Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
220 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember hó 9-én, csütörtöhön. latra és az ezzel összefüggő összes többi javaslatokra azért van szükség, hogy egyfelől az ország kiadásait, amelyek tetemesen megnövekedtek, fedezhessük, másfelől azt a pénzügyi egyensúlyt, mely nélkül az állam hosszasabban meg nem élhet, helyreállítsuk. Ha a pénzügyi egyensúly kérdését vizsgálom, azt hiszem és azt vallom, hogy az államháztartás sem különbözik semmit sem a magánemberek háztartásától és amikor -egy magánvállalatnak, magánháztartásnak, vagy bármiféle üzemnek a pénzügyi egyensúlya meginog vagy rosszá lesz, akkor a pénzügyi egyensúly helyreállításához az első lépés mindig az, hogy megállapítsam, hogy mim van, megállapítsam a jövedelmeimet, a kiadásaimat, és ha azt látom, hogy a kiadások túllépik a jövedelmet, akkor elsősorban nem azon kell gondolkoznom, hogy hogy hogyan szaporítsam a jövedelmemet, mert ez mindig a nehezebb eset, hanem elsősorban azt kell vizsgálnom és azt kell kutatnom, hogy hogyan szállíthatom le a kiadásaimat, mert ez legnagyobb részben csak tőlem, magamtól függ. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A jövedelememelésbe más tényezőknek is van beleszólásuk, a kiadások leszállítása azonban minden egyes esetben — bizonyos mértékig természetesen — tőlem függ, és az első lépés, amelyet háztartásom vagy gazdaságom pénzügyi konszolidációja terén meg kell hogy tegyek az, hogy elsősorban is leszállítsak minden olyan kiadást, melyet feleslegesnek, nélkülözhetőnek találok. Ha ebből a szempontból vizsgálom nemcsak a minister urnák, hanem az egész mélyen t. kormánynak eddigi működését, sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy ezen a téren jóformán semmi, de semmi sem történt, az állami kiadások leszállítása terén nemhogy egy lépéssel előre nem mentünk, hanem igen sok felesleges olyan uj intézmény felállítását is láttuk, — még törvényjavaslatok alakjában is kerültek ide ilyenek a Ház elé és a Ház meg is szavazta azokat — melyek megint ujabb, tetemes személyi és dologi kiadásokkal terhelik meg ezt az amúgy is agyonterhelt, nyomorult anyagi viszonyok közt lévő országot. A kiadások restringálásának terén nem akarok mindenre kitérni, ez nem az én feladatom, végtére is ez a pénzügyi kormány hivatása. En csak egyes olyan kiáltó és kirivó jelenségekre leszek bátor rámutatni, melyeket a mélyen t. kormánynak már eddig is teljes eréllyel kellett volna a kezébe vennie, de amelyek tekintetében idáig még egy lépést sem tett, sőt minden legkisebb intézkedést elmulasztott. Ezek közül az egyik és talán a legégetőbb a tisztviselői kérdés. Nem.egyszer hallottuk a mélyen t. minister űrtől, hogy ennek a nyomorult kis országnak, mely a réginek csak egy harmada, 250.000 tisztviselőt kell eltartania. Hát lehetséges ez ? Lehetséges az, hogy 13 vármegye a régi nagy Magyarország összes tisztviselőit eltarthassa? Lehetséges lett volna ez még békés viszonyok között is ? Mennyivel inkább lehetetlen ez most, amikor jól tudjuk, hogy a tisztviselői fizetések a beállott nagy drágaság folytán, a háborús viszonyok szülte mindenféle mizériák, az ezekből keletkező pótlékok stb. folytán hatványozottan felemelkedtek, ezzel szemben pedig az állami bevételek jóformán azon a fokon maradtak, amelyen a háború előtt voltak. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, tudom, hogy ez nagyon gyűlöletes kérdés, tudom azt is, hogy ebbe belefogni, belekapni és itt erélyes intézkedésekkel fellépni abszolúte nem népszerű, sőt nagyon nehéz feladat és kőszivének kell lennie anftak az embernek, aki ezen kérdéshez hozzányúl, de engedelmet kérek, amikor az ország a veszte előtt áll, amikor a gazdasági csőd feltétlenül bekövetkezik, ha tovább is igy folytatja a mélyen t. kormány, mint ahogy eddig folytatta, akkor azoknak a férfiaknak, akik azokba a székekbe beleültek, birniok kell azzal az erkölcsi bátorsággal, hogy hozzányúljanak azokhoz a kérdésekhez is, amelyek a legnehezebbek. , Nem mondom, hogy most ez az ország annak a 250.000 tisztviselőnek felét máról holnapra egyszerűen bocsássa világgá, mert hisz ez lehetetlen, ilyet tenni nem lehet, dacára annak, hogy jogilag minden joga megvan hozzá ennek az államnak, mert hiszen az a tisztviselői kar, amely a régi nagy Magyarországban alkalmazva volt, az a régi nagy Magyarországgal szerződött, és azok a szerződések, amelyeket az a nagy Magyarország a régi világban kötött, a tönkrement, uj, kis Magyarországra semmi körülmények között nem lehetnek irányadók. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) Usetty Ferenc: Hallatlan, igy beszélni és igy gondolkozni a köztisztviselőkről, kik tisztességesen teljesítették kötelességüket! (Zaj.) Gaal Gaszton : Én ugy beszélek és ugy gondolkozom, t. képviselő ur, ahogy hazám érdekében jónak látom. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő ur is igy gondolkozik, vegye azonban tudomásul, hogy ezen a téren leckét sem a képviselő úrtól, sem mástól nem fogadok el. En itt kötelességet teljesítek, akármilyen kemény is az és nem élek azokkal a népszerű szólamokkal, amelyek a t. képviselő uraknak mandátumot adtak. (Zaj a baloldalon.) Fangler Béla: Épen azon az oldalon vannak, akik népszerű szólamokat hangoztattak! Mi nem hirdettünk olyan politikát, mint a kis- "' gazdapárt! (Zaj a jobbóldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaszton: Hogy Fangler képviselő ur milyen politikát hirdetett a választók között, azt én nem tudom, mert sohasem hallottam, de ugy körülbelül el tudom magamnak képzelni azok után a beszédek után, amelyeket ide benn tőle hallottam. (Nagy zaj a baloldalon és a Jcögépen J
