Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

216 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember M 9-én, csütörtöMn. hó 18-án tartott második ülésében 33, szám alatt hozott határozatával adott felhatalmazásra — megsemmisít. Az eljárási költségeket a felek között kölcsönösen megszünteti, ellenben a bizonyítási eljárás körül hivatalból felmerült és a bizottság által külön végzésben megállapított költségekben a feleket a házszabályok 103. §-a alapján egyetemlege? kötelezettséggel elmarasztalj a. S minthogy az eljárás folyamán nyomatékom gyanú merült fel arra, hogy a Tiszakarád községben megejtett első szavazásnál büntetendő cselekmények követtettek el, a szükségesnek mutatkozó eljárás megindítása céljából a vonatkozó iratokat a Nemzetgyűlés elnöke utján a házszabályok 76. §-a értelmében a magyar királyi igazságügyminister közbenj ötté vei a sátoraljaújhelyi királyi ügyészséghez átteszi és erről Zemplén vármegye alispánját — a többi választási iratok egyidejű visszaküldése mellett — átiratban értesiti. A II. bíráló-bizottság Ítéletét arra alapította, hogy a panaszlók a mandátumot az elkövetett súlyos törvénytelenségek és szabálytalanságok miatt és különösen a Tiszakarád községben megejtett második szavazás törvénytelenségére alapított indokok miatt kérték megsemmisíteni. Molnár János képviselő a tiszakarádi második szavazás eredményeként lett 39 szótöbbséggel nemzetgyűlési képviselővé kihirdetve. A II. bírálóbizottság tehát először a tiszakarádi második szavazás törvényességét vette vizsgálat alá. Már április 29-én tartott ülésében egyhangú határozattal kimondotta a második biráló-bizottság azt, hogy a tiszakarádi második szavazás elrendelése törvénytelen és jogtalan volt s az az 5988. M. E. számú kormányrendelet 58. §-ába ütközött, amely rendeletet az 1920:

1. t-e. törvényesített. A hivatkozott rendeletnek 58. §-a akként intézkedik, hogy uj választást, illetőleg uj szavazást csak abban az esetben lehet a választási biztosnak elrendelnie, ha a választás, illetőleg a szavazás meghiúsult. Már pedig a tiszakarádi január 25-iki és 26-iki szavazás nem hiúsult meg, mert a becsatolt eredeti választási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a január 25-én és 26-án megejtett első szavazás eredményéből megállapítható, hogy a választás alkalmával Tiszakarád községben Molnár Jánosra 478, Windisch-Graetz Lajos hercegre 269 szavazat esett, a 2-ik napon pedigMolnár Jánosra44,

Windisch- Graetz Lajos hercegre pedig 90 szavazat esett ; végeredményül tehát Molnár János Tiszakarádon 522, Windisch-Graetz Lajos herceg pedig 359 szavazatot kapott. Ezen eredményt számítva és hozzáadva az egész választókerületben leadott szavazatokhoz. Molnár Jánosra összesen 5737 és WindischGraetz Lajos hercegre 5760 szavazat esett volna és igy 23 szavazattöbbséggel Windisch-Graetz Lajos herceg lett "volna megválasztott képviselőnek kijelentendő, de a választási jegyzőkönyv összegezésénél hiba csúszott be és az összeadás eredménye hibásan állíttatott be. Ennek eredménye és az előző napi eredmények felcserélése következtében Molnár Jánost jelentették ki nemzetgyűlési képviselővé 39 szavazattal. Ezen ellenmondás kiküszöbölése, illetve a tényleges és helyes, tehát a törvényes eredmény megállapítása csak ugy lett volna lehetséges, ha a második biráló-bizottság a szavazólapokból a törvényes eredményt azok összeszámlálása és megvizsgálása alapján állapíthatta volna meg. Ennek a törvényes eredménynek a megállapítása a második biráló-bizottság részéről azonban lehetetlenné vált, még pedig azért, mert a választási bizottságnak 1920. évi január hó 28-án Sárospatakon felvett és a választási biztos iratainál 93. szám alatt elfekvő eredeti után hiteles másolatban a bizottság előtt felolvasott jegyzőkönyvéből hivatalos megállapítást nyert, hogy a választási bizottság kérdést intézett az elnökhöz, hogy a tiszakarádi szavazatoknak helyes megosztása nem volna-e megállapítható a szavazólapok alapján. Elnök erre előterjesztette, hogy a szavazólapokat és a borítékokat a szavazatszedő küldöttségnek elnöke és jegyzője az urnában rendezés nélkül teljesen össze-vissza dobálva akarták átnyújtani a választási biztosnak, aki a lepecsételetlenül és a fentebbi módon rendetlenül behozott szavazólapokat át nem vette. A szavazatszedő küldöttség elnöke erre a bíróságnak egyik helyiségében egymaga kísérelte meg a szavazólapok rendezését, azokat cérnával átkötözte és a választási biztosnak hivatalos helyiségében hagyta. A választási bizottság tehát hivatalosan megállapította, hogy a szavazás eredménye a fentebbi eltérő adatok alapján kétségtelenül megállapítható nem volt. Ezt különben, mint szabálytalanságot maga a védelem is felemlítette, bár a védelem ezt az álláspontját később visszavonta. Megállapítást nyert egyébként a tiszakarádi választással kapcsolatban, hogy a január 25-iki és 26-iki választáson összesen 51 szavazat érvénytelenittetett és a szavazólapok tüzetesebb átvizsgálása azt bizonyítja és azt látszik igazolni, hogy ezen 51 szavazat érvénytelenítésénél is szabálytalanságok és törvénytelenségek merülhettek fel, ami szoros összefüggésben van a szavazólapokkal elkövetett rendezetlenség, a törvénytelenség és szabálytalanság egész komplexumával. De meg kellett semmisíteni a sárospataki választást azért is, mert ténymegállapítást nyert az, hogy Alsóbereckén, Bodroghalászin, Erdőhorvátin, Háromhután, Karosán, Karoson, Komlóskán, Lukán, Szegin, Vajdácskán összesen 284 választót fosztottak meg annak lehetőségétől, hogy szavazatukat leadhassák, és pedig megfosztották ugy, hogy a választási elnökök a választást törvénytelen időben fejezték be és igy a választóknak nem adatott mód arra, hogy szavazataikat leadják. Ezen községek közül egyiknek több mint hatszáz szavazója volt és igy a törvény és a rendelet értelmében a szavazásnak két napig kellett volna tartania, a választási elnök azonban nemcsak hogy a két-