Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

 Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. évi augusztus hó 25-én, szerdán. 1? illetve az intézőknek, a hatalmasoknak, akik nagyon is tudatosan csinálják ezt a lényeggel mem törődő politikát azért, hogy a dolgoknak aggodalmas komolyságát elfedjék a szemek előtt. Idejönnek mindenféle jelszavas politikával, beledohnak ide mindenféle eszmét és gondolatot, hoznak ide törvényjavaslatokat azért, hogy észre ne vegyük azt, hogy tulaj donképen merre felé akarják lenditeni önzésből ennek az országnak a történelmét. (Felkiáltások a baloldalon : Jó útra !) T. Nemzetgyűlés ! Arról a reakcióról van szó, amelyről itt már néhányszor szó esett, mert tényleg azt látom, hogy a forradalom elleni óvó rendszabályok észrevétlenül sokkal messzebb haladtak, semhogy azok most már egyszerűen a forradalom leküzdését jelentenék, hanem most már odáig jutottunk, hogy a polgári szabadságot fenyegetik s annak a polgári államnak megszületését akadályozzák, ( Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) amelynek a körvonalai olyan szépen kibontakoztak. Mikor arról van szó, hogy meg tudjuk teremtem a hatalmas, független, modern magyar polgárállamot, hogy itt csakugyan a polgári rend legyen az ur, amikor meg akarunk csinálni valami olyanfélét, amilyen Anglia, akkor hogy ez meg ne történhessék, egyeseknek, akiknek érdekük van a hatalom kezelésében, az a törekvésük, hogy hatalmukat mindenkép a nemze,t rovására állandósítsák, esetleg önző gazdasági érdekeiket kielégítsék, ezeket az önző gazdasági érdekeiket, vagy valahogy hiúságukat érinti a szabad fejlődés, ezek ellökik félre a helyes útból a mi hajónkat és idehoznak egészen fölösleges, haszontalan, semmit érő javaslatokat, ( Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) amelyek a lényeget egyáltalában nem szolgálják és amelyek semmiképen sem jók arra, hogy az országot helyes irányba, a valóság utján vezessék, szembenézve mindennel, a tényekkel, amelyek ha kellemetlenek is, megvannak s amelyeket letagadni nem lehet. A tényekkel való leszámolás, a polgárállam igényeinek kielégitése vezethet csak ki bennünket a bajokból. Minden más egyéni érdekeket szolgál. Ezeket az érdekeket szolgálni célozza a bottörvények .örökös idehozása is, ezt célozza a numerus clausus, azután a kormányzói jogkör kiterjesztése és más egyebek, amik tulaj donképen igazán maradhattak volna, nem tudom, meddig ; ellenben nem látunk semmit, ami tényleg nemzeti és keresztény irányba lökte volna a fejlődést. Ha komolyan fogták volna fel feladatukat azok, akiknek a törvényhozást irányitani kell, ha a kormányzat komolyan fogta volna fel feladatát, akkor a jogfolytonosság és a jogrend helyreállítása után rögtön a társadalmi reformtörvényekkel kellett volna előjönni. Elsőrendű szükséglet lett volna, hogy a birtokreformot tárgyaljuk le ( Ugy van ! Ugy van !) és pedig azért, mert — amint méltóztatnak tudni és látni -— az ország szociális rendjét, helyzetét valamiképen megjavítani csak a mezőgazdasági termények igénybevételével, nyilNEMZETGYÜLEST NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. tan szólva, elrekvirálásával lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Gaal Gaszton : Köszönjük, nem kérünk belőle ! (Zaj.) Griger Miklós: Pedig ő is kisgazdapárti ! Gaal Gaszton : Az ország ennek örülni fog nagyon. Rupert Rezső: Konstatálom, hogy igen t. Gaal Gaszton képviselőtársam nem értett meg. Azt mondtam, hogy armkor ma ilyen rekvirálásokkal igyekeznek és lehet csak enyhíteni a szociális bajokon, akkor elvétették a sorrendet, mert áldozatot kivannak a néptől előbb, mintsem ez a nép kapott volna valamit. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Egészen más volna a helyzet, ha a birtokreform már megvolna, ha a nép már megkapta volna a magáét. Egészen bizonyos, hogy akkor az áldozatok terén is messzebb ment volna és egészen bizonyos, hogy azokat a kényszereszközöket és vállaira rárakott súlyos adókat is több türelemmel és több megértéssel viselte volna. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Arról van szó, hogy újra hozzányúljunk a földmivesnép értékeihez, amelyekhez már hat esztendő óta hozzányúlunk, akkor nagyon természetes, hogy először a javát szolgáló reformokat kellett volna elintézni, mert a föld népe is megunja végre azt a sok vexiturát, azt a sok igazságtalanságot, amelynek annyi idő óta ki volt téve. Szokásban van természetesen azt mondani : hja, a parasztosztály önző stb. Ahhoz azonban igazán joga van, hogy most végre annyira-amennyire önző legyen. Mikor azt látja, hogy valami helyes irányban az ő érdekében nem történik itt sem törvényhozási, sem egyéb intézkedés, amikor azt látja, hogy a három-négy-öt holdas kisgazdát, vagy a tizholdast is majdnem egyformán kezelik a középbirtokossal és a nagybirtokossal és szemére hányják már az 50 holdas kisgazdának, hogy milliókat szerez össze és azt a primitiv igazságot -sem tudják megérteni, hogy hiszen jó, ha az a kisgazda valamiképen számításával kijön, mert alig van ma kisgazdaság, amelyben egy 50—60.000 koronás állatpusz'tulás évenként be ne következnék, (Mozgás) akkor ő legfeljebb csak kárpótolja magát azzal, hogy mezőgazdasági terményei drágábban kelnek el. Ami a szociális megterhelést illeti, magasabban, kellett volna kezdeni. A középbirtoknál és nagybirtoknál kellett volna erősebben keresztülvinni a szociális teherviselés elvét, és ha ott keresztülviszik, akkor az ország közellátását is jobban lehetett volna .biztosítani. Azt látjuk azonban, hogy a középbirtok és a nagybirtok, amely kérkedik azzal, hogy : szükség van rám, mert csak én termelek intenziven, amikor arról van szó, hogy intenziven segítsen is, nincs sehol ; nem tudja viselni a terheket. (Ugy van ! Ugy van !) Ëpen azért, mert ma erről van szó, a teherbiróképesség igazságos mérlegeléséről s a birtokreformról és sok más kérdésről, ezért igyekeznek figyelmünket egészen más irányba terelni, és ami3