombat«, vagy legyen akármicsoda, ők bizonyára nem azért adták, hogy az az újság az igazi keresztény magyarság érdekeit szolgálja, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem hogy a destrukciót és azokat a célokat szolgálja, amely célok az egész bűnpör háta mögött állanak. Sándor Pál : Majd a » Virradat« -nak adom. (Derültség.) Fangler Béla: Heltai Viktor elmutogatta ezt az utalványt, egész nyíltan tárgyalták a Rauchmaul-féle vendéglőben is. De nemcsak Sándor Pál urat akarta megcsípni Heltai Viktor magának, hanem Polnai Jenőt, is és azt hitte, hogy abból nagyobb összeget fog kizsarolni. Hogy ki az a Polnai Jenő a zsidóság szemében, azt, ugy hiszem, t. képviselőtársaim, nem kell nekem magyaráznom. Sándor Pál : Friedrich barátja. Szabó Jenő (budapesti) : Friedrich ministere! Fangler Béla: Legyen Friedrich barátja. Friedrich is tévedhetett abban, amikor egy zsidót bevett a kabinetjébe, (Derültség a szélsőhaloldalon.) Ember nincs tévedés nélkül, talán még Sándor Pál ur is tévedett valamikor az életben. (Derültség. Ugy van! a szélsöbaloldulon.) Polnaihoz a következő levelet intézte Lengyel Zoltán ur (olvassa): »Budapest, július 23-án. Nagyméltóságú Polnai Jenő urnák Budapest. Mélyen t. vezérképviselő ur ! Egy pár ismerősöm egy hetilap alapításán fáradozik, amelyre igazán nagy szükség volna. Mint olyan, aki szintén megígértem támogatásomat, ajánlom az ügyet igen meleg pártfogásába. Tisztelő hive dr. Lengyel Zoltán.« A levél le van fényképezve, (Derültség.) kezünkben van. Hogy Tolnainak nem tudták a levelet átadni, az csak azon múlt, hogy Polnai Somában volt, máskép talán az a bizonyos destruktiv szellemű »Szerda« vagy »Szombat« újság itt előttünk feküdhetne. Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek egy másik úrra. Ez a másik ur, János Andor, a Tisza-gyilkosság pőrében egyik főtanu és főszereplő, akire vonatkozólag határozott írásbeli dokumentumaink és apodiktikus bizo34 -