Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember hó 9-én, csütörtökön. zekventer, hogy ezt a hadinyereséget valamiképen külön excepcionaliter lehessen kezelni, ez nem történt meg. De nemcsak, hogy ez nem történt meg, hanem a mélyen t. pénzügyminister ur a legutóbbi pénzügyi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és Frühwirth Mátyás képviselő urnák adott válaszában is ugy méltóztatott nyilatkozni, hogy ez majd a nagy vagyonadónál fog bekövetkezni. Frühwirth Mátyás: Addig a nyomát üthetjük. Németország már régen rátette a kezét. Ernst Sándor : Nézetem szerint ez a metódus nem az, amit mi gondoltunk és amit a Nemzetgyűlés gondolt. Ezen a téren mi vagyunk egymagunk, mert azt látjuk, hogy az összes szomszédos államok és a nagy államok is mind megtalálták a módját. A győztes államok és a nemgyőztes államok, sőt ugy tudom, hogy azok az államok is, amelyek a háborúnak nem voltak aktiv részesei, a semleges államok is megtalálták a hadinyereségadó módjait. Mi itt az adókat szorgalmasan egymásután megözavazgatjuk, azonban meglehetősen függetlenül és elszakítva a gazdasági élettől és a külügyi helyzettől. Amióta parlament van a világon, a parlament tényleg legelőkelőbb feladatának tekinti, hogy saját kezében tartsa az adómegajánlás jogát. Hogy azonban mi semmi egyébbel ne foglalkozunk, mint azzal, hogy adókat megszavazgatunk és ne lássuk a gazdasági és külügyi életet, ez, azt gondolom, mégsem méltó egy parlamenthez. Idők múlnak és egymásután változnak azok a ministerek, akik az ipari élet élén állanak, de semmit sem hallunk az ipari kérdésről és egyáltalában nem tudunk tájékozódni, hogy mi a programm az ipari rekonstrukcióra vonatkozólag. Csak nem méltóztatik gondolni, hogy ilyen metódussal lehet haladnunk, a következő félévben is? Frühwirth Mátyás: Csak a krachot toljuk ki! Ernst Sándor : Mi nem haladunk semmit. Az igaz, hogy a viszonyok rendkívül nehezek, de ez nem ok arra, hogy mi ne foglalkozzunk semmit a gazdasági élet konstrukcionális terveivel ós azokból semmit, de semmit se tudjunk. Alakulnak mindenféle kamarák és társaságok, állami és nem állami központok, azok felruháztatnak rendkívül nagy hatalmi szférával és' arról a parlament nem tud semmit, dolgoznak és tesznek, amit akarnak, rendelkeznek élőkkel és halottakkal és az egész gazdasági élettel. Azt mondja hátam mögött a t. kereskedelemügyi államtitkár ur, hogy kivételes törvény alapján. Hát ez áll, hogy kivételes törvény alapján, de a kivételes törvényt nem szabad ugy használni-és ugy applikálni, hogy mi örökké ilyen állapotban maradjunk, ( Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a hátunk mögött és felettünk mindenféle tényezők és társaságok mindenféle monopóliummal, kedvezménnyel, ,a legnagyobb hatalommal, amely a gazdasági életben csak képzelhető, ruháztassanak fel akkor, amikor a parlament ezzel nem foglalkozott, Sándor Pál: A parlament csak garnirung! Ernst Sándor: Ha mi csak arra vagyunk jók, hogy minden héten megszavazzunk egy törvényjavaslatot, akkor is, amikor még csak a költségvetést se látjuk, akkor én végtére is nem vagyok nagyon megtisztelve azzal a feladattal, hogy itt folyton a financiális törvényeket bírálgassuk. Róbert Emil képviselőtársam egy igen becses felszólalásában indítványt terjesztett elő a gazdasági tanács létesítése tárgyában és az indítványt elfogadta a Nemzetgyűlés. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Én is ajánlottam háromszor is. Ernst Sándor: Ugy látom, hogy a gazdasági tanács minden egyes országban rendkívüli feladatot teljesít. Ugy látom, hogy Németországban döntő befolyása van nagyon sok mindenféle ügyre. Magyarországon a gazdasági tanács mai napig sem létezik. Az inditvány elfogadtatott, az inditvány a fiókba záratott és magával a dologgal nem foglalkozik senki. (Zaj a szélsobaloldalon.) Dinich Vidor: A kormány nem csinál semmit. (Zaj.) Ernst Sándor : A t. pénzügyminister összehívott néhány rendkívül tiszteletreméltó zsentlment, kapacitásokat, az ország múltjában nagy nevet szerzett embereket, hogy velük a pénzügyi helyzetről tanácskozzék. De mi azt sem szeretjük nagyon, hogy azok olyan titkos konszisztorium módjára tárgyaljanak. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez nem hivatalos ! Ernst Sándor: De az én nézetem szerint mégsem lehetne egy pápai konkláve az a pénzügyi tanács. Griger Miklós : Nem falazzák be őket. (Derültség.) Ernst Sándor: Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy minden tiszteletem mellett, amelyet kifejezésre juttattam már a múltkor, kifejezést adjak annak, hogy mi azt képzeltük, hogy «zekét a pénzügyi dolgokat okvetlenül ezzel a Nemzetgyűléssel összefüggésben kell tárgyalni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A pénzügyi bizottságban részletesen tárgyaltuk és tárgyaljuk. Ernst Sándor: A pénzügyi bizottságban sem foglalkozunk mással, csak azzal, hogy folytonosan kész adójavaslatokat vagyunk kénytelenek tárgyalni és megszavazni. Megint vissza kell térnem a szénkérdésre, amelyet itt egyszer-kétszer már emiitettem volt. Vájjon elegendő lesz-e a szén a télen és vájjon milyen módon fogjuk ellátni a mi iparunkat, azt természetesen nem tudom, nem tudhatom, mert semminemű kimutatás és statisztika nem