Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-98

, A Nemzetgyűlés 98. ülése 1920. évi szeptember hó 4-én, szombaton. 201 marhatulajdon-átruházások után az eredetileg fizetendő illeték kétszeresét kellene fizetni, nem tette magáévá, mert ez túlságosan szigorú és nehéz lett volna. Ezzel szemben azonban más szempontból a földmivelésügyi ministerium javaslta tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyes állatkategóriáknál, különösen sertéseknél lehetetlen a tervezett illeték összegét leszállitani. A meghatalmazások illetékére nézve különösebb megjegyzés nincs, ötszörös az emelés itt is, de szociális szempontból 1 K 50 és 3 K-ás tételeket szab meg a kisebb tárgyú meghatalmazásoknál. A postai szállítólevél-illetéket a levélbélyeggel egyöntetűen 1 K-ban állapította meg. Az örökbefogadási illetéknél lényegesebb az emelés és pedig azért, mert ezek mögött rendesen nagyobbmértékü gazdasági érdekeltség van. A bizottság azonban a szociális szempontot, méltányossági szempontot és a magyar nép szokását szem előtt tartva, nem tartotta volna célszerűnek, ha épen a háború folytán előállott örökbefogadásokat súlyosan ilietékezte volna. Ezért külön 4. pontként bevétetett, hogy ha az örökbefogadott kiskorú hadiárva, 5 korona illetéket fog fizetni. A sorsjegy-illeték mérsékelt emelése külön indokolásra nem szorul. Uj azonban a társasági szerződések illetékezése. Ennél az az alapgondolat vezette a pénzügyi kormányzatot, hogy a társaságban, a társulásban rejlő gazdasági előnyt valamilyen formában meg kell adóztatni. Igen hiányosak voltak a múltban az erre vonatkozó rendelkezések. Különösen pedig igen nagy hiánya volt a pénzügyi jogi gyakorlatnak az, hogy az alkalmi társaságok, a szindikátusok, amelyek különösen nagy hasznok elérése céljából jöttek létre, ezen régi gyakorlat szerint egyáltalában nem vonattak illetékezés alá, úgyhogy expressis verbis be kellett venni a törvényjavaslatba azt, hogy ezentúl ezek az alkalmi társaságok épugy megfizetik a meglehetősen erős, magas illetéket, mint a többiek. Erre nézve azután a bizottsági tárgyalások lezárása után is a mezőgazdaság érdekében egy módosítást vettünk fel, amelyet azonban csak a részletes indokolásnál leszek bátor előadni. A részvénytársaságok illetékének rendezésénél a javaslat újításokat hozott be, amennyiben nem a névértéket veszi tekintetbe, amint az eddig volt, hanem a tényleg befizetett részvényértéket. Azt hiszem, ezt senkisem kifogásolhatja, mert hiszen a nagyobb pénzintézeteknél óriási különbség volt a névérték^és a tényleg befizetett részvényérték között. Épugy megszüntette a javaslat azt a nagy igazságtalanságot, amely a névre és bemutatóra szóló részvények küíön kezelési szabályaiban rejlett. Ami a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket illeti, bármennyire helyezkedik is a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1320—1921. — V. KÖTET. pénzügyi kormányzat és a Nemzetgyűlés arra az álláspontra, hogy a szövetkezetek, különösen pedig az altruista szövetkezetek lehetőleg kímélendők, lehetetlen volt — különösen azokra a szövetkezetekre nézve, amelyek hitelügyletekkel foglalkoznak — az első fokozatú illetéket életbe nem léptetni. Meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat itt expressis verbis kivette a nyersanyagok beszerzésére, közös raktártartásra, közös termelésre alakult, valamint az értékesítő és fogyasztási szövetkezeteket. Ezek a tulajdonképen altruista szövetkezetek, s amennyiben nem fognak ezentúl sem foglalkozni ezen üzletkörökkel, ezentúl sem lesznek illetékezve. Az osztalékok illetékénél az üzletrészekre vonatkozó'rendelkezés uj, amelyet akként kívánnék majd a részletes tárgyalás során egy indítványommal enyhíteni, hogy ezek a szövetkezeti osztalékok ne a második, hanem az első fokozat szerint illetékeztessenek. Az alkalmazottak — s itt a magánalkalmazottakat kell szem előtt tartani — nyugtatványi illetékének külön rendezésére azért volt szükség, mert épen azok az illetmények, amelyek a legsúlyosabbak és a leglukrativabb természetűek, az eddigi pénzügyi jogi, illetve közigazgatási bírósági ^praxis szerint nem voltak illetékkötelesek. Érthető tehát, hogy ezt expressis verbis be kellett venni a törvényjavaslatba. A biztosítási illetékeknél megszűnt a fokozatosság és ennek helyébe a százalékos illetékezés rendszere lépett a nyugati törvényhozásokhoz hasonlóan életbe. A javaslat a betét- és folyószámla-illeték tekintetében szintén egészen uj rendelkezéseket tartalmaz, amelyekre <«, nemzetgyűlés figyelmét fel kell hívnom. Ezek olyan jövedelmeknek a megadóztatását célozzák, amelyek eddig igen j-cl el tudták kerülni mindenféle adónak és köztehernek a* viselését. A kulcs maga nem olyan súlyos, hogy azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy ez a betéteknek és folyószámláknak, ezeknek a közgazdasági szempontból fontos intézményeknek a veszélyeztetését jelentené. Igen fontos intézkedése a javaslatnak az, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közül a részvénytársulatok és a biztosító intézetekre nézve kimondja azt, hogy olyan illetékekre nézve, amelyeket felhívás nélkül kell fizetni, igenis az illető intézetek kötelesek a fizetést eszközölni, mert ha nem eszközlik, akkor az itt a törvényben előirt rendbírság fizetésére vannak kötelezve. Ettől a kívánalomtól a bizottságnak nem lehetett eltekintenie, dacára annak, hogy az érdekelt körök ez ellen szót emeltek, miután csak igy lehet elérni azt, hogy az állam idejében megkapja azokat az illetékeket, amelyek őt megilletik. Az útlevél illetékénél a bizottság szem előtt tartotta azt, hogy sajnos, nagyon sokan vannak magyar állampolgárok, különösen köz26