Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-98

A Nemzetgyűlés 98, ülése 1920, ê A többiekre vonatkozólag pedig az a meggyő­ződésem, és őszintén megmondom, bogy a polgári társadalomnak is ugyanezt az álláspontot kellene érvényesítenie, bogy ki kell irtani a főbűnösöket és meg kell tériteni azokat, a kiket a főbűnösök valamiképen megtévesztettek. (Helyeslés.) Azt, bogy valaki a vörös hadseregben vagy mondjuk, a vörös csürbében talán bosszú ideig szolgált, még nem jelenti azt, hogy az illető kommu­nista volt, hiszen ezer és ezer ok kényszerithette, hogy annak a vörös csapatnak tagja legyen. Ezen általánosítás ellen tehát egyszersmindenkorra til­takozom. Hogy a tisztikarban miért történtek meg ezek az átváltozások, annak különböző okai vannak. Egyik főoka ennek az, hogy a tisztikar nevelése nem volt olyan, amilyet mi ir.egkiváitunk volna, t. i. nagyon egyoldalú volt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az egyoldalú nevelés következtében hiány­zott az a bizonyos politikai iskolázottság, vagy az állopotok helyes politikai megítélése, ugy, hogy amikor a forradalom bekövetkezett, a magyarul érző tisztikar szorosan véve a^t hitte, hogy itt az önálló Magyarországról van szó és ez igen sok kü­lönben kiváló és derék tisztet megtévesztett s pillanatnyilag ennek az aerának szolgálatába ál­litott. De hiszen a politikus urak is tévedtek. Később ezután természetesen átlátták a dol­got, hogy itt tulajdonképen osztályuralomró] van szó : akkor természetesen otthagyták ezt a szolgá­latot és véglegesen kiléptek. És ekkor jött a rájuk nézve roppant nagyjelentőségű következ­ményekkel járó terror. A tisztikar szegény volt A tisztikar anyagilag sok tekintetben rá volt szo­rulva a fizetésére, viszont a vörösök rá voltak utalva a tisztikar teljes tudására és igy minden eszközt kihasználtak arra, hogy a tényleges tiszti­kart szolgálatukban megtarthassák. A vizsgálatok eredménye jelenleg az, hogy körülbelül 2000 tényleges tiszt nincsen igazolva. Ebben a számban azonban benn vannak azok is, akik jelenleg nem a magyar hadseregben szolgál­nak, hanem különféle jogcímeken megszállott terü­leteken vannak, avagy más hadseregbe léptek be. A tartalékos tisztek igazolása is folyamatban van, azonban sajnos, még 21.000 tartalékos tiszt nincsen a hadseregben igazolva. Látva azt, hogy ez az igazolási eljárás talán hónapokig, sőt esetleg majdnem egy évig is eltarthat még, legutóbb ak­ként rendelkeztem, hogy amennyiben a tartalékos tisztek más, polgári fórumok által már igazolva vannak, igazoló okmányaikat, illetőleg az igazo­lásukra vonatkozó bizonyítványt kötelesek a kato­nai hatósághoz áttenni s abban az esetben, ha elle­nük különleges feljelentés nincs, elfogadjuk ezt az igazolást. Ezáltal meg fog rövidülni az eljárás, de fontos ez azért is, nehogy kétféle igazolás történjék. A becsületügyi eljárások és a haditörvény­széki vizsgálatok, amelyek jelenleg folyamatba »*• szeptember Jió 4-én, szombaton. 213 vannak téve, természetesen meglehetősen körül­ményesek és ugy gondolom, legalább egy negyed­évre lesz még szükségünk, amig az egész tisztikar teljesen kifogástalanul fog a nemzet előtt állni. Egyesekre ez igen kellemetlen, de én nagy saj­nálatomra az eljárást jobban már nem gyorsit­hatom. Köteles voltam még egy másik intézkedést is tenni. Még pedig egészen más okból és azért, hogy az igazolást valamiképen meggátoljam, de hogy végre valahára véget vessek annak a sze­rencsétlen és a forradalomból eredő szokásnak, hogy egyik ember a másikat állandóan feljelenti és denunciálja. (Altalános helyeslés.) Ennek egyszersmindenkorra véget kell vetni. Kimondottam, hogy ha egy hónapon belül a fel­jelentések be nem érkeznek, többé azokat figye­lembe venni nem fogom, (Helyeslés.) aki pedig később jelenti fel egy bajtársát, azt a batáridő elmulasztása miatt felelősségre fogom vonni, mert — mint a múltkor is mondtam — végrevalahára szakítani kell már ezzel a bizonyos forradalmi láz­zal és forradalmi gőzzel és végre tisztáznunk kell a tisztikar helyzetét nemcsak a hadseregben, ha­nem az egész országban. Méltóztassanak meg­győződve lenni arról, hogy én a hadseregben senkit, aki a vörös uralmat akár konjunktúrából, akár anyagi haszonlesésből, akár meggyőződésből szol­gálta, semmi szin alatt tűrni nem fogok, (Helyes­lés.) de viszont abba sem egyezem bele, hogy egyes fiatal, esetleg talán idősebb tisztek is, akiket a helyrét pillanatnyilag megtévesztett és akik azóta tényleg a jó útra tértek és később a nemzetnek igen használható tagjaivá válhatnak, valamiképen hasonló támadásoknak legyenek kitéve. Büntessük a főbűiösöket, a kisbűnösöket pedig térítsük a nemzeti nevelés által a jó útra. Ez a válaszom. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő mat illeti a szó. • Őrgróf Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul a minister ur válaszát. Nagyon köszönöm, hogy al­kalmat adott arra, hogy erről a kérdésről a Nem­zetgyűlésen felszólalhassak és hogy mindjárt választ is kaphattam. Épen azon esetből kifo­lyólag, melyet a minister ur is érintett, bizonyos nyugtalanság volt bizonyos körökben, melyek a nemzeti hadsereg presztízsét szintén szivülön viselik, hogy vájjon a kellő szigorral vitetnek-e keresztül ezen igazolások. Akkor is meg voltam és ma iá meg vagyok róla győződve, hogy a kellő szigorúság és igazságosság megvan. Nagyon meg­nyugtató az is, amit a minister ur a denimeiálások­ról mondott, ebben a véleményében is teljesen osztozzom. A legnagyobb köszönettel veszem azon ki­jelentését is, mely teljesen megegyezik az én véleményemmel, hogy a főlűnösök büntetése a legelső kötelesség, mert hiszen a kisebb alakok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom