Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

i szeptember hó 9-én, csütörtökön. 218 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. év viselő urakat a Nemzetgyűlés megválasztott jegyzőinek jelentem ki. Ezek után következik a napirend szerint némely illeték, totábbá az értékpapirforgalmi adó és a játékkártyabélyeg felemeléséről a pénzügy­minister törvényjavaslata. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nem­zetgyűlés S (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavas­lattal kapcsolatos felvilágosítások megadásával Varga Imre közigazgatási biró urat szeretném megbízni. Kérem méltóztassék az erre vonatkozó engedélyt a házszabályok 214. §-a alapján megadni. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : A Nemzetgyűlés megadja az engedélyt. Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Milcsevics János! Milcsevics János: T. Nemzetgyűlés! A né­mely illetékekre és adókra, illetőleg azok fel­emelésére vonatkozó törvényjavaslatot általános­ságban elfogadom ; a részletes vita során azon­ban leszek bátor némi módosításomat a javas­latot illetőleg előterjeszteni. Ez alkalommal engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy különösen egy szempontból kifo­gásoljam a törvényjavaslatot és pedig szociális szempontból. A kisemberek érdekeinek képvise­letét kellőképen megvédve nem látom. Akár a fokozatos illetékek, akár pedig az adminisztra­tív bélyegilletékek vagy az Ítéleti és felebbezési illetékek mérvét nézem, az emelkedés a kisebb tételeknél oly óriási módon mutatkozik, amely nincs arányban a mai értékekkel. A pénzügy­minister ur talán elfelejtette azt mérlegelni, hogy ma nagy értékemelkedés van. Például, hogy illusztráljam a dolgot : ha egy szegény ember eladja a tehenét, 30.000 koronát kap érte, tehát mindjárt 30.000 korona érték után kell neki per esetén illetéket fizetni és ugy az Ítéleti illeték, mint a beadványi és felebbezési illeték a törvényjavaslat szerint igen súlyosan érinti. GaaS Gaszton : Ez tévedés ! Milcsevics János : Ezt csak példaképen hozom fel. Az a tehén valamikor békében 60—80 korona volt. (Félkiáltások balfelől: Sohasem volt 60—50 korona ! Ugy van ! Ugy van !) • Sándor Pál : 200 koronán alul nem lehe­tett tehenet kapni !• Milcsevics János: Volt olyan jó világ, ami­kor 50 koronáért is lehetett venni. (Ellen­mondások.) T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatnak másik hibája az, ami az előző törvénynek is hibája volt, hogy. az ingók adásvétele után il­letéket nem szab ki. A bélyegilletéki törvények és szabályok hivatalos összeállításának kiegészítő részét képező illetéki díjjegyzék I. tétel 2. jegy­zete értelmében ha az ingó és ingatlan ára ki­alkudott összvételárt képez, abban az esetben az ingó is ugy biráltatik el, mint az ingatlan, vagyis vételi illeték alá esik. Ha azonban nem képez kialkudott összvételárt, akkor az ingóság* — mint szóbeli szerződés tárgya — egyáltalá­ban nem esik ilietékezés alá. A törvényjavaslat, — azt hiszem, a második vagy harmadik sza­kaszban — azt mondja (olvassa): »Ingó dolgok visszteher mellett való átruházása, ha arról okiratot állítottak ki, III. fokozatú illeték alá esik.« Ha már ezt megállapította, akkor ki kellett volna a t. pénzügyminister urnák a javaslatá­ban mondani az egyéb ingóságokra nézve kötött szóbeli adásvétel után is a III. fokozatú illeté­ket. Mert például: vesznek egy ingatlant 10 millió koronáért, természetesen a rajta lévő ingóságokkal együtt; mondjuk, az ingóságok értéke 5 millió korona. Egyszerűen szóbeli szerződést kötnek és így csak. az ingatlan után : 5 millió korona után fizetnek illetéket, a másik 5 millió koronára vonatkozó, a szóbeli vétel után pedig semmit sem fizetnek. A pénzügy­minister ur ezt a hibát a részletes vita során még helyesbithetné és erre kérem is ; mert milliókat jövedelmez majd az államnak. Egyébiránt, t. Nemzetgyűlés, nekem a törvényjavaslat ellen kifogásom nincs, a részle­tes vita során fogom előterjeszteni kisebb módo­sító javaslataimat. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt a törvényjavaslat tulajdon­képeni bírálatára áttérnék, legyen szabad pár szóval visszatérnem e törvényjavaslat napirendre tűzésének körülményeire. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt szomba­ton épen ennek a törvényjavaslatnak a tárgya­lása kapcsán én voltam kénytelen a Ház tanács­kozási és határozatképességét többizben is meg­állapittatni, illetve az elnök urat kérni arra, hogy a házszabályok 195. §-a alapján a tanács­kozási képességet megállapítani szíveskedjék. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha visszatekin­tünk a Nemzetgyűlés elmúlt egypár ülésének napirendjére és ha meg méltóztatnak nézni a szeptember 2-iki, csütörtöki napirendet, ezen a napirenden 5-ik tárgyként szerepel »ez« a tör­vényjavaslat, amelyet most tárgyalunk. A szep­tember 3-iki, pénteki ülés napirendjén ez a tör­vényjavaslat egyáltalában nem szerepel, a napi­rendrőllevétetett. Egészen bona fide hihette tehát mindenki, aki e javaslathoz hozzászólni kivánt, hogy ennek a javaslatnak a napirendre tűzése a közeli napokban egyáltalában nem szándékol­tatik s akiknek esetleg otthon dolguk volt, tekin­tettel arra, hogy a Ház 3—4 napi szünet előtt állott, ugy oszthatták be idejüket, hogy szom­baton reggel hazautaznak. Pénteken, tehát azon a napon, amelyre ez a javaslat napirendre tűzve egyáltalában nem is volt, az elnöki napirendi indítvánnyal szemben, amelyet az elnök ur „szombatra javasolt s amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom